„Jó napot kívánok én is, és először köszönöm ezen a sajtótájékoztatón a részvétel lehetőségét. Négy gondolatra szeretnék nagyon röviden kitérni. Az egyik, hogy ez az előbb már több ízben említett 1000 nappal ezelőtti jogalkotási korrekció, a gyógyszer-gazdaságossági törvénynek a módosítása a gyógyszerészi kamarának az egyetértésével történt. Kezdeményeztük is, hogy a gyógyszerellátás szabályozásában jogszabályi változások következzenek be, tekintettel arra, hogy az azt megelőző években egy gazdasági, egy szakmai és egy morális válságba csúszott be az ágazat. Ugyanehhez kapcsolódva szeretném mondani, hogy nemcsak kezdeményeztük ezeket a változásokat, hanem a végül jogszabályban megjelent korrekciókkal a kamara egyet is értett.

A második gondolat az, hogy amikor ezek a változások elindultak, mi hittünk abban, hogy ez a most kialakítandó vagy kialakuló modell gazdaságilag racionálisabb, mint az azt megelőző. És igaz ugyan, hogy 2011-ben és 2012-ben volt egy Széll Kálmán-terv, ami mindenkinek nagyon sok nehézséget okozott, engedjék meg, hogy három adatot a jelenlegi helyzetről elmondjak önöknek. 2012-es mérlegadatok szerint majdnem felére csökkent a veszteséges gyógyszertáraknak a száma. Ugye erre itt előbb államtitkár úr már utalt, a 2010-es 600-ról kb. 330-ra csökkent a veszteséges gyógyszertárak száma és a gyógyszertárankénti veszteség is ezeknél a gyógyszertáraknál durván felére csökkent. A másik, hogy 2012-re – 2010-hez képest – duplájára növekedett az ágazatnak az adózás utáni eredménye. Ez jórészt a veszteséges gyógyszertárak veszteségeinek a csökkenése miatt következett be, ezzel együtt a 2010-es 7,9 mdFt-ról 2012-re 16,3 mdFt-ra növekedett az ágazati adózott eredmény. És a harmadik adat, amire úgyszintén utalt előbb itt államtitkár úr, 2010-ben 69 mdFt volt az ágazatnak a beszállítói felé ki nem fizetett számláknak az összértéke. Ez az érték 2012 végére úgy néz ki, hogy 47 mdFt-ra csökkent. Mi a 2011-et – talán van még aki emlékezik rá – a trendforduló évének tekintettük, 2012-ben küzdöttünk a túlélésért és az ágazatnak a stabilizációjáért, és azt remélem, hogy 2013-ban a válságból való kilábalás első évét köszönthetjük majd.

Ennek lehet még jele, hogy 2012 utolsó negyedévében az OEP-nek elszámolást leadó gyógyszertáraknak, közforgalmú gyógyszertáraknak a száma 2341 volt. Néhány nappal ezelőtt az OTH-nak a honlapján néztem meg, jelen pillanatban 2334 gyógyszertár rendelkezik működési engedéllyel. Tehát ez alatt a 9 hónap alatt mindösszesen csak 7-tel csökkent a gyógyszertáraknak a száma. Évek óta mindig kerültem arra a kérdésre a választ, hogy nagyjából hány gyógyszertár lesz, amelyik ennek a folyamatnak a végén működik. Talán most először merem kimondani azt, hogy remélhetően 2300 körül fog stabilizálódni a gyógyszertáraknak a száma.

Jelentős előrelépés volt a gyógyszerészi kompetenciáknak a rendezésében is. Az első számú felelős ma már a gyógyszerellátásért a személyi jogos gyógyszerész. A tulajdonos, a nem gyógyszerész tulajdonos, nem utasíthatja most már a szakembert szakmai kérdésekben a gyógyszertárban. Egészségügyi feladattá vált mindaz a tevékenység, amit a gyógyszerész a gyógyszertárban a beteggel folytat, és a többletszolgáltatások is elindultak, részben azoknak a finanszírozási elemeknek a segítségével, amit itt az előbb államtitkár úr említett. S egyetlen mondat ehhez kapcsolódóan még: 2006 és 2010 között nem volt egyetlenegy etikai ügyünk sem. Ugyanakkor tudjuk, hogy etikai problémák viszont voltak szép számmal. Azt látom, hogy a kamarában vannak már etikai ügyek, és én ennek örülök. És nem azért örülök, mert örülök annak, hogy vannak esetleg gyógyszerészek, akikkel szemben etikai vádak fogalmazhatódnak meg, hanem azért örülök neki, mert a szakma elkezdett foglalkozni újra az etikai kérdésekkel.

Végezetül, negyedik gondolatként annyit szeretnék mondani, hogy ebben az elmúlt 1000 napban az államtitkárság és a kamara között volt egy folyamatos és nagyon szoros együttműködés. Nem mondom azt, hogy mindig minden részletkérdésben egyetértettünk, de a stratégiai irány teljesen egyértelmű volt. S az elmúlt húszegynéhány évet látva a szakmában, azt érzékelem, hogy a kollégáim mentálisan elfáradtak abban a rengeteg sok szabályozási cikk-cakkban, ami az elmúlt 20 évben volt. Itt négy modellben gondolkodhattunk az elmúlt húszegynéhány évben, és ezek a modellek a szakmának a legalapvetőbb, legmélyebb bugyraiba mentek le. Egyik pillanatról a másikra itt olyan változások voltak jogszabályilag, amelyeket borzasztóan nehéz volt követni a kollégáimnak. Mentálisan elfáradtunk, ezért nagyon fontosnak tartom azt, hogy több modellkorrekcióra ebben az ágazatban belátható időn belül ne kerüljön sor. Még egy modellkorrekciót ez az ágazat nem viselne el. Éppen ezért azt tartom fontosnak, hogy akár hosszabb távon is, az a fajta stratégiai együttműködés, amit ez úton is köszönök az államtitkárságnak, a továbbiakban is fennmaradhasson.

Köszönöm szépen.”

mgyk.hu