Nyílt levél Harmatha Levente gyógyszerészhez
Alulírott Hetényi László az orvosegyetem gyógyszerészi karát 1975-ben elvégzett, kisebbségi komplexusokkal nem megvert és nem kapaszkodó (nem tudom hova kellene?) gyógyszerész válaszolok a fiatal, 2003-ban gyógyszerész-oklevelet szerzett kollégámnak (annak kell, hogy tartsam?!) a Népszabadság internetes oldalán dr. Szócska Miklós államtitkár úrnak írott nyílt levelére.
.. Harmatha Levente Úr!
Nyílt levele, amelyben nemcsak minket, gyógyszerészeket, hanem a dédnagyapját is mélységesen megsérti, túltesz minden fantázián. Egyedül vagy hálózati társaival sikerült mindezt összehozni?
A nyílt levélnek pontos célja kell, hogy legyen, de ez ebből a levélből teljes mértékben hiányzik.
Ez a levél csupán sértegetést és megaláztatást hordoz, hiszen minden szakaszában csúsztatások, valótlanságok és pontatlanságok vannak. Az egész iromány(uk), azt a látszatot kelti, hogy gyógyszertárak működtetéséhez ért(enek), a gyógyszerellátás fejlődése és jövője csak és kizárólag a gyógyszertár-hálózatokat működtető tulajdonosok kénye-kedve szerint történik, történhet. A hosszú levél számomra azt jelzi, aki (vagy akik) ilyen levelet szerkeszt(enek), az(ok) sem a gyógyszerészet, sem a gyógyszerellátás, sem a betegérdek szempontjait nem érti(k), de valamilyen oknál fogva retteg(nek) a kötelező kamarai tagságtól. Aki nem mester, az kontár régen a céhek tagjai csak mesterek lehettek, a Kamara tagjai mesterek, gyógyszerész-mesterek, akiknek etikai elkötelezettségük is van. Harmatha Levente és társai miért félnek ettől?
Az államtitkár úr várta a Hálózati Gyógyszertárak Szövetségének véleményét is az egészségügyi saláta-törvénnyel kapcsolatban, de lehet, hogy csak ezt a nyílt levelet kapta?
Gondolkodni félvállról nehéz, de ítélkezni könnyebb! (Csoóri Sándor),
mert mi, a gyógyszerészet elhivatott képviselői valljuk, hogy kapaszkodás helyett
Ésszel, hittel, akarattal és tisztességesen tudjuk céljainkat elérni! (Prof .dr. Knoll Imre)
Választ nem várva, üdvözlettel:
Budapest, 2010. november 4.
Hetényi László