Sóczó Gézáné dr. Nagy Irén
(1948 – 2020)

Sajnálattal tudatjuk azokkal, akik ismerték és szerették, hogy Sóczó Gézáné dr. Nagy Irén, az MGYK Borsod Megyei Szervezete nagyra becsült gyógyszerésze ez év július 16-án elhunyt. Emlékezetére közreadjuk szeretett lánya, Georgina sorait édesanyjáról:

„Imádott Anyukám 1948. december 28-án született egy kicsi borsodi faluban, Sajóhidvégen.  A család sokszor mesélte, hogy már gyermekkorában is kitűnt kedves természetével, szorgalmával. Az olvasás volt a legkedvesebb elfoglaltsága, mellette két testvérével, barátaival is szívesen játszott.

A miskolci Zrinyi Ilona Gimnázium elvégzése után a gyógyszerészi hivatást választotta, ami hűen tükrözi természetét. Az emberek iránti szeretete, segiteni akarása, gyógyitása, valamint az orvoslási- és természettudományok szomjazása sodorta Őt erre a pályára.

Tanulmányait a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán töretlen lelkesedéssel, kitűnő eredménnyel végezte, majd később, gyógyszerészi pályafutása során is folyamatosan képezte magát szaklapok, tanfolyamok segítségével. Imádott Édesapámmal az egyetemi évek során ismerkedtek meg. Hatalmas, igazi nagy szerelem volt az Övék. Két gyermekük született, imádott Bátyám, Peti, majd 4 évvel később én. A Szüleink rengeteg szeretettel, gondoskodással, gyönyörű emlékekkel halmoztak el minket. Az életre neveltek, álmaink megvalósitásában mindig odaadóan támogattak. Az igazi emberi értékek megtestesitői voltak.

Gyógyszerészi karrierjét Miskolcon kezdte meg. Több borsodi patikában dolgozott Miskolcon, Szikszón, Felsőzsolcán ... Anya kedves mosolya, humánus természete, mindemellett szaktudása, lelkiismeretes munkája mindenkit megragadott. Mindig kész volt egy kis viccelődésre, nevetésre. Egyik kedves kolléganője „a világ legjobb főnökének” nevezte.

Gyógyszertári vezetőként is a leghumánusabb értékek vezérelték. Nem a szigor, hanem a szeretet, megértés vezérelte Őt. Tudásával, tenni akarásával pedig nagyon jó példát mutatott. Munkatársai nagyon szerették.

Kicsi koromtól kezdve rendszeres “látogatója” voltam Anya munkahelyeinek. Szerettem nézni, ahogyan a betegekkel foglalkozik, mosolygósan, segitőkészen; ahogyan szorgosan mér, kever, számol, adminisztrál, rendel …

Nyugdijba vonulása után is folytatta munkáját. Emlékszem mindig azt mondta, “következő évtől már nem dolgozom”, természetesen a következő évben is dolgozott. Nagyon szerette a munkáját. Anya rengeteget tanított nekem a munkaerkölcs terén is, tudásával, kemény, kitartó munkájával, amelyhez egy gyönyörű mosolyt is mindig hozzátett.

Ez a gyönyörű mosoly mindig előttem van és less örökké.

Georgina”

*

Mély fájdalommal búcsúznak barátai, kollégái és az MGYK B.-A.-Z Megyei Szervezetének tagjai.