A Gyógyszerész Köztestületi Napok végeztével a kamarai elnököt a rendezvény értékelésére, illetve az elmúlt időszak szakmapolitikai szempontból történő értékelésére kértük.

– Befejeződött a GYKTN rendezvénysorozata, és egy elnökségi ülést is tartottak azóta. Ha egy mondatban kéne minősítenie az összejövetelt, hogyan fogalmazna? 

–Egy mondatban? Az nekem nem fog menni. De ha mégis kell valami rövidet mondanom, akkor eredményesek voltunk. Örülök, hogy ezt a beszélgetést a GYKTN elnökségi értékelése után folytatjuk. Az elnökségi ülésen ugyanis szóba kerültek az összejövetel szervezési kérdései, megvitattuk, hogy a programtervezethez képest hogyan valósultak meg az egyes események, de más szempontok alapján is értékeltünk. Átfogó előkészítő munka után a rendezvényen érdemi munka folyt: helyzetfelmérés, problémafeltárás, megoldási javaslatok keresése, sőt több operatív döntés is született. Már egy korábbi interjúban is kifejtettem, hogy az összejövetelt nem a „konferencia-biznisz” jegyében szerveztük. Úgy hallgattuk az egyes beszámolókat, hogy megtudjuk, mit tudunk majd hasznosítani belőlük.

– Kezdjük a szervezéssel a részletesebb értékelést. Elmondható, hogy volt néhány változás a korábbi évekhez képest. Mi a véleménye ezzel a kapcsolatban?

– Alapvetően egy jól szervezett rendezvény van mögöttünk. Kollégáink előzetes informálása – beleértve a kamara területi szervezeteit is – rendben volt. A jelentkezésekhez kapcsolódó megoldatlan helyzetekről nem tudok. A programfüzet és a már hagyományosnak mondható kiadvány időben, megfelelő példányszámban és jó minőségben elkészült. Előzetesen fontosnak tartottam, hogy a fiatalok regisztrációját megkönnyítsük. Ez sikeres volt: idén lényegesen nagyobb létszámban voltak jelen, mint korábban. A nyugdíjasokra is igyekeztünk figyelni – velük is találkoztam a konferencián. Azt mondhatom, hogy amit a szervezőktől elvártunk, az megvalósult. A szakmai program is az előzetes terveknek megfelelően folyt, akiknek ott kellett lenniük, azok ott voltak. Az eredetileg tervezetthez képest egyedül az OGYÉI főigazgatója, dr. Pozsgay Csilla nem tudott eljönni. Szombaton reggel mentette ki magát, mert még azon a napon is Pozsonyban kellett maradnia egy hivatalos program miatt.

– Szinte már hagyományosnak mondható, hogy az egészségügy politikai vezetői megtisztelik jelenlétükkel a rendezvényt. Idén, immáron második alkalommal, dr. Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár úr is így tett…

– Államtitkár úr eljövetele és előadása több szempontból is kiemelt jelentőségű volt számunkra. Az államtitkárság rendszeres vezetői szintű képviselete azt a korrekt munkakapcsolatot igazolja vissza, ami sok év óta jellemzi a kormány és a kamara tevékenységét. Államtitkár úr ismét közvetítette a kormány üzenetét a többségi gyógyszerészi tulajdonlással kapcsolatos kérdésekben: a kormány tartja magát a törvényben hat évvel ezelőtt lefektetett rendelkezésekhez, a kormányprogramhoz és a 2014-ben megújított együttműködési megállapodáshoz kapcsolódóan tett vállalásához. Sőt az akkor még az OGYÉI jogkörét megerősítő, folyamatban lévő törvénymódosításról is úgy számolt be, hogy előző nap sikerült az utolsó fúrógépet is eltávolítani, így már biztosra vehető az elfogadása. Ez azóta megtörtént. Államtitkár úr előadásából ki kell emelnem azt is, hogy a 2015-ös mérlegbeszámolók elemzése során lényegében azonos következtetésekre jutottak mint a kamara – és ez biztató a jövőre vonatkozóan is. Ha a helyzetet hasonlóan értékeljük, akkor a teendőkről is könnyebb lesz megállapodni. Államtitkár úr azt is jelezte, hogy az ügyeleti rendszer rendeleti szintű szabályozásának tárgyalása az első negyedévben elkezdődik.

