A Gyógyszerészi Kamara küldöttközgyűlése követeli a gyógyszertár-létesítési engedélyek kiadásának felfüggesztését, a patikanyitási eljárások azonnali leállítását - nyialtkozta Hankó Zoltán alelnök a pharmanet.hu-nak.
Elvárják a kormánytól azt is, hogy kezdjen tárgyalásokat a testülettel a törvény módosításáról, valamint állítsa helyre az egészségügyben működő kamarák megnyirbált etikai szabályozási jogát. Az Európai Uniós Bíróság május 19-i döntésének hátteréről beszélgetünk. Dr. Hankó Zoltánnal a Magyar gyógyszerészi Kamara (MGYK) alelnökével.
- Milyen válaszra számít Ön a Kormány részéről? Vár-e Ön valamilyen változást ezen a téren?
- A kamara küldöttközgyűlésének a patikalétesítés és -működtetés azonnali felülvizsgálatát és újraszabályozását követelő határozatát az Európai Uniós Bíróság május 19-i döntésének függvényében kell vizsgálni. A bíróság ugyanis két régóta húzódó ügyben hozott precedens értékű ítéletet, s ebben nagyon lényeges dolgokat mondott ki. Egyfelől megerősítette, hogy az uniós országok a gyógyszerellátást nemzeti hatáskörben szabályozhatják. Ennek azért van nagy jelentősége, mert az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlása a legfőbb uniós alapelvek közé tartozik, s erre hivatkozva hosszú évek óta folyamatosan támadták azokat az országokat, amelyek - részben a nemzeti hagyományaikhoz is igazodóan - éltek a piacszabályozás lehetőségével. Ráadásul az Európai Unió Bizottsága is beállt a nemzeti szabályozást ellenzők sorába, hiszen több ilyen ország ellen is eljárást kezdeményezett. Másfelől a bíróság kimondta, hogy a nemzeti kormányoknak jogukban áll olyan szabályozás megalkotására, amelyben a gyógyszertár tulajdonlását gyógyszerészi diplomával rendelkező személyeknek tartják fenn. Harmadrészt kifejtette, hogy a gyógyszerész a garanciája a gyógyszerbiztonság és az ellátásbiztonság érvényesülésének, a megfelelő szolgáltatásminőségnek és a rendszer költséghatékony működtetésének, s ennek érvényesítéséhez a szakmai és egzisztenciális függetlenségét biztosítani kell. És végül kimondta azt is, hogy a liberalizált elven működő gyógyszerellátásról senki sem bizonyította be, hogy jobb lenne az etikus modellnél.
Régóta vártam a bíróság döntésére. Arra számítottam, hogy a szabályozás nemzeti hatáskörben tartását a bíróság meg fogja erősíteni és azt is reméltem, hogy a piacszabályozás lehetőségét is megerősíti. Kellemes meglepetés viszont, még a tavaly decemberi főtanácsnoki előterjesztés ismeretében is, hogy a bíróság még ennél is messzebb ment és teljes mellszélességgel kiállt az etikus gyógyszerellátó modell mellett. Javasolom mindenkinek, hogy ne csak a bíróság hivatalos sajtóközleményét olvassa el, hanem a határozatokat és az előzményeket is nézze végig, mert minden olyan kérdésben, amelyben az utóbbi években szembe kerültünk a hivatalos politikával, a mi álláspontunk nyert megerősítést.
Ennek fényében a kérdésére kérdéssel válaszolok. Megtehette volna a kamara küldöttközgyűlése, hogy másmilyen követeléseket fogalmazzon meg? Aligha! Az más kérdés, hogy a bírósági döntésnek nem minden politikus örül egyformán. Van, aki abba kapaszkodik, hogy a bíróság döntése nem jár együtt jogalkotási kötelezettséggel. Ez igaz, de az uniós bíróságnak nem is lett volna joga arra, hogy bármire is kötelezze a kormányokat azok után, hogy a szabályozás nemzeti hatáskörben tartását megerősítette. Azonban most már bírósági papírunk van arról, hogy Molnár Lajos annak idején hazudott. Hiszen mindannyian emlékezünk arra, hogy milyen érvekkel nyomta le a parlament torkán a patikaliberalizációt. Ezért a bírósági döntés politikai, szakmai és finanszírozási aspektusait sem szabad figyelmen kívül hagyni, s ezek a szabályozás korrekcióját igénylik. Tisztában vagyok azzal, hogy a szabaddemokrata képviselők nem fognak hamut hinteni a fejükre, miközben a jelenlegi parlamentben az ő szavazatukra is szükség van egy kormány-előterjesztés elfogadásához. Azzal is tisztában vagyok, hogy a szocialisták sem egységesek a változtatás mélységét illetően. Mégis, meg kellett fogalmazni ezeket a követeléseket és el kellett kezdeni a tárgyalásokat, mert minden perc számít és minden részeredmény fontos.
