2016. szeptember 8-án elhunyt Prof. Dr. Falkay György emeritus professzor, a Gyógyszerésztudományi Kar korábbi dékánja.

Falkay György 1943. március 10-én született Szegeden. 1967-ben szerzett gyógyszerész diplomát a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán. Később gyógyszerész doktor (1970), az orvostudomány kandidátusa (1981), az orvostudomány doktora (1995) címeket szerezte meg. 1970 és 1995 között a Szegedi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika munkatársa, tudományos munkatárs, tudományos főmunkatárs, egyetemi docens beosztásban dolgozott. 1988-1995-ig a SZOTE Női Klinika laboratóriumát vezette. 1995-2008-ig a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kar Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára, 1997-2000-ig a Gyógyszerésztudományi Kar dékánhelyettese, 2000-2006-ig dékánja volt. Pályája során dolgozott Stockholmban, Londonban és Párizsban is.

Tisztségviselője, ill. tagja volt számos tudományos társaságnak, alapítványok kuratóriumának. Elnöke volt a Richter Gedeon Rt. “A Magyar Egészségügyért” közhasznú alapítványnak. 1998 óta a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság vezetőségi tagja volt. 1997-2005 között főtitkára, 2006-2008 között pedig alelnöke volt a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaságnak. Haláláig elnöke volt a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógyszerkutatási Szakosztályának. Tagja volt az MTA Orvosi Tudományok Osztálya II. sz. Doktori Bizottságának. Az MTA Közgyűlésének választott doktor képviselője volt.

Kiemelkedő munkásságot fejtett ki a graduális és posztgraduális gyógyszerészképzésben magyar és angol nyelven. Gyógyszerhatástanból és Klinikai laboratóriumi diagnosztikából szakvizsgáztatott. Az SZTE Gyógyszerésztudományi Karán a “Gyógyszerhatástan, biofarmácia és klinikai gyógyszerészet” című PhD program témavezetője volt. 38 TDK pályamunka, 20 doktorandusz témavezetője volt.

Idézet a 70. születésnapján készült interjúból:

„– mindig azt csináltam, ami érdekelt, magas szintű szellemi légkörben dolgozhattam, kutathattam, nagyon szeretem az oktatást is. Ez a munka egy idő után olyanná válik, mint egy hobbi, nem érez az ember közben fáradtságot, hanem ami érdekli, azt lelkesedéssel csinálja.”

Emlékét szeretettel és tisztelettel megőrizzük!

(http://www.pharm.u-szeged.hu/)