A törvény szövedéke…

2010 óta többször tettünk közzé esetismertetést. Mindegyik alkalommal valamilyen általunk anomáliának tartott esetet ismertettünk, amellyel célunk a normarendezés és a normakövetés elősegítése volt. Ez most, a XV. alkalommal sincs másként.

Egyik területi szervezetünk többszöri eredménytelen felszólítás után, tagdíjhátralékának rendezetlensége miatt, tavaly októberben – az alapszabályi rendelkezéseknek megfelelően – határozatban állapította meg az egyik személyi jogos gyógyszerész kamarai tagságának megszűnését. A határozatot az érintett kollégának postázta, aki a postázást követően két héttel (de az irat átvételének hivatalos visszaigazolását megelőzően két nappal) hátralékának egy részét törlesztette, ugyanakkor a döntést tudomásul vette: nem kereste a Kamarát, nem fellebbezett és bírósághoz sem fordult. A nyilvántartásból való törlésre a határozat jogerőssé válását követően került sor. A területi szervezet ezt követően újra levélben kereste a kapcsolatot a helyzet rendezésére, de a kolléga a Kamara ismételt megkeresésére sem reagált.

A területi szervezet az utolsó, válasz nélkül hagyott levél postázását követően egy hónappal bejelentést tett az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központnál (ENKK, jelenlegi neve: Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság - EEFF) és egyben kérte az OGYÉI felé is az intézkedést. Öt és fél hónappal később kaptak választ, amelyben az ENKK képviselője közölte: a tagnyilvántartásból való törlést dokumentálták, azonban az OGYÉI-nek – erre vonatkozó kötelezettségük hiányában – nem küldtek átiratot. Ezt követően néhány nappal (ekkor már 2018. júliust írunk!) a területi szervezet bejelentést tett a hatóság területileg illetékes vezetőjénél, hogy az illető kolléga tagsági viszonya megszűnt és a tagnyilvántartásból még 2017-ben törölték.

A hatóságnál történt bejelentést követően 2 hónappal (már szeptember elején) a tagnyilvántartásból törölt kolléga kérte a területi szervezetet, hogy szüntesse meg „a személyi jog megszüntetése céljából indult eljárást” és jelezte, hogy rendezni szeretné a tartozását. Egy héten belül megkapta a választ, hogy nem a „személyi jog megszüntetése céljából indult” vele szemben eljárás, hanem a tagsági viszonya szűnt meg tavaly októberben, így ismételt tagfelvételi eljárást kell indítani. A tisztázást követően a tagfelvételi eljárás elindult és szeptember 20-án a tagsági viszony rendezése megtörtént.

A történethez még annyi tartozik, hogy a Kamara bejelentésére indult hatósági eljárást lezáró, szeptember 12-én kiadott végzés szerint a kolléga pár nappal korábban a hatóságnál bejelentette, hogy személyes gyógyszertár-vezetési kötelezettségének az elkövetkező 60 napon belül eleget tenni nem tud, ezért a bejelentéstől kezdődően felelős vezetőt alkalmaz. Az eljárást lezáró végzés pedig csupán úgy fogalmaz: „a közforgalmú gyógyszertár vezetésére vonatkozó személyi feltételek vizsgálata tárgyában indult (…) eljárást megszüntetem”.  

Félreértés ne essék, nem kívánom, még utólag sem, a kolléga hatósági szankcionálását, vagy a gyógyszertárral szembeni hatósági eljárást, és még akkor sem, ha szemlátomást negligálta a Kamarával való kapcsolatát, azonban néhány részletet nem árt tisztázni.

     1. Az Alapszabály III. fejezet 10.1 pontja szerint „A kamarai tagdíjat nem az Alapszabályban és a küldöttközgyűlés vonatkozó határozatában foglaltak szerint fizetők tagsági jogviszonya – a területi szervezet elnöksége által, a tagdíjfizetési határidő eredménytelen elteltének könyvelését követő 15 napon belül a tag részére megküldött írásbeli felszólítás, és az újabb 15 napos póthatáridő tűzését és annak eredménytelen könyvelését követően – megszűnik.” Tehát nem az illetékes kamarai testület „zárja ki” a tagot, hanem a tagsági viszonya a szabályzat erejénél fogva szűnik meg, amit a testület „csupán” megállapít és erről az érintett gyógyszerészt tájékoztatja.

      2. Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. tv. (Ekt) 14/A § szerint az az orvos, gyógyszerész egészségügyi szakdolgozó, aki nem tagja a szakmája szerinti szakmai kamarának, „egészségügyi” tevékenységet nem folytathat. A gyógyszerészkamarai Alapszabály III. fejezet 1. pontja pedig úgy rendelkezik, hogy „Gyógyszerészi tevékenységet – jogszabályban megállapított egyéb feltételek mellett – (néhány kivételtől eltekintve – szerk.) csak az végezhet, aki tagja a Kamarának.” Az a gyógyszerész tehát, aki nem tagja a Kamarának, sem közforgalmú, sem intézeti gyógyszertárban gyógyszerészként nem dolgozhat. Így értelemszerűen nem lehet sem felelős vezető, sem személyi jogos gyógyszerész: az egészségügyi tevékenység végzésének joga a törvény (és az alapszabály) erejénél fogva szintén automatikusan megszűnik.

Kérdés tehát, hogy a kolléga tagnyilvántartásból történt törlésétől a tagsági viszony rendezéséig milyen megfontolás alapján folytatott gyógyszerészi tevékenységet és mi alapján gondolhatta, hogy jogszerűen vezeti személyi joggal a gyógyszertárát. Úgyszintén kérdés persze, hogy kamarai tagság megszűnésével párhuzamosan, az egészségügyi tevékenység végzésének tilalmát ki kell-e valakinek mondani, illetve kell-e az érintettel közölni, és ha igen, kinek. A fentiek alapján úgy tűnik, hogy az EEFF-nek nem, és – feltételezve a hatóság szakszerű eljárását – lehet, hogy ezt a kötelezettséget a hatóság sem tekinti magára nézvést kötelezőnek.

Ha ez így van, és az ilyen helyzetbe kerülő kolléga – tudatosan vagy nem, de minden bizonnyal jogszabálysértő módon – tovább dolgozik, akár szeretjük a kifejezést akár nem, zugpatikussá válik. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy van olyan hivatás, ahol a Btk az ilyen zugtevékenységet szabadságvesztéssel honorálja.) Azt a kérdést pedig már fel sem akarom tenni, hogy egy zugpatikus által működtetett gyógyszertár minek minősül.  

Budapest, 2018. október 24.

Dr. Hankó Zoltán