Dr. Benyhe Kálmán
(1937-2024)
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy dr. Benyhe Kálmán gyémántdiplomás gyógyszerész életének 87. évében elhunyt.
Dr. Benyhe Kálmán 1937-ben született Budapesten. Apja, Benyhe Kálmán, Hódmezővásárhelyről került a fővárosba, banktisztviselő, majd könyvelő, anyja Dobos Julianna ápolónő és diakonissza volt. Három testvére közül a legidősebbként látta meg a napvilágot, húga két évvel, urológus orvos öccse négy évvel később született.
Az általános iskola első négy osztályát Kispesten végezte. 1947-ben a Budapesti Református Gimnáziumban kezdte meg középiskolai tanulmányait, de a Gimnázium megszüntetése és iskolaváltás miatt végül 1956-ban az Élelmiszeripari Technikumban érettségizett kitűnő eredménnyel. Egy évet dolgozott a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyárban, majd a Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerész Karára jelentkezett és nyert felvételt. 1959-1960-ban diákkörös és demonstrátor volt Dr. Clauder Ottó professzor által vezetett Gyógyszerészi Szerves Kémiai Intézetben. (ma: Szerves Vegytani Intézet)
1962-ben államvizsgázott, márciusban feleségül vette Ragó Valéria évfolyamtársát. 1963-66 között Clauder professzor felkérésére tanársegéd lett az Intézetben, közben mellékállást vállalt fővárosi gyógyszertárakban és a nyári tanulmányi szünetekben vidéken is. 1966 őszétől feleségével együtt a lábatlani gyógyszertárat vezették.
A Magyar Gyógyszerészeti Társaság (MGYT) Komárom megyei szervezete munkájába bekapcsolódva több alkalommal vett részt – társával együtt – szakmai pályázatokon, rendezvényeken, Rozsnyai-versenyen. Hamarosan az MGYT megyei szervezetének titkára lett.
1971 tavaszán visszaköltöztek Budapestre, és feleségével mindketten a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központjánál helyezkedtek el. Az Országos Gyógyszerészeti Intézetben szakfelügyelői képesítést szerzett, ezután szakfelügyelő gyógyszerészként dolgozott, közben átmenetileg az analitikai laboratórium munkájában is részt vett.
A Gyógyszertári Központban Rázsó István igazgató és dr. Váradi József főgyógyszerész szakmai titkára lett. Ebben a munkakörben jelentős vállalatirányítási és szervezői feladatokat látott el. Két szakgyógyszerészi képesítést adó vizsgát tett: gyógyszerellenőrzésből és gyógyszerügyi szervezésből, később felsőfokú munkaügyi szakképesítést is szerzett.
Megbízást kapott az MGYT megalakulása 50. évfordulója alkalmából szervezett 1974. évi jubileumi kongresszus titkári feladatainak ellátására. A kongresszus hazai és nemzetközi sikere eredményezte, hogy az MGYT az elkövetkező 20 évben is megbízta hasonló feladatokkal, így, többek között, az 1984. évi budapesti FIP Világkongresszus házigazda szervezői feladataival is.
A ’80-as években tagja volt az MGYT országos vezetőségének. Tevékenységéért két alkalommal is megkapta Societas Pharmaceutica Hungarica emlékérmet.
1980. január 1-jén a kinevezték a Fővárosi Gyógyszertári Központ munkaügyi osztályvezetőjévé. 1980 és 1990 közötti években a Gyógyszertári Központ dinamikusan fejlődött: a vállalat dolgozói létszáma 4500-5000 fő között mozgott.
A rendszerváltást megelőző 1988-89-es években az MGYT országos vezetőségének tagjaként szorgalmazta és szervezte a Magyar Gyógyszerészi Kamara megalakítását, mely végül 1989. július 15-én teljesült is. Az MGYK elnökségébe is beválasztották. A következő években a Kamara országos és budapesti szervezetében látott el különböző tisztségeket.
1993-ban a gyógyszertárak és a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központja – új nevén Pharmafontana – privatizációja előtt távozott a cégtől, és a Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet tulajdonában lévő Spiropharma Kft. ügyvezető igazgatója lett. 1996-ban a felesége – Benyhe Kálmánné, Ragó Valéria – résztulajdonában lévő Budapest belvárosi Kígyó gyógyszertárban dolgozott gyógyszerészként. 1997-ben nyugdíjba ment. Rövid pihenő és hosszú utazás után hazatérve hiányzott a gyógyszertári munka, így további nyolc évet dolgozott az óbudai Caruel – Újlak patika csapatában.
Lányaitól négy unokája született, ők folyamatosan biztosították nyugdíjas korában az aktív nagyapai elfoglaltságot. 1993-tól több mint húsz éven keresztül művelte a Balaton melletti szőlőjét nagy örömmel és lelkesedéssel. Közben folyamatosan követte szakmája újdonságait és a Magyar Gyógyszerészi Kamara helyi szervezeteiben is továbbra is aktívan tevékenykedett.
A nyugdíjas évei mozgalmasan teltek, feleségével felfedezték Magyarországot és a világot, mindig is szerettek utazni, más kultúrákat megismerni. 2020-tól társa egészsége megroppant, ekkortól az ő segítése állt az élete középpontjában egészen 2021-es haláláig. Egyedül maradva is aktív maradt, nyugdíjas gyógyszerész kollégái körében talált társaságot, szellemi, kulturális és fizikai feltöltődést.
Hálásak vagyunk életéért.
Benyhe
