Mint ismeretes, tavaly decemberben az EMMI Egészségügyért Felelős Államtitkárság és a Magyar Gyógyszerészi Kamara közös ajánlást készített a települési és megyei önkormányzatok, valamint a gyógyszerészek részére, amely az önkormányzatok és a gyógyszertárak közötti folyamatos és szervezett együttműködés alapjait fektette le. Dr. Csapi Bencét, a kamara elnökségi tagját, a téma felelősét, az azóta eltelt időszak tapasztalatairól kérdeztük.

 

– Miért érezték szükségét egy ilyen elvi ajánlás létrejöttének?

 – A Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) elsődleges céljai között szerepel a gyógyszertárak, a gyógyszerészek egészségügyi szerepvállalásának növelése, erősítése. Célunk továbbá, hogy ne csak a lakosság szemében, hanem az államigazgatásban is egészségügyi tényezőként tartsanak számon minket. Ennek elérése érdekében egy évvel ezelőtt az MGYK országos elnöksége fórumsorozatot kezdeményezett, amelynek öt helyszínén (Kecskemét, Győr, Pécs, Eger, Budapest) mind a kollégák, mind pedig a megyei önkormányzatok szereplői, az államigazgatás résztvevői elmondhatták tapasztalataikat, megoszthatták elképzeléseiket a gyógyszerészek és az önkormányzatok kapcsolatáról. Ezt követően született meg az MGYK és az EMMI Egészségügyért Felelős Államtitkárság közös ajánlása, amely megfogalmazta azokat a pontokat, amelyek kiindulásként szolgálhattak egy egységesített keret létrehozásánál, és amelyek az önkormányzatok és a gyógyszertárak közötti folyamatos és szervezett együttműködés alapjait fektették le – keresve az együttműködés bővítésének és a gyógyszerészek helyi közéletben való fokozottabb részvételének lehetőségeit.  

 – A téma felelősének kiválasztásánál miért gondoltak Önre?

 – Mivel a tavaly őszi önkormányzati választások alkalmával magam is bekerültem képviselőként szűkebb hazám önkormányzatába, így magától értetődő volt, hogy részt veszek az előkészítő munkában. Elsőként olyan kollégákat igyekeztem bevonni ebbe a folyamatba, akik maguk is önkormányzati képviselőként, önkormányzatok bizottságainak külsős tagjaként évek óta részt vesznek településük egészségpolitikájában.

 – Milyen tapasztalatokra tett szert az eddig eltelt időszakban?

 – Az idén márciusi elnökségi ülésen már beszámoltam arról, hogy több területi szervezet felvette a kapcsolatot a megyei és települési önkormányzatokkal. Olyan konzultációkat szerveztek, amelyeken a gyógyszerész polgármestereket, alpolgármestereket, önkormányzati képviselőket ültették egy asztalhoz. A kollégák által nagyon sok hasznos tapasztalatra tettem szert. Az egyik legfontosabb talán, hogy a hétköznapi terhek, nehézségek és feladatok ellenére nagyon sokan éreznek késztetést, felelősséget és energiát magukban arra, hogy plusz feladatokat vállaljanak, és a gyógyszertáron kívül is tegyenek a közösségükért. Meg kell mondjam, hogy ez nem kevés örömmel és büszkeséggel tölt el. A további pozitív tapasztalatok azok a konkrét cselekvések, programok, amelyeket kollégáink önkormányzati munkájuk során, vagy egyszerű gyógyszerészként, az önkormányzatokat bevonva végeztek. Gondolok itt a felvilágosító tevékenységre, az egészségtudatot fejlesztő előadásokra, a szűrőprogramokra, vagy a települések egészségügyi terveinek kialakítására.

 – Minden bizonnyal több következtetést is levonhatnak ezekből az egyéni, valamint a fent említett fórumsorozat tapasztalataiból is…

 – Az egyik legfontosabb az, hogy a gyógyszertárak és az önkormányzatok együttműködése térben és legtöbbször időben is igencsak korlátozott - többnyire csak egyes városokra, falvakra jellemző, ahol kollégáink kellő aktivitást fejtenek ki, illetve a kamara területi szervezetei és az adott megyék önkormányzatai között sincs koordináció. Továbbá, ahol elkezdődött egyfajta együttgondolkodás, az általában nem ciklusokon átívelő, sőt, gyakran csak egy-egy program megvalósulása erejéig áll fent. Megfigyelhetjük azt is, hogy ezeket az együttműködéseket ez idáig többségében kollégáink kezdeményezték, és az önkormányzatokban gyakran nem is tudatosul, hogy milyen lehetőségek állnak előttük, ha igénybe vennék mindazt a tudást és jó szándékot, amivel egészségügyi szakemberként hozzájárulhatunk a lakosság egészségi állapotának fejlesztéséhez.

 – Milyen további feladatokat tűztek ki maguk elé?

 – A munkának én két megközelítését látom: egyrészt szükséges egy olyan iránymutatás kidolgozása, amelyekkel azok a gyógyszerészkollégák, akik látnak erre lehetőséget, meg tudják majd keresni az önkormányzatukat és felajánlhatják a segítségüket. A másik a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségével való kapcsolatfelvétel (amely az MGYK és az EMMI közötti közös állásfoglalás kialakítása után már részben elkezdődött), és segítségükkel országosan koordinálni az önkormányzatok szerepvállalását ebben az együttműködésben. Nem az a cél, hogy minden településen legyen gyógyszerész az önkormányzatban, de  célunk, hogy minden településen egészségügyi sőt népegészségügyi tényezőként gondoljanak a gyógyszertárra. Az említetteken túl remélem, hogy ha szorossá és rendszeressé válik a kapcsolat a gyógyszertárak és az önkormányzatok között, akkor azok az egyes problémák, amelyek már kialakultak és a gyógyszertár gazdasági stabilitását érintik  – akár konkrét pénzügyek, akár ellátásszervezés által  –, sokkal könnyebben kerülhetnek rendezésre.

B. Zs.