– Az új országos tiszti főgyógyszerész, dr. Mike László most mutatkozott be a kamarai közösségnek…

– Igen, sőt a tiszti gyógyszerészekkel tartott fórumon részt vett dr. Nagy Szilárd OGYÉI főigazgató helyettes, dr. Horváth-Hutás Tamás volt országos tiszti főgyógyszerész és a teljes tiszti gyógyszerészi kar is. Ez számomra azt jelenti, hogy az OGYÉI a gyógyszerészekkel való párbeszédet és a Kamarával való egyeztetéseket fontosnak tartja. A megbeszélésen egyértelművé vált: bár az eszközeink különbözőek, a céljaink azonosak. Mindkettőnk érdeke, hogy az eddiginél rendezettebb legyen és normakövetésen alapuljon a gyógyszerellátás. Ebben megerősített a konzultáció. Továbbá azt is felírtam a jegyzeteim közé, hogy az OGYÉI és a kamara közötti kapcsolat új elemekkel is bővülhet.

– Olyan programokkal is találkozhattunk a rendezvényen, amelyek a korábbiakban nem kaptak ekkora hangsúlyt.

– Valóban, az Etikai Kollégium és az Országos Etikai Bizottság együttes ülésén hasznos egyeztetések folytak. A visszajelzések alapján mondom ezt, mert személyesen nem tudtam részt venni rajta, ugyanis akkor volt az egyeztetés a tiszti gyógyszerészi karral. Talán még nem mindenki látja, de higgye el, hogy hihetetlen mértékben értékelődik fel a szakma jövője szempontjából az etikai bizottságok munkája. Különösen fontosnak tartom az összehangolt értékrendet és a precíz eljárásrendet, mert etikai ügyekben a kamarai testületek nem hibázhatnak. A beszámolókból az derült ki, hogy az etikai bizottságok elnökei hasonlóképpen gondolkodnak.

Ugyanígy kiemelt fontosságú a fiatalok helyzete és jövője. Itt az évekkel ezelőtt megkezdett építkezés egy következő állomásához érkeztünk. A Táltosképző rendezvénysorozatán mindazokat a fiatal gyógyszerészeket, akik a Kamara életében szerepet vállaltak és a közösségi munkára fogékonyak, igyekeztünk minden olyan lehetséges helyzettel megismertetni, ami a Kamara életében előfordulhat: politikusokat, szakmapolitikusokat, politológusokat, gyógyszerpiaci szereplőket, a média képviselőit, közgazdászokat stb. hívtunk meg hozzájuk előadónak és konzultációs partnernek. Ezt az alapozást követően indult el a területi szervezetek szintjén a fiatalok integrálása és most jutunk el oda, hogy kialakult egy erős bázis, amire építeni lehet. Néhány hónapja kértem, hogy önállóan végezzék ez a kamara környezetelemzését. Ez is megtörtént. Joggal várom hát el, hogy a fiatalok végre fogalmazzák meg szakmai, egzisztenciális és szakmapolitikai igényeiket, és ezt a Kamara szervezeti keretei között igyekezzenek érvényesíteni. Ott voltam az összejövetelükön, ami időnként impulzív és érzelmekkel telített volt, de emlékszem arra, hogy néhány évtizede időnként én is így vitáztam. Kiderült, hogy nemcsak önmagukkal, hanem a kamarával szemben is komoly elvárásaik vannak. Ennek örülök, mert ez azt jelenti, hogy a Kamarában a megoldási lehetőséget is látják. Azt is jónak tartom, hogy a jelenlegi szakmai helyzettel és a gyakorlat ellentmondásaival szemben van kritikai álláspontjuk, ez szükséges a jövő szakmapolitikai céljainak a kialakításához. Ha a jogos kritikát sikerül cselekvéssé konvertálni, mindenki nyerni fog vele. Azt kértem, hogy szedjék pontokba az elvárásaikat. Ez megtörtént és még idén az elnökség elé terjesztik.

