Elmúlt kedden délelőttre sajtónyilvános kerekasztal beszélgetésre hívott egy jó nevű, gazdasági kutatásokat végző intézet egészségkutató részlegének általam régóta tisztelt és nagyon becsült ügyvezető igazgatója. A kerekasztal beszélgetés apropója egy idén áprilisban a cége által végzett patikai kutatás eredményeinek megvitatása volt, a kutatás összegzését 35 oldal terjedelemben előző nap megkaptam. A kutatás elsődlegesen az árrés-tömeg változásokkal (ezen belül is a generikus program, a vaklicit és az árrés átrendezés hatásával a patikai árrésre), a létszámrendelet várható hatásaival és a tulajdonosi struktúra változással foglalkozott, s arra volt kíváncsi, hogy mindezekről miként vélekednek a válaszadók.
Hozzáértő barátaim már régóta mondják, hogy egy kutatás értékelésekor először azt kell megnéznem, hogy mekkora a mintaszám, reprezentatív-e a felmérés, egyértelműek-e a használt fogalmak és adekvát kérdések hangzanak-e el. Persze azt sem árt tudni, hogy független vagy szponzorált kutatásról van-e szó. S csak ezután szabad a kutatás eredményeit érdemben elemezni.
Igyekeztem az instrukciók szerint eljárni. A vizsgálat elemszámával nincs gond. Bizonytalanságot csupán az okoz, hogy a kerekasztal moderátora szerint kb. 500 gyógyszertárat kérdeztek meg, amelyek közül 230 válaszolt, az írásos összegzés szerint viszont A Magyarországon működő mintegy 2300 patikának egytizedét, azaz 230 db-ot kérdeztünk meg meglátásairól. A kiválasztás a mintából véletlenszerű eljárással történt, ami országosan reprezentatív eredményeket adott. A válaszadási hajlandóság a téma érzékenységéhez képest relatíve magas, mintegy 50%-os volt. Ez pedig elfogadva, hogy a válaszadási hajlandóság 50%-os volt 115 válaszadót jelent.
A reprezentativitás kontrollját néhány közismert adattal való összevetés jelentheti. A felmérés szerint a válaszadók 8%-a valamilyen patika-lánc tagja, miközben a valóságban a láncokhoz tartozó gyógyszertárak aránya óvatos becslés szerint is 20%. Marketing-célú társulás tagja mindössze 13%, miközben csupán a három nagy ismert társulás (Gyöngy Patika, Szimpatika, MGYTP) a patikák kb. 45%-át tömöríti. A válaszolók 91%-a megfelel a 2014. január 1-i tulajdonosi előírásoknak, amit ha extrapolálunk a 2330 gyógyszertárra kb. 200 olyan gyógyszertárat jelentene, ahol az államigazgatás szerint 21%-ot kitevő 487 gyógyszertárral szemben a 2014. január 1.-re előírt tulajdonosi arányok nem megfelelőek. Bevásárlóközpontban csak minden századik patika található, ami ha igaz lenne azt jelentené, hogy mindösszesen 23 gyógyszertár működik bevásárló központban. Megállapítható tehát, hogy reprezentativitásról beszélni nem lehet.
Kérdésként vetődik fel, hogy a használt fogalmak egyértelműek-e? A kutatás egymástól független, önálló fogalomként kezeli a generikus programot és a vaklicitet, holott az utóbbi része az előbbinek. A generikus program, a vaklicit és az árrés-átcsoportosítás hatásaira irányuló kérdésekből kitűnik, hogy árrés-tömeg alakulásáról érdeklődtek, de nem került sor a közfinanszírozott (és nem közfinanszírozott) gyógyszerek árrésének, a szállítók utólagos engedményének, a generikus kompenzációnak és a szolgáltatási díjnak a nevesítésére, felmérésére és az árrés-jellegű bevételek árrés-tömeggel együttes kezelésére. Holott pl. 2012-ben ágazati szinten azonos volt a közfinanszírozott gyógyszerek árréstömeg-csökkenése a generikus kompenzációval, és idén már csupán a két utóbbinak (tehát a generikus kompenzációnak és a szolgáltatási díjnak) az ágazati összértéke a közfinanszírozott árréstömeg több mint 17%-át teszi ki. Még ennél is elgondolkodtatóbb, ha 2013 áprilisában egy patikatulajdonláshoz kapcsolódó felmérésben a patikák tulajdonosainak és vezető gyógyszerészeinek a véleményét együttesen (!) mérik arról, hogyan gondolkodnak a további tulajdonszerzésről, vagy pl. a patikaalapban való részvétel lehetőségéről. Különös az is, hogy a kutatás összeállítói nem voltak kíváncsiak sem a személyi jogos, sem a felelős vezető gyógyszerészek véleményére, hiszen a személyi jogos és a felelős vezető kifejezés a kutatásban egyszer sem szerepel. Ha a válaszadók 70%-a többségi, 26%-a kisebbségi tulajdonosa a gyógyszertárnak, 4% pedig beosztott gyógyszerész, nem lehet csodálkozni azon, ha 70%-a véli úgy (a részletek ismeretének hiányában), hogy nem fog tudni hozzáférni a patikaalaphoz.
