A Vándorgyűlés végeztével dr. Hankó Zoltánt a rendezvény összegzésére kértük -  a kamarai elnök elmondta, a konferencia „a rá kiszabott és általa elvégezhető feladatot teljesítette”.

– A Vándorgyűlés előtt már beszélgettünk. Akkor arra a kérdésre, hogy mit vár az összejöveteltől, azt válaszolta, hogy a „következő évek kamarai munkájának fő irányait ki tudjuk jelölni és elindulhat az önálló magyar gyógyszerészet jövőképének a kialakítása is.” Ez megtörtént?

– Sokat dolgoztunk a Vándorgyűlés előtt és alatta is, de a fő irányok kijelölése és a gyógyszerészet jövőképének kialakítása nyilván egy hosszabb történet annál, mint egy kétnapos munkakonferencia. A konferencián mindent megbeszéltünk, amit csak lehetett, azonban van néhány terület, ahol további egyeztetésekre lesz szükség és a kamarai testületeknek is jóvá kell hagyni a programot. Azt mondhatom tehát, hogy a Vándorgyűlés a rá kiszabott és általa elvégezhető feladatot teljesítette. A pénteki és szombati programok az eredeti terveknek megfelelően, rendben lezajlottak. A választott munkamódszer is helyesnek bizonyult: minden témában írásos előterjesztés készült, amit megkaptak a résztvevők, ezekről szóbeli vitaindító is elhangzott, majd mindegyik téma megbeszélésére hagytunk időt, amit érdemben sikerült kihasználni. A vitaindító előadó a hozzászólásokat követően összegzett, majd a témakör lezárásaként Sohajda Attila alelnök úrral egymást váltva fogalmaztuk meg a Kamara számára körvonalazódott feladatokat. A rendezvény végén elmondtam, hogy a témafelelősökkel még húsvét előtt találkozunk, hogy az elhangzottak alapján a soron következő elnökségi ülésre és a területi elnökök áprilisi értekezletére előkészítsük a javaslatokat. Erre a megbeszélésre már sor került. Szeretném, ha a tavaszi küldöttközgyűlésen érdemben foglalkozhatnánk a fő szakmapolitikai irányok kijelölésével.

– Több interjúban, fórumon is lezárult rendszerváltásról beszélt. Ennek ismeretében mondhatjuk-e, hogy mérföldkő volt ez az összejövetel? Vagy úgy is kérdezhetem, hogy mik azok az új kihívások, elvárások, amik miatt az „újrakezdés elkötelezettségéről” beszél?

– Amikor több mint negyedszázaddal ezelőtt megfogalmazódtak a gyógyszerellátás új rendszerével kapcsolatos elvárásaink, konszenzus volt a tekintetben, hogy a lakossági gyógyszerellátás legyen az egészségügy része és egzisztencia-vállalkozási keretek között működtessük. A gyógyszertár-létesítés legyen engedélyköteles és érvényesüljön a szükségleti elv. A gyógyszertár működtetést szintén engedélyhez szerettük volna kötni, sőt később a liberalizáció azt is bebizonyította, hogy a létesítés és működtetés egy eljárás keretében történő engedélyezése rossz irány. Ezt sikerült korrigálni. A gyógyszertárak tulajdonlása ismét szabályozott és az 1950-es államosítás óta ez év elejétől először biztosított a többségi gyógyszerészi tulajdon. A gyógyszertárak szakmai működését régóta, a tulajdonlással kapcsolatos előírások teljesülését január óta hatóság ellenőrzi. A gyógyszerész önállósága és felelőssége szakmailag és gazdaságilag is biztosított – most már csak rajtunk és a hatósági ellenőrzés rendszerén áll, hogyan élünk ezzel. A Kamara szakmai érdekvédelmi jogait jórészt sikerült helyreállítani és biztosított az önkormányzatiságunk is. Végezetül, a gyógyszerellátás működőképessége javul és a súlyos gazdasági válságból sikerült kijutnunk. Mindazokban a rendszerjellemzőkben tehát, amelyek meghatározóak a lakossági gyógyszerellátás szempontjából, sikerült a rendszerváltó célkitűzéseket teljesíteni. Ez alapján joggal mondhatjuk, hogy a rendszerváltás ez év elején lezárult. Ebből a szempontból tehát mérföldkőnek tekinthető a Vándorgyűlés, mert ezen egyfajta helyzetértékelésre, másfelől az eljövendő időszak kihívásainak és feladatainak a feltérképezésére vállalkoztunk.

