A gyógyszerészek népegészségügyi szerepe, az adherencia kérdésköre és a kompetencia-fejlesztési lehetőségek is szerepeltek Vándorgyűlés szombati programjában.
A szombat délelőttprogramban dr. Papp Renáta, a MÁOTE alelnöke „Gyógyszerészek a népegészségügy rendszerében” címmel tartotta előadást. „Hiszem azt, hogy a gyógyszerészek és az orvosok együttműködve sokat tudnak tenni a betegek egészsége, a népegészségügyi célok megvalósítása érdekében”. Mint mondta, kormányzati szándék, hogy a javítsanak a népegészségügyi mutatókon, elsősorban azokon a területeken, mint a gyermekegészségügy, a daganatos, a mozgásszervi, a keringési és a mentális betegségek. A kormány az alapellátás erősítését kiemelt stratégiai célnak tartja.
Ezt követően a „Három generációval az egészségért program” című pályázatot említette, amelynek benyújtásai határideje február 28. volt. A pályázat keretében lehetőség nyílik a program megvalósítására, amely az egészségügyi alapellátás fejlesztését, valamint az alapellátásban résztvevő szereplők együttműködését állítja központba, bevonva ugyanakkor a szakellátást, az egészségfejlesztési irodákat, valamint a területi és települési önkormányzatokat – hangzott el. Ez háziorvosi praxisoknak kiírt pályázat volt, várhatóan a praxisok 10 százalékuk nyerhet rajta. A három generáció célzott prevenciójával kapcsolatban kiemelte, hogy a munkába elengedhetetlen az orvosokon kívül más egészségügyi szakemberek – dietetikus, gyógytornász, pszichológus stb. – bevonása.
A továbbiakban a gyógyszerész és orvos adherencia növelésének érdekében tehető közös tevékenységével folytatta. Több vizsgálat eredményét is bemutatta, amelyek arra utalnak, hogy bőven van tennivaló ezen a területen. Az együttműködés lehetőségei közül említette a háziorvosi indikátorrendszert.
Milyen eszközök állnak rendelkezésre? Úgy látja, az egészségügy koordinációján kell javítani. Fontos a személyes kommunikáció. Idézte a British Medical Association egyik cikkét, miszerint az orvosi praxis teamben fontossági szempontból az ápolók után, vagy velük egy sorban a gyógyszerészek állnak. Végezetül az orvos és a gyógyszerész közötti személyes kapcsolat fontosságát hangsúlyozta.
Szintén délelőtt hangzott el dr. Somogyi Orsolya,azMGYK Kompetencia Munkabizottság elnöke „A Komplex gyógyszertári adherencia-fejlesztő program előkészítése” című előadásában a komplex adherencia pogram előkészítésének keretében a gyógyszerészi kompetenciák és az adherencia kérdéskörét járta körbe. Bevezetőjében a kérdés törvényi hátterét ismertette „De mi kell ahhoz, hogy valóban így működjön egy gyógyszertár?” – tette fel a kérdést. Elsősorban kompetencia és az adherencia-fejlesztésre van szükség, e cél érdekében 2018. október 6-án hat szakmai szervezet közreműködésével összejött egy olyan szakmai összefogás, ami a középpontba ezt a kérdést állította.
Az 5XM pilot programmal folytatta, aminek egy jelentős szakasza már lezajlott. Egyik pillére a lakossági ismeretterjesztés volt. A betegeknek szánt anyag a hatékony és biztonságos gyógyszeralkalmazás elemeit mutatta be saját ikonrendszere segítségével. A másik pillér a kompetenciák fejlesztésére szolgáló szakmai segédanyagok elkészítése volt.
Ezt követően néhány előzetes eredményt osztott meg a hallgatósággal: 223 gyógyszertárat vontak be a pilot programba, 205-től kaptak visszajelzést. E mellett 77 személyes szakmai visszajelzés érkezett, mondhatni, széles szakmai konzultáció valósult meg. Ugyanakkor 1092 lakossági visszajelzést kaptak.
Előadása második részében azokat a szakmai fórumokat említette, amelyek hozzájárultak a program kiterjesztéséhez. A Gyógyszerészi Hírlap cikksorozatban foglalkozik a kérdéssel. Fontos szerepe volt a graduális és a posztgraduális képzésnek is abban, hogy minél hatékonyabban valósuljon meg a program. A záróvizsga előtti szakmai gyakorlatot is említette, ahol az egyetem és a Kamara együttműködésében ismerkedhettek a hallgatók a témával, sőt a szakgyógyszerész-képzés jelentőségét is kiemelte ebből a szempontból.
Eddigi eredményeik alapján úgy látja, már fél év alatt is jelentős javulás érhető el az adherencia fejlesztésében. Célként jelölte meg a betegségspecifikus segédanyagok kidolgozását, még távolabbi célként pedig a jogszabályi korrekció lehetőségének átgondolását.
A szombat délutáni program első előadója dr. Süle András, az MGYK Kórházi-klinikai Területi Szervezet elnöke volt a „Közös kompetencia-fejlesztési lehetőségek a kórházi és közforgalmú gyógyszerészetben” című előadásával. „Sok szó esik rólunk, sok szó esik a gyógyszerekről, de én a betegről szeretnék beszélni” – mondta. Minden egészségügyi hivatás a betegnél ér össze, a betegnél találkozik, hozzá kapcsolódik – így tud a betegellátás egységessé válni. Mégis, mintha egy láthatatlan fal választaná el a közforgalomban és a kórházban dolgozó gyógyszerészeket. Az nem igaz ugyan, hogy nem kommunikálnak egymással, de olyan kognitív kommunikációra van szükség, ami mindenkit mindenkivel összekapcsolna a beteg érdekében.
Több külföldi példa is van ezzel kapcsolatban – mondta, ő egy norvégot idézett. Ott, ha a kórházban valamilyen krónikus betegségben beállítják a beteg gyógyszerelést, akkor neki közfinanszírozott módon a közforgalmú gyógyszertárban 2 gondozási esemény áll rendelkezésére azért, hogy a terápiás adherencia jobb legyen. Ahhoz, hogy nálunk is valami hasonló együttműködés valósuljon meg, „mindnyájunknak jobban ki kell néznünk a saját dobozainkból, jobban meg kell ismerni a másikat”.
A továbbiakban a beteg szemszögéből közelítette meg a gyógyszerelés kérdését, ami, mint mondta, teljesen más dimenzióban működik. Hogyan érthető el mégis, hogy jól működjön? Válaszként bemutatott egy szubjektív alapon összeállított listát arról, mik gátolhatják az eredményes gyógyszeres terápiát. Ide sorolta, hogy a szakorvosok túlságosan specializálódtak, korlátozott kórtörténet áll rendelkezésre, vagy például valami diszfunkció lép fel a kezelés során. De nem segíti a terápiát a kórházi fertőzés, ahogy a betegeknél tapasztalható információhiány sem. A gyógyszerészeknek több pontban is szerepük lehet a helyzet javításában. Ezt követően felhívta a figyelmet a gyógyszerészi gondozási események folytonosságára. Nem kell, hogy az említett képzeletbeli fal létezzen, ugyanis csak valamiféle együttműködés kell az adherencia növeléséhez. Végezetül egy 1987-es Pesti Hírlap egyik cikkének a címét idézte – Egészségvédelem a patikákban – ma még csak kísérlet? –, majd annak a reményének adott hangot, hogy hamarosan nemcsak kísérletről lehet beszélni.
mgyk.gyh
Fotó: dr. Nagy Vilmos