- Milyen tendencia figyelhető meg a környező országokban, vagy akár Európában? Mennyire liberalizált a gyógyszertári piac?
- Ne haragudjon, de én az eddigi trendekkel most nem foglalkoznék. Nem azért, mert erre nem kell figyelni, hiszen a hatalom és a dicsőség még mindig a nagybefektetőknél van és nem hiszem, hogy a bírósági döntés hallatán kivonnák a pénzüket ebből a szektorból. Mégis trendfordulóra számítok. Egyrészt a jelenlegi válság az állam szerepének az újragondolását és az etikai szempontok figyelembe vételi kötelezettségét erősítheti, különösen a közszolgáltatások piacain. Másrészt nem tartom valószínűnek, hogy azok az országok, amelyek dacoltak az EU Bizottság határozott nyomásával és támogatták az olaszokat és a németeket a brüsszeli perben, most határozott liberalizációs fordulatot vennének. Harmadrészt a szakmai érdekvédelemnek minden liberalizált országban kutya kötelessége kiállni a betegérdekek elsődlegességéért és a gyógyszerészekért. Hosszú, buktatókkal teli, fáradságos küzdelemre számítok, ahol nekünk az eredmények eléréséhez nem lehet többet hibázni.
- Ön szerint a gyógyszertárakban a szakmai színvonal romlása annak köszönhető, hogy egyre több olyan patika nyílik, melyeknek tulajdonosai nem konyítanak a betegellátáshoz, csak az üzleti hasznot nézik?
- Amikor a szakmai színvonal alakulásáról beszélünk, először az elvárásokat kell tisztázni. Hadd mondjak egy példát. Ha a szabályozás azt mondaná ki, hogy a gyógyszertárnak teljes körű gyógyszerellátást kell biztosítani, akkor a drága vagy a referenciaárasnál is olcsóbb gyógyszerek forgalmazásával szembeni elvárásokat is ehhez kellene igazítani. Vagy ha a politika számtalan módon azt üzeni, hogy nem tartja fontosnak a magisztrális gyógyszerkészítést, nehéz a patikáktól megkövetelni a jó minőségű magisztrális ellátást. Ugyanez vonatkozik az expediálással kapcsolatos követelményekre, a betegérdekek érvényesítésére, az árképzésre vagy a marketing-akciókra is.
Tisztázni kell azt is, hogy a gyógyszerészet megelégedhet-e a jogszabályokban előírt követelmények betartásával, vagy továbbra is figyelni kell a szakmai és az etikai normákra is. Ha elfogadjuk, hogy az etikai normatívák betartása is kötelező, akkor pedig azt is tisztázni kell, hogy ma milyen etikai normák vannak érvényben, ezek kire vonatkoznak és ki járhat el az etikai ügyekben. Ez annál is fontosabb, mert két évvel ezelőtt még a GVH is beleszólt az etikai szabályozásba. A szakmai színvonallal szembeni elvárások alakulásának további eleme az elvárásokhoz igazodó feltételek biztosítása. A jelenlegi körülmények között nem várható el pl. egy kisforgalmú falusi gyógyszertártól, hogy sokszázezres gyógyszereket tartson készleten, de egy hathónapos gyorstalpalón kiképzett asszisztens sem vehetne részt a gyógyszer-expediálásban. Továbbá mi várható el attól a gyógyszerésztől, aki egyedüli diplomásként dolgozik egy hetente hét napon át napi 12 órás nyitva tartással üzemelő gyógyszertárban?
A szakmai színvonal alakulása tehát nagymértékben függ a tulajdonosok profitorientáltságától, de az elvárásoknak és a feltételeknek is a függvénye, s ezek meghatározásában a politikának, a társadalomnak és a betegeknek az értékítélete is kifejeződik. Erről is szól az uniós bíróság ítélete. Sok kollégám beszámolóját volt alkalmam az utóbbi hónapokban meghallgatni. Vannak, akik a tulajdonosukra panaszkodnak, hogy olyan etikátlan gyakorlatra kényszerítik őket, amelyet tiszta lelkiismerettel nem vállalhatnának. Mások viszont a konkurens gyógyszertár magatartásával magyarázzák a saját gyakorlatukat, mert máskülönben nem élnének meg. Megdöbbentő, hogy számtalan jelzés ellenére a politika még mindig megengedi, hogy támogatott gyógyszerek vásárlását autósorsoláson való részvétellel díjazzák, vagy százforintos boltként működjenek a patikák. Pedig már számtalanszor beszéltünk erről és ígéretünk is van a jogszabályi rendezésre. Sürgős lépésekre lenne szükség, mert egyre nagyobb a baj és félek, hogy a diszfunkcionális működés túl mélyen épül be a mindennapi gyakorlatba.
