Néhány évvel ezelőtt, gyógyszertár-létesítési és -működtetési anomáliákat látva, „Esetismertetések” címmel mutattam be néhány „tipikus” történetet. Ezzel a gyógyszerészek, a gyógyszerészetet körülvevő környezet, a hatósági jogkörrel rendelkezők és a politikai döntéshozók figyelmét szerettem volna felhívni arra, hogy a „valóság” időnként elgondolkodtató tükröt tár elénk. A sorozat újraindítását aktuális feladatnak tartom. Az első „újratöltött” esetismertetés július 15. óta olvasható a honlapon.

 Mi lesz a megoldás?

 

Az előzményekről

Tavaly október 19-én „A tulajdonosi program margójára” címmel a Kamara honlapján megjelent írás utolsó bekezdésében a következőképpen fogalmaztam: „…arról is szólni kell, hogy az elmúlt napokban több olyan hír jutott el hozzánk, melyek szerint gyógyszertári hálózatokkal kapcsolatba hozható befektetők kezdik el megkeresni az érintett gyógyszertárak gyógyszerészeit, hogy befektetési ajánlatot tegyenek. Ezért szeretném felhívni kollégáink figyelmét, hogy a többségi gyógyszerészi tulajdonlásra és az elővásárlási jogra vonatkozó szabályokon túl figyelembe kell venni, hogy négynél több gyógyszertárban sem vállalkozás, sem magánszemély sem közvetlenül, sem közvetett módon tulajdont nem szerezhet, továbbá a szindikálás tilalma és semmissége is azt a célt szolgálja, hogy jogszerűen ne lehessen gyógyszertárak tulajdonlására irányuló stróman szerződéseket kötni.”

Ez év március 8-án a honlapon „Gyógyszerészek és gyógyszerpiaci szereplők figyelmébe” címmel megjelent írásban szintén a jogszabálysértő tulajdonszerzésekkel foglalkoztam. Ekkor „konkrét eset kapcsán” hívtam fel ismételten gyógyszerész kollégáink figyelmét arra, hogy a gyógyszertári üzletrészek vásárlása során vegyék figyelembe a gyógyszer-gazdaságossági törvénynek a tulajdonosi szerkezet változására és a tulajdoni arányokra vonatkozó előírásait. Ez az írás azonban már a gyógyszerpiaci befektetőknek is szólt: „A jogszabályi előírások betartása valamennyi gyógyszerésznek és a gyógyszertárakban tulajdoni hányaddal rendelkező befektetőknek kötelező. A gyógyszertárak tulajdonosi szerkezetének változásakor a szakhatóság nemcsak a többségi gyógyszerészi tulajdon meglétét, hanem a „négyes” szabály érvényesülését és az elővásárlási jog gyakorlásának szabályszerűségét is vizsgálja, a cégbírósághoz pedig a jogszabályi előírásoknak megfelelő adásvételi eljárás befejezését követően adható be a változás bejegyzési kérelem. A hatóságok megtévesztése súlyos következményekkel járhat. Ismételten felhívom kollégáink figyelmét a jogszabályi előírások betartására (…) Azokat a gyógyszerpiaci befektetőket pedig, akik jogszerűen több gyógyszertárban tulajdont már nem szerezhetnek, nyomatékosan kérem, hagyjanak fel a gyógyszerészek megtévesztésével és jogszerűtlen megállapodások kezdeményezésével.” (Kiemelés az eredeti szövegben – a szerző.)

Miért is idézem e két korábbi írást?

 

A jelen helyzet

Az egyik gyógyszertár-hálózat tulajdonosai már hónapokkal ezelőtt megkezdték gyógyszertári üzletrészeik értékesítését. Ennek technikájára vonatkozóan úgy határoztak, hogy a gyógyszer-gazdaságossági törvény előírásait betartva, tényleges értékesítést hajtanak végre (sőt 100%-ig értékesítik tulajdoni hányadaikat) és a minél nagyobb bevétel érdekében, minden egyes gyógyszertárukra pályázatot írnak ki. A pályáztatás során gyógyszerészek pályázatait fogadják be, s az lesz a nyertes, aki a legjobb ajánlatot (értsd úgy, hogy a legtöbbet) ajánlja. S ha ez a személy nem a személyi jogos, vagy a gyógyszertárat működtető gazdasági társaságban tulajdoni hányaddal rendelkező (tehát az elővásárlási joggal első ranghelyen rendelkező) gyógyszerész, úgy ők élhetnek a törvény által biztosított elővásárlási jogukkal.

A hírek szerint szinte mindegyik gyógyszertár esetén több pályázat beadására kerül sor és az első ranghelyen elővásárlási joggal rendelkezők is élnek a lehetőséggel. Sőt, az ún. „visszaajánlás” lehetőségével is többen igyekeznek élni, bár ekkor már lényegesen többet kell kifizetni annál, mint amit eredetileg gondoltak. Így a rendszer – persze kisebb-nagyobb konfliktusokkal, de – alapvetően működőképesnek bizonyult.

