Tisztelt Küldöttközgyűlés!
Először néhány szót magamról mondanék. 1977-ben végeztem Budapesten. dolgoztam közforgalmú és intézeti gyógyszertárban, galenusi laborban és szerkesztőként. Gyógyszerhatástani és technológus szakgyógyszerész vagyok, szakközgazdász másoddiplomámat 1999-ben szereztem. A Kamara alapító tagjai közé tartozom, 2006. november 25-én választottak alelnökké. Más szervezetben választott tisztségem nincs, pártnak és politikai szervezetnek nem vagyok tagja. Egzisztenciálisan, intellektuálisan és mentálisan egyaránt függetlennek tartom magamat, szociálisan érzékeny, nemzeti elkötelezettségű, vallásgyakorló ember vagyok. Egyedül a Tölgyfa Patika Bt-ben van érdekeltségem, amelyet 1992-ben hoztunk létre. A Bt kezdetektől 100%-os családi tulajdonban van, feleségem, fiam, lányom, menyem és vőm szintén gyógyszerész. Lejárt vagy átütemezett beszállítói követelés a bt-vel szemben nincs. Ha megválasztanak vállalom, hogy gazdasági ügyeinkről évente beszámolok a felügyelő bizottságnak.
Amikor egy négyszemközti beszélgetésben Horváth Tamás elnök úr jelezte, hogy nem tudja vállalni az elnökjelöltséget és alkalmasnak tart a kamara vezetésére, először azt gondoltam végig, hogy alelnökként megtettem-e minden tőlem telhetőt? Tiszta lelkiismerettel állok most elétek. Örülök, hogy egyike lehettem azoknak, akik a gyógyszerészi kompetenciák megújításáért, szakmai és egzisztenciális függetlenségünkért, valamint a kamara rehabilitációjáért dolgozhattak. Nem hangoskodtunk, de ha kirúgtak az ajtón, bementünk az ablakon. Korrekt kapcsolatokat építettünk ki minden politikai erővel, és igyekeztünk a hitet is megtartani a kollégáinkban.
Az érdekvédelem érdekütközésekkel jár. Ezért természetes, hogy egyes gyógyszerpiaci érdekcsoportok nem örülnének a megválasztásomnak. Velük is együtt kell működni, de nem az ő elvárásaiknak kell megfelelni. Az egységet az értékrend és az érdekek egybevágósága, valamint a közösen végzett munka teremtheti meg: az egység nem épülhet egy szirupos életérzésre. Hiszem, hogy a gyógyszerészek között nincsenek feloldhatatlan érdekkülönbségek. Több információra és a másik élethelyzetének akceptálására van szükség ahhoz, hogy integrálni tudjuk azokat, akik ma még ellenérzésekkel jönnek közénk. Az integráció igénye nemcsak a hálózatokban dolgozó gyógyszerészekre, hanem a kórháziakra, az iparosokra és az oktatókra is vonatkozik. Remélem, hamarosan rájönnek, hogy az általunk kezdeményezett változások az ő érdeküket is szolgálják. A szervezetközi együttműködés pedig akkor lehet eredményes, ha a többi szervezet is elfogadja az új szabályozás alapelveit, és nem lobbiznak többé a kamarai jogkörök csorbításáért.
Az új Alapszabály előkészítésekor az én feladatom volt, hogy a kamara céljait rögzítő fejezetre javaslatot tegyek. Minden szakterület képviselőivel egyeztettem, hogy az elvárásaik beépülhessenek a kamara programjába. Ezek a célok ma már az alapszabály részét képezik. Ezért nem az a kérdés, hogy az elnökjelölt milyen célokat tűz ki maga elé, hanem az, hogy az alapszabályi célokat hogyan és kikkel akarja megvalósítani.
Amit az elmúlt években el lehetett érni, hitem szerint elértük, és ezért köszönet illeti elnök urat és mindenkit, aki tett érte. De itt maradt a liberalizáció összes hordaléka. Tragikus gazdasági helyzetben vannak a patikáink, a beteg érdekét gyakran felülírja a profitérdek és a gyógyszerészek is egymás farkasává váltak. Ezért a következő években nagy hangsúlyt kell helyezni a gyógyszerellátás gazdasági feltételeinek megteremtésére, a gyógyszerészet szakmai, mentális és morális megújulására.
A patikák negyede veszteséges és negatív saját tőkével működik több mint 300 gyógyszertár. A kiváltó okokról különbözőek a vélemények, a megoldást illetően azonban nagyjából mindenki egyformán gondolkodik: árrés-korrekcióra, generikus ösztönzésre, a szolgáltatási díjak bevezetésére, likviditásjavításra, egyszóval többletforrásokra van szükség. A kamara által javasolt kompenzációs rendszer legtöbb elemét a kormányzat már befogadta, bár ezek egy részének mértéke és ütemezése még kérdéses. A feladat adott, az elszántságunk is megvan. Ma még erősebb kormányzati prioritás a Széll Kálmán-terv, de a Semmelweis-terv gyógyszer-politikai programja az ágazat túlélését biztosíthatja.
Akkor lehetünk sikeresek, ha minden területre kidolgozott koncepcióval és javaslatokkal rendelkezünk. Így lehettünk eredményesek pl. a gondozás és a doktori cím kodifikálásakor, a gyógyszer-gazdaságossági és a kamarai törvény módosításakor, vagy pl. legutóbb a marketing-szabályozás szigorításakor. Ezért tovább kell erősítenünk a műhelymunkát. Szükség van egy folyamatosan működő gazdasági, szakmai, kommunikációs és nemzetközi munkacsoportra. Ha lehetőségünk lesz rá, Sohajda Attila, Pintér Gabriella, Csóka Ildikó és tiszteletbeli elnök úr ezek megszervezésében örömmel részt vesz. Remélem, a közös munkában elnök úrra is számíthatunk.
Hitelkonstrukcióval és a kormányzati patikaalap felhasználásával kell segítenünk a tulajdonosi program végrehajtását. Az etikai audit egyben a patikai minőségbiztosítást is új alapokra helyezheti. Kezdeményeznünk kell egy olyan módszertani központ létrehozását, ami professzionális hátteret biztosít a szolgáltatások fejlesztéséhez. A továbbképzések szervezését is meg kell újítani. Újjá kell építeni a közösségeinket és esedékes a generációváltás előkészítése is.
Mindenkivel együtt fogok dolgozni, aki fontosnak tartja hivatásunk jövőjét és a kamarát. Köszönöm, hogy elfogadta a jelölést a Felügyelő Bizottság elnöki posztjára Erős István professzor, az etikai bizottság elnöki tisztségére Pintér László, az etikai kollégium elnöki pozíciójára pedig Kata Mihály professzor. Az ő személyük mindenkinek garancia lehet a törvényességre és a korrekt ügyintézésre. Az elmúlt évek munkájában összecsiszolódott az a csapat, amelyiknek hitem szerint komoly feladata lehet a munkában. Zalai Károly főtitkár úr és eddigi alelnök-társaim, Bartus György és Sohajda Attila is vállalják a megméretést, csakúgy, mint Sándor Csaba, akire a közösségépítésben hárulhat majd az eddigieknél nagyobb feladat.
Kedves Küldöttek!
Megválasztásom esetén munkatársaimtól elkötelezettséget és korrekt ügyintézést fogok kérni, én pedig hivatásszeretetet és becsületes munkát ígérek.
dr. Hankó Zoltán küldöttközgyűlési programbeszéde, 2011.12.10