- "A gyógyszer-gazdaságossági törvény nem igazán váltja be a hozzá fűzött reményeket, nehéz helyzetbe hozva az orvost, a patikust és a beteget is. - erősítette meg a kifejezetten gyógyszeripari kutatásokkal foglalkozó Spatium Consulting - köszönhetően az árrésrendszer belső feszültségeinek a patikákban." A társaság 2006 óta végez féléves rendszerességgel próbavásárlásokat a gyógyszertárakban. Hogyan lehetne az árrésrendszer belső feszültségeit és a szakmai színvonal romlását megállítani a patikákban?
- A Spatium Consulting felmérései kifejezetten hasznosak lehetnének, mert tükröt tarthatnának szabályozónak, finanszírozónak, betegnek és gyógyszerésznek egyaránt. Azonban számos aggályt is meg kell fogalmaznom. A legutóbbi felmérésük eredményeinek a publikálásakor a gyógyszerészek szakmai hitelét kifejezetten rontó, valótlan megállapítás is nyilvánosságra került. A cég állítása szerint pl. a referenciakészítményeket "minden patikának kötelessége tartani", holott a jogszabály csak a referenciakészítmény forgalmazásának és hiány esetén a 24 órán belüli beszerzésének a kötelezettségét írja elő. Zavarosnak tartom a legolcsóbb készítmények beszerezhetőségére vonatkozó megállapításaikat is, melyek alkalmasak arra, hogy az olvasó a referencia-készítménnyel azonosítsa az annál olcsóbbakat is, holott ezeket a beszerezhetőségükben, forgalmazhatóságukban meglévő problémák miatt a jogszabály is külön csoportként kezeli. Sajnálom, hogy a cég vezetőjével folytatott többszöri megbeszélést követően is ilyen triviális szinten kell a félreértésekkel szembe nézni.
A jelenlegi árrésrendszer - beleértve a generikus szabályozást is - rossz. Ezt mindenki tudja, és nem csak az árrésmértékekkel van baj. Rossz az árrésszabályozás struktúrája, végiggondolatlan az árverseny szabályozása és kiszolgáltatott helyzetben vannak a patikák az OTC termékek ármaximálásakor is. A jelenlegi rendszer nem díjazza a gyógyszerész tanácsadó, gondozó tevékenységét és a kisforgalmú gyógyszertárak biztonságos működésének az anyagi feltételei is hiányoznak. Sajnos itt is igaz a mondás, hogy "régi bűnnek hosszú az árnyéka", mert ezeket a problémákat évtizede hordozzuk magunkkal. A megoldásra számtalan kezdeményezéssel éltünk, és ma is érvényes javaslataink vannak a minisztérium asztalán. Politikai döntésre lenne szükség, amit viszont évek óta senki nem akar meghozni.
- Gyógyszer-automaták működtetését engedélyezné az Egészségügyi Minisztérium. Az automaták valószínűleg a patikákban lennének felállítva. Mi a véleménye erről?
- Ami a gyógyszer-automaták ügyében eddig történt, az iskolapéldája annak, hogyan nem szabad ügyeket intézni. Horváth Ágnes akkori egészségügyi miniszter 2007 őszén becsempészett egy mondatot a gyógyszer-automatákról egy miniszteri rendeletbe, ami szerint lényegében bárki bárhol állíthat gyógyszer-automatát, csak patikában nem lehet. Erről senkivel nem egyeztetett a lobbystákon kívül, tehát megrendelésre alkotott jogszabályt! Még most is őrzöm azoknak a névkártyájáit, akik azon a nyáron azzal házaltak, hogy a minisztériumban szeptemberre ígérték nekik a jogszabályt. Ilyen helyzetekben szoktunk korrupcióról beszélni! Most újra előkerült a téma és csakúgy, mint 2007-ben, ezt is befektetői mozgolódás előzi meg!
Miért nem árulható a cigaretta és az alkohol automatákból? Pedig ott nincs is szükség arra, hogy elmagyarázzák, miként kell a cigit szívni, vagy hogy a sört és a bort lehet-e együtt fogyasztani. A kistelepülések gyógyszerellátását az automaták nem oldják meg. Az egyik egészségpolitikus egy beszélgetés során néhány napja visszakérdezett: nem érti, hogy a minisztériumnak miért kell még az uniós bírósági döntés után is az automatákkal foglalkozni? Szomorú, ha a választ a politikai felügyelet gyakorlója sem tudja.
- Köszönöm a beszélgetést.
http://www.pharmanet.hu/