Mint tudjuk, az elővásárlási jogra vonatkozó szabályozás értelmében akkor lehet eredményes a visszaajánlás, ha minden elemében teljesíteni tudja a legjobb ajánlatban foglaltakat. Azonban az ajánlat nemcsak a vételár forintban meghatározott összegét és a fizetés módját tartalmazhatja. Van olyan nyertes pályázat (nem is egy!), ahol a pályázatnyertes gyógyszerész a vételár mellett vállalja, hogy a gyógyszertár forgalmának meghatározott arányát az adott nagykereskedőnél bonyolítja. És azt is vállalja, hogy az általa majd írásban „megjelölt cégek” a jelenlegihez képest havi xx millió forint többlet forgalmat biztosítanak y éven keresztül az adott nagykereskedőnél. Így, ezzel az ajánlattal elérhető, hogy az első (és második) ranghelyen elővásárlási joggal rendelkező gyógyszerészek (tehát a személyi jogos, a gyógyszertárban tulajdonhányaddal rendelkező és a bent dolgozó gyógyszerészek) ne tudjanak élni az elővásárlási jogukkal, mert olyan gyógyszertár nevében kötelező forgalmi vállalást nem tehetnek, amely fölött irányítási joggal nem rendelkeznek.     

És itt megint – akárcsak az első esetismertetésnél – nem a lóláb, hanem maga a ló lóg ki a takaró alól. Ugyanis a pályázatnyertes gyógyszerész(ek) a cégbírósági adatok szerint olyan cégben tulajdonnal nem rendelkeznek, amelynek tevékenyégi köre alapján feltételezni lehetne, hogy a vállalásukat önálló döntéssel teljesíteni tudják. Magyarul: egyetlen gyógyszertárat működtető gazdasági társaságban sem rendelkeznek tulajdonnal! Kézenfekvő tehát, hogy olyan befektetővel együttműködve pályáztak, aki nem pályázhat, de a vállalást képes lesz teljesíteni. Ezt igazolja, hogy ügyükben olyan ügyvéd jár el, aki egy olyan befektető gyógyszertárhálózatának vezető tisztségviselője, amelyik miatt a fentebb idézett tavaly őszi és ez év márciusi figyelmeztetés megszületett, s akiknek a patikavásárlási ügyeitől hangos az egész ország.

Továbbgondolandó szempontok

Ahogy az első esetismertetésnél, úgy most is csupán néhány aspektusra hívom fel a figyelmet. Az egyik, hogy minden bizonnyal jogszabálysértő a háttérben meghúzódó befektető magatartása. S ezt ő is tudja. Nem az altruizmus hajtja, hogy (vélhetően alkalmazott) gyógyszerésze patikavásárlását ilyen eszközzel is segítse. Mivel az eladósorba kerülő gyógyszertárak személyi jogos gyógyszerészei sorban visszautasították az ajánlatát, hogy a strómanjai legyenek, más módszert választott. Ahogy már fentebb is idéztem, az, aki legalább négy gyógyszertárban közvetlenül vagy közvetve tulajdonnal rendelkezik, több gyógyszertárban jogszerűen tulajdont nem szerezhet. Sőt a megbízásából pályázó, jelenleg alkalmazottjaként dolgozó(?) gyógyszerészek is tisztában vannak a jogszabálysértő helyzettel: piaci információk szerint, néhány héttel ezelőtt, vezetői értekezleten instruálta alkalmazottait a teendőkről.

Minden bizonnyal jogszabálysértő a pályázó gyógyszerész(ek) magatartása is, aki(k) egyrészt olyan vállalást tesz(nek), amelynek teljesítésére a gyógyszertár tulajdonjogának megszerzését követően sem lehet(nek) önállóan képes(ek). Ehhez olyan gyógyszertár(ak) rendelésállományát kellene átcsoportosítani, amely(ek) fölött nem diszponálnak. Így vállalásukat bizonyára annak a gyógyszertárláncnak a tulajdonosai fogják teljesíteni, amelyiknek az ügyvédje most az ő nevükben jár el. És ez is megérheti a továbbgondolást, mert a gyógyszer-gazdaságossági törvény a gyógyszerek beszerzésével kapcsolatos döntés vétójogát a személyi jogos gyógyszerészhez (és nem a tulajdonoshoz) telepíti. Továbbá nyilvánvaló, hogy a pályázó gyógyszerész nem a saját pénzével pályázik, s ez esetben a valódi többségi tulajdonlása sem biztosított, ami szindikátusi háttérszerződést feltételez. Ne feledjük, a gyógyszer-gazdaságossági törvény az ilyen esetekre is kimondja a szindikálás semmisségét, aminek a lehetséges következményeit a befektetőnek és a strómanjának is végig kellene gondolni: Vajon mit lehet tenni vita esetén egy jogilag nem létező, sem hatóságnál, sem bíróságnál nem hivatkozható szerződéssel a kezünkben?  

A stróman sorsra vállalkozó gyógyszerész(ek) magatartásának szakmai és gyógyszerész-etikai aspektusaival most nem kívánok foglalkozni. Viszont van még egy szempont, amit minden szereplőnek célszerű mérlegelni. Ha a hatóság(ok) számára is kiderülnek a fentiek és a sorozatos jogszabálysértések gyanúja miatt esetleg elinduló eljárás végén olyan döntés születik, amelyik érvényteleníti a tulajdonszerzést, kérdés, hogy a most szabályosan pályázó, de hoppon maradó gyógyszerész(ek) milyen áron juthat(nak) hozzá a gyógyszertár értékesítésre meghirdetett üzletrészéhez? A jogilag érvénytelenített győztes pályázat ajánlata lesz a mérvadó, vagy a határidőben benyújtott, szabályos pályázat kisebb összegű ajánlatát kell teljesíteni (és elfogadni)? Esetleg egy harmadik megoldásban kell gondolkodni?

Az biztos, hogy ezt így nem szabadna folytatni! És ezzel szemben nemcsak a Kamarának kell felemelni a szavát!

Budapest, 2016. július 24.

Dr. Hankó Zoltán

 

 

vissza