A kérdés második felére válaszolva, akár órákat lehetne beszélgetnünk arról, hogy milyen kihívásokat rögzítettünk, kezdve a gyógyszertárak gazdálkodásának stabilizálásától, a tényleges szakmai és tulajdonosi önállóság megteremtésén át a felelős értelmiségivé válásig. De komoly kihívás a vidéki gyógyszerellátás biztosítása, a fiatalok integrálása és perspektívájának megteremtése, a képzés rendszerének reformja, a kompetenciafejlesztés, az etikai ügyek rendbe tétele és a patikákkal szembeni elvárások teljesítéséhez szükséges feltételek megteremtése. Ahogy már említettem, a konferenciára minden témában írásos vitaindítóval készültünk, amit egy 44 oldalas füzetben minden résztvevő megkapott. Amennyire csak lehetett, igyekeztünk objektív bázist teremteni az érdemi munkához, mert az életérzésekre alapozó vélemény-nyilvánításokra támaszkodó szakmapolitikával nehezen jutunk előre.

– Mely témák váltották ki a legnagyobb érdeklődést a munkamegbeszéléseken?

– Nem emelnék ki egy témát sem, mert mindegyik szekció telt házzal ment, a vitaindítókat pedig értelmes és felelős hozzászólások követték. Mindegyik szekció végén maradt még kibeszélni való, amit a szünetek élénk diskurzusai is visszaigazoltak. Ráadásul néhány témában, mint például a marketing, a gyógyszertárak közötti együttműködés vagy a kompetenciafejlesztés, kiderült, hogy további műhelymunkára lesz szükség. Ezt miniszimpóziumokon vagy bizottsági keretek között tudjuk elvégezni. Van olyan téma, amelynek a részletes kidolgozását a tavasz végéig, másokét az őszi küldöttközgyűlés időpontjáig kell elvégezni.

– Dr. Mészáros János helyettes államtitkár védnökséget vállalt a konferencia fölött, Nyitrai Zsolt miniszterelnöki megbízott pedig itt mutatta be a kormány gyógyszerészeknek szóló kiadványát… Mire következtethetünk mindebből?

– Sok esetben úgy érzem, hogy a védnöki tisztségre történő felkérést és a vállalását az érintettek csupán protokolláris aktusnak tekintik. Helyettes államtitkár úrral azonban a rendezvény előkészítéséről is részletesen egyeztettünk, bekapcsolódott a helyi vezetőkkel folytatott konzultáció megszervezésébe és meghatározó szerepet vállalt a lebonyolításában. Továbbá a szombati napon előadást is tartott és több szekció munkáját is végig követte. Azt gondolom, ez nem csupán az Államtitkárság és a Kamara egymásra figyelő együttműködésének, hanem a gyógyszerészet iránti valódi érdeklődésének tudható be. Az Államtitkárság szakmai főosztályának vezetői is mindkét napon velünk voltak. Azért tartom jónak, ha az egészségpolitikai vezetők belülről ismerik a gyógyszerészetet és a Kamarát, mert így a gondjainkról, a céljainkról és az örömeinkről, illetve az egészségpolitika által nyújtható lehetőségekről is őszintén tudunk tárgyalni. Az egészségpolitikában és az érdekvédelemben egyik félnek sem egyszerű őszintének lenni, de hosszú távon ez a kifizetődő.

