A Széll Kálmán-terv a gyógyszer-támogatási rendszer forráskivonással együtt történő átalakítását célozza, melynek a gyógyszerellátásra komoly kihatásai lehetnek. Ezért indokolt, hogy az elmúlt hetek történéseit rövid összefoglalóban ismertessük.
Beszámolónk elején utalunk a Kamara honlapján eddig megjelent összeállításokra és sajtóhírekre, melyek az összetett tájékozódáshoz jelentős segítséget nyújthatnak.
I.
Előzmények
A Széll Kálmán-tervet Navracsics Tibor és Matolcsy György ismertette március 1-jén. A terv az államadósság csökkentésének szándékával született. A terv szerint az adósságcsapdából való szabadulás három eszköz együttes alkalmazásával vihető véghez:
- az adósságot le kell vinni a GDP 82%‐áról 50% alá,
- a lehető legnagyobb gazdasági növekedést kell elérni (erre szolgál az Új Széchenyi-terv),
- meg kell akadályozni az államadósság újratermelődését.
A Széll Kálmán-terv több területen jelentős átalakításokat és kiadáscsökkentést irányoz elő. Ezek között szerepel az egészségügy. Az Adósság és egészségügy címet viselő fejezet szerint Át kell alakítani a gyógyszertámogatás rendszerét úgy, hogy a gyógyszerek ára ne emelkedjen, de az adófizetők pénzéből kevesebbet kelljen költeni rá. Mindezt egy többlépcsős folyamatban kell elvégezni, a támogatások korrupt és átláthatatlan jellegét fel kell számolni
A terv szerint 2011. április 1‐től a NEFMI és az NGM konzultációkat folytat az érintettekkel egy új, hatékonyabb gyógyszer‐finanszírozási rendszer kialakítása érdekében és július 1‐ig a NEFMI és az NGM megalkotja az új gyógyszertámogatási rendszer működéséhez szükséges jogszabályokat. A Széll Kálmán-terv szerint a járóbeteg-gyógyszerkassza 2011-es összegéhez képest 2012-ben 83 milliárd, 2013-ban és 2014-ben 120-120 milliárd forint megtakarítást terveznek.
A Magyar Gyógyszerészi Kamara az innovatív és a generikus gyógyszergyártók szövetségeihez hasonlóan , a hivatalos egyeztetések megkezdését megelőzően, március 26-án eljuttatta helyzetértékelését és javaslatait az összes érintett államigazgatási és politikai vezetőnek. Április 7-én az Országházban valamennyi gyártói, forgalmazói és szakmai szervezet, valamint a betegszervezetek részére három (egyenként egy órás) prezentációt tartott a NEFMI vezetése és az NGM képviselője, melyben bemutatták a 2011. második félévben bevezetni szándékozott intézkedéseket és a 2012-13-ra tervezett lépések elvi irányait. Egy nappal később a prezentáció anyagát írásban is megkapták a szervezetek. Erre a Kamara április 11-én írásban reagált. Ezt követően küldték meg a kormány-előterjesztést közigazgatási egyeztetésre, melyre a kamara a véleményét április 18-i dátummal készítette el és küldte el a NEFMI-nek.
II.
Amit tudni lehet
Az E. Alap 2011-es költségvetésében a járóbeteg-gyógyszerkassza előirányzata 343 milliárd forint, a gyártók által befizetett különadók figyelembe vételével a kassza egyenlege 297 milliárd forint. Mivel intézkedés nélkül a támogatás-kiáramlás összege 2011-ben közelítheti a 370 milliárdot, a 343 milliárdos gyógyszerkassza- (illetve 297 milliárdos egyenleg)-előirányzat betartásához kb. 26 milliárdos kihatású támogatáskiáramlás-csökkentő (ill. egyenleg-javító) intézkedésre van szükség. A 26 milliárd egy (töredék) részét a kombinált készítmények támogatását korrigáló április 1-i módosítások adják, azonban a nagyobbik hányadot a második félévben hatályba lépő intézkedésekkel lehet biztosítani.
Ahhoz tehát, hogy a 297 milliárdos egyenleg 2011-ben teljesüljön, idén 26 milliárdos megtakarításra van szükség. Ehhez képest kell 2012-ben további 83, 2013-14-ben pedig 120-120 milliárdos összeget megtakarítani. E szerint 2012-ben 214, 2013-ban és 2014-ben 177-177 milliárdos gyógyszerkassza-egyenleg lesz a Széll Kálmán-terv értelmében az előirányzat!
Az április 7-i prezentáción elhangzottak alapján a kormány szerint a jelenlegi támogatási rendszer főbb problémái az alábbiak szerint összegezhetők:
- az állami/biztosítói szerep nem érvényesül hatékonyan,
- nincs egyértelmű szabályozási környezet,
- az adminisztratív szabályozási elemek kimerültek,
- a befogadási eljárások bonyolultak, nem egyértelműek és nem transzparensek,
- a tényleges költség-hatékonyság értékelése korlátos,
- nincs ösztönző elem a rendszerben a hatékony gyógyszer-felírásra, -kiadásra és -felhasználásra,
- a magas költségű terápiák aránya növekszik a gyógyszertámogatási kiadásokban (biológiai terápiák