Föntebb már említettem, hogy a válaszadók szerint 91%-uk megfelel a 2014. januári tulajdonosi előírásoknak, 70%-uk pedig a 2017-esnek is. A 115 válaszoló 9%-át érinti tehát közvetlenül és rövid időn belül a tulajdonosi átrendezés kötelezettsége; ez a kutatásban mindösszesen 10 gyógyszertárat jelent. Az érintettek véleménye a tulajdonszerzés lehetőségéről izgalmas lehetne, főleg akkor, ha tudhatnánk, hogy gyógyszerészként érintett, akinek tulajdonszerzést, vagy nem gyógyszerészként, akinek adott esetben értékesítést ír elő a törvény. A tíz érintett gyógyszertár tulajdonosának vagy vezető gyógyszerészének együtt értékelt véleménye azonban kockázatosnak tűnő vállalkozás. Úgyszintén kockázatosnak tartom az értékelést, ha a válaszolók döntő többsége (91%-a illetve 70%-a) egy számára indifferens (?) kérdésről nyilatkozik.
A fogalmak pontossága előfeltétele az adekvát kérdések megfogalmazásának. Emiatt a patikaalapra vonatkozó kérdések is csak óvatosan lehetnek értékelhetők, hiszen a részletek még nem ismertek teljes körűen. Egy kérdést mégis érdemes lehet külön is értelmezni. Ez úgy szól, hogy A gyógyszertár-működtetés jelenlegi feltételrendszere ismeretében megítélése szerint a 2014-2017 közötti időszakban képződik-e annyi megtakarítása, amely a még hiányzó 25% tulajdoni rész megvásárlásához elegendő legyen? A kérdés hamis feltételezésen alapul. Azt sugallja ugyanis, hogy három év alatt kell kigazdálkodni azt az összeget, amelyre a patikaalap kedvezményes hitelkonstrukciója szerint 10, a tőkealap szerint pedig várhatóan 5 év állhat rendelkezésre. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a kérdésre a válaszadók 27%-a mégis igennel felelt
Tisztázandó lenne még, hogy független vagy szponzorált kutatásról van-e szó? A választ nem tudom, de érzésem szerint kilóg a ló lába. Reméltem, hogy azok a vendégjoggal vissza nem élő utalások, amelyek a múlt keddi kerekasztal beszélgetésen elhangzottak, elégségesek ahhoz, hogy a kutatási eredményeket mindenki a helyén kezelje. A történések utóéletét látva nem biztos, hogy ez megtörtént. Jó lett volna, ha olyan elemzés születik, amelynek a módszertana, fogalomhasználata, elemzési metódusa jobban átlátható és a megállapításai megalapozottabbak.
Eleve sok a bizonytalanság és a bizalmatlanság a szakmában még ma is, ezt mindannyian tudjuk. Ezt elsősorban az elmúlt évtizedek rendszerváltás mélységű szabályozási cikk-cakkjai, a nehéz gazdasági helyzet és az a hazudozás termelte ki, amelyet az elmúlt közel két évtizedben a gyógyszertárak tulajdonlásával kapcsolatban következmények nélkül lehetett folytatni. A bizonytalanság növelése helyett feladataink megoldására kellene koncentrálni. Ez szolgálná mindenkinek az érdekét.
Budapest, 2013. június 3.
Hankó Zoltán
P.s.: A kutatóintézet ügyvezető igazgatója június 4.-én reggel telefonon felhívott és kérte annak közlését, hogy a cikk harmadik bekezdésében szereplő 115-ös számmal szemben a felmérésben 230 gyógyszertár adatai szerepelnek