Nyitrai Zsolt képviselő úrral úgy állapodtunk meg, hogy az általa bemutatott kis füzetet a Gyógyszerészi Hírlap áprilisi számával együtt minden kamarai tag megkapja. A Miniszterelnökséggel való együttműködés is hosszú évekre nyúlik vissza. Képviselő úr részvételét, aki egyben a társadalmi kapcsolatokért felelős miniszterelnöki megbízott is, annak a demonstrálásaként értékelem, hogy a januárban elkezdődött egyeztetéseket a Kormány és a Kamara közötti együttműködési megállapodás megújításáról, a kormány képviselői komolyan veszik. Ez szerintem azt is jelenti, hogy a gyógyszerészeket fontos társadalmi csoportként kezelik és a kamara reputációja is erősödik.   

 

– Ez volt az első alkalom, hogy az erdélyi testvérmegyék delegáltjai is részt vettek a vándorgyűlésen…

– Igen. A hírek szerint a romániai gyógyszerészek körében komoly visszhangja van a hazai gyógyszerészetben bekövetkezett változásoknak; a legnagyobb figyelmet a többségi gyógyszerészi tulajdonlás váltotta ki. Az elmúlt hónapokban többen is megkerestek minket. Kérték a dokumentumainkat és kérdeztek a tapasztalatainkról. Ezért a testvérmegyei megállapodással érintett területi szervezeteink, tehát a Pest megyei, a Borsod megyei és a Szabolcs megyei szervezet vezetői meghívták a Hargita, a Kovászna és a Maros megyei kamarai vezetőket, sőt Máramaros megyéből is volt vendégünk, akik a vándorgyűlés valamennyi programján végig ott voltak. A rendezvény zárása után még a szombat estét is együtt töltöttük velük és sokáig beszélgettünk a tapasztalatokról és a teendőkről. A következő megbeszélésre június elején kerülhet sor. A döntés arról, hogy hasznosítanak-e bármit is a hallottakból, értelemszerűen az övék. A mi feladatunk csupán az, hogy minden kérdésükre választ adjunk. Egyébként nekünk is sok tanulsággal járnak ezek a beszélgetések.

– Ejtsünk szót a szervezési kérdésekről is!  Elégedett a részvevők számával, aktivitásukkal? Összehasonlítva a korábbi vándorgyűlésekkel, milyen tendencia bontakozik ki ezzel kapcsolatban?

– Eddig valamennyi vándorgyűlésen részt vettem, így van összehasonlítási alapom. A mostanira regisztráltak eddig a legtöbben, szám szerint kb. 180 kamarai tag gyógyszerész, és a növekedés tendenciája évek óta folyamatos. Pedig ezeket a rendezvényeinket nem a konferenciabiznisz jegyében szervezzük, hanem ide mindenkit dolgozni várunk. Az elnökség két személy kivételével teljes létszámban jelen volt, az egyik távollévő beteget jelentett. Ha jól láttam, két kivétellel valamennyi területi szervezet elnöke is ott volt, és szinte mindegyik területi szervezet több vezetővel képviseltette magát. Külön öröm, hogy végre a kórházi gyógyszerészek is önálló szekciót szerveztek, remélem, hogy a következő alkalommal már az iparban dolgozókat is magunk között tudhatjuk. A résztvevőknek az aktivitása is rendben volt. Nekem különösen tetszett, hogy mindegyik hozzászóló érvekkel támasztotta alá a mondandóját és az egymáséval ellentétes álláspontok ütköztetése is nagyon jó, konstruktív mederben zajlott. Ami pedig a szervezést illeti, köszönet illeti a Bács-Kiskun megyei kamarai vezetőket és a Békéshelpet is. A helyi vendéglátók igazán aktívak voltak, a Békéshelp pedig megtett mindent, amit csak lehetett, annak érdekében, hogy költségkímélő módon, de jó és nyugodt körülmények között dolgozhassunk.

B. Zs.

FotĂł: Dr. Nagy Vilmos

(A kĂŠpek a kecskemĂŠti konferenciĂĄn kĂŠszĂźltek.)