– A plenáris ülésen előadott a MAGYOSZ elnöke és az OEP ellenőrzési főosztályvezetője is. Mi ennek az üzenete?

– Önmagában már az is nagy jelentőségű, hogy dr. Hodász István MAGYOSZ elnök megtisztelte a rendezvényt. De elnök úr, aki egyben az Egis vezérigazgatója is, nemcsak a hazai gyógyszergyártás helyzetét mutatta be, hanem a kamarával elindult egyeztetésekről is beszámolt. Örülök, hogy elnök úr fontosnak tartja a kamarával és rajtunk keresztül a gyakorló gyógyszerészekkel a kapcsolatok építését. Egyre jobban körvonalazódik több területen a stratégiai érdekszövetség lehetősége is. Ez segíthet megérteni egymás álláspontját azokon a pontokon is, ahol viszont a gyakorló gyógyszerészeknek és a gyártói szervezeteknek eltérőek az érdekei. Perspektivikusnak tartom pl. az étrend-kiegészítők és a gyógyszerészképzés területén az együttműködés lehetőségét és külön is megköszöntem a segítség felajánlását a továbbképzéseinkhez.

Dr. Varga Péter, az OEP főosztályvezetője is először vett részt kamarai rendezvényen. Őt azért hívtuk meg, mert az utóbbi időben több olyan OEP ellenőrzés volt, amely sok gyógyszertárat érintett, és szerettük volna, ha első kézből kapunk tájékoztatást a tapasztalatokról és a hogyan továbbról. Főosztályvezető úr didaktikusan jól felépített előadásában a gyse-ellenőrzéssel kapcsolatban kijelentette: gyógyszerészekhez kapcsolódóan eddig nem találtak visszaéléseket. Ez nekem azért különösen fontos, mert néhány hónappal ezelőtt, a vizsolyi esetre és pusztán ennek az ellenőrzésnek a tényére hagyatkozva, a média egy része csalónak kiáltotta ki a patikusokat. A gyanúsítgatást pedig csak tényadatokkal lehet hitelesen cáfolni. Ezért nagyon várom a vizsgálat lezárását és annak tisztázását, hogy ki, hol és hogyan követett el visszaéléseket. Hrenyu Attila pályázatokkal kapcsolatos előadásából pedig kiderült, komoly lehetőségek várhatnak a gyógyszertárakra az elkövetkező időszakban. Ez megint feladatot ad, hogy a lehetőségeket valóra is tudjuk váltani.

– A küldöttközgyűlésen 50 százalékon felüli volt a részvétel…

–A tisztújí tó küldöttközgyűlések mindig magas részvételi aránnyal kerülnek megrendezésre, azonban az olyan rendes küldöttközgyűlések részvételi aránya is, mint amilyen ez volt, évről évre szép apránként emelkedik. Ezek szerint egyre komolyabban veszik a küldöttek a feladatukat. Az is említésre méltó, hogy az elnöki beszámolót, immár nem először, ellenszavazat nélkül fogadták el a küldöttek. Ennek pedig azért is örülök, mert egy-egy ilyen beszámolóba sok kamarai vezető megfeszített munkája épül be, így hát ilyenkor az ő tevékenységük is mérlegre kerül. Sikerült pontot tenni egy hónapok óta feszültséget okozó kérdésre is. Talán emlékszik, hogy a tavaszi küldöttközgyűlésen a tagdíjrendszer vitája kapcsán a budapesti szervezet több küldöttje nagynak tartotta azt az arányt, amit a tagjaik által befizetett tagdíjból 2017-től be kell majd fizetni egy közös alapba. A vitában kezdett kialakulni egy főváros-vidék közti feszültség is, amit viszont mindenképpen el szerettem volna kerülni. Sokat dolgoztunk a kamara egységéért, fontos értéknek tartom hát, amit meg kell őrizni. Az elkülönített alapba történő befizetésre sikerült megfelelő megoldást találni, amit a küldöttek elsöprő többséggel elfogadtak és csupán néhány küldött szavazott ellene. Így megmaradt az egység. Egyébként rekordidő alatt zártuk a küldöttközgyűlést – két óráig tartott összesen – ami azt is jelenti, hogy jól elő volt készítve.

– Időközben a parlament az őszi salátaörvény részeként megszavazta az OGYÉI tulajdonlással kapcsolatos ellenőrzési jogkörének a kiszélesítését. Különböző fórumokon találkozni lehetett azonban olyan véleményekkel is, amelyek ellenérzést fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban. Hogyan látja ezt a döntést?

– Én személy szerint egyetértek, de hadd kezdjem azzal a választ, hogy a kamarai testületek egyértelműen foglaltak állást a kérdésben és egyetértenek az OGYÉI jogkörének a bővítésével. Ezt a kérdést többször is megvitattuk az elnökségben és a területi elnökök értekezletén. Beszéltem róla a küldöttközgyűlési beszámolóban, sőt korábbi küldöttközgyűlésen is téma volt már.

Ez a téma a gyógyszerészi körökben évek óta napirenden van. Nem értik ugyanis a kollégáim, hogyan lehetséges, hogy vannak, akik tudatosan és sorozatosan megszegik a gyógyszertárak tulajdonlásával és a személyi jogos gyógyszerész menedzsment jogaival kapcsolatos előírásokat, és mindezt következmények nélkül megtehetik. Az elmúlt évtizedekben egyszer sem hallottam olyat, hogy ezeknek a rendelkezéseknek a megsértése miatt bárkit kérdőre vontak volna! Így volt ez 2006 előtt és így volt ez 2011-től mostanáig. Pedig nincs olyan gyógyszerész, aki ne tudna ezekről a közszájon forgó történetekről. Különösen arcpirító, hogy még idén, a többségi gyógyszerészi tulajdont előíró rendelkezések hatályba lépése előtti hónapokban is van olyan befektető, aki sportot űz abból, hogy strómanszerződéseken keresztül újabb és újabb gyógyszertárakat vásárol, miközben már sok év óta kiterjedt gyógyszertár-láncot működtet. Ha komolyan akarjuk venni a gyógyszer-gazdaságossági törvény rendelkezéseit, szükség van a hatósági jogkörök megerősítésére.

– És a kifogások?

– Vannak olyan befektetői csoportok, akik tiltakoznak a módosítás ellen. Ennek a megítéléséhez azt kell tudni, hogy az OGYÉI jogköreinek a kibővítése semmit nem vesz el a nem gyógyszerész tulajdonosok jogszabályban korábban már rögzített jogaiból és az eddigiekhez képest semmilyen többletjogot nem telepít a gyógyszerészekhez. Csupán az a célja, hogy az előírásokat mindenki betartsa. Ráadásul ehhez hasonló jogkörökkel más területeken az OGYÉI évek óta rendelkezik. Ezért ezeket a tiltakozásokat nem a struktúraváltással szükségszerűen együtt járó szakmapolitikai küzdelem részének tartom. Aki most tiltakozik, nyilván azért teszi, mert jogszabálysértő gyakorlatot kíván folytatni. Ezért is szomorú, ha korábban hatósági munkakörben ismertté vált szépreményű kollégánk áll – igaz, hogy most már más munkakörben keresve a pénzt – egy ilyen tiltakozás élére. Mint ahogy azt is indikátor jellegű történetnek tartom, hogy a kormány törvénytervezetét melyik párt és kinek a kérésére akarta visszavonatni a parlamenttel.

Azt kell még látni, s inkább erre koncentráljunk, hogy az OGYÉI jogkörbővítése a modellkorrekciós munka talán utolsó nagy jelentőségű jogalkotói döntése lehet a gyógyszertári tulajdonlással kapcsolatban. Ha ezen és a január 1-i határidőn sikeresen túljutunk, a gyógyszerészet határvonalhoz ér: az 1990-ben, 26 éve elindított rendszerváltó folyamat befejeződni látszik.

B. Zs.