– Más helyzetben van, mint elődje, mert nyár óta kötelező a kamarai tagság. Milyen jövőképet vázolna fel a köztestület számára?
– A kamara jövőjét alapvetően a gyakorló gyógyszerészek jövője határozza meg. Noha a szakemberek zöme közforgalmú patikákban dolgozik, figyelni kell a kórházi gyógyszerellátásban, valamint a gyógyszergyártásban működő kollégák szempontjaira is.

– A korábbi, nem kötelező kamarai tagság mennyire élesítette az érdekkonfliktusokat a gyógyszerészek között?
– Az elmúlt húsz év cikcakkos egészségpolitikája sokat rontott a helyzeten, hiszen háromszor is váltottunk gyógyszerellátási modellt. Különösen a 2006-os rendelkezések teremtettek zűrzavaros állapotot, mert az új jogszabályok az alapokig hatóan nyúltak a patikák létesítéséhez, tulajdonlásához és a gyógyszerészek kompetenciáihoz. Ekkor jelentek meg olyan befektetők is, akiknek korábban semmi közük nem volt sem a szakmához, sem a betegellátáshoz. Ez vitákat generált, de hiszem, hogy nincsenek feloldhatatlan ellentétek a kollégák között, hiszen ugyanannak a hivatásnak a gyakorlói vagyunk. A konfliktusokat kölcsönös informálódással és a másik élethelyzetének megismerésével mérsékelni lehet.

– Ezt hogyan oldja meg?
– A kamara jelenleg is működő információs rendszereit újra kell gondolni és bővíteni. A nagy forgalmú patikában dolgozónak tudnia kell, hogy a vidéki kis családi patikák is a létükért küzdenek, sőt az ottani gyógyszerész az otthonát is kockáztatja, ha nem képes jól működni. A városi gyógyszerész pedig a konkurenciával küzd, és kemény versenyre kényszerül. Mindeközben mindkettőjüktől ugyanazt a szolgáltatást várja el a társadalom.

– Még alelnökként nemegyszer mondott markáns véleményt a patikai hálózatokról.
– Igen, de az uniós bíróság is kimondta, hogy a gyógyszerészek szakmai és egzisztenciális függetlenségét közegészségügyi szempontok indokolják. Soha nem titkoltam, hogy a gyógyszertári láncok működésével nem értek egyet. Azonban a hálózatokban is gyógyszerészek dolgoznak, akik esküt tettek. Az ő érdeküket is szolgálta a munkánk, például akkor, amikor a kompetenciáink rendezé­séért vagy a patikák nemzeti érdekkörben tartásáért harcoltunk. Ezt eddig nem tudtuk elmondani nekik, mert nem voltak tagjai a kamarának. Most sem számítok arra, hogy holnap mindenki a másik nyakába borul, de korrekt informálással és odafigyeléssel a lehetséges mértékig egységessé tehetjük a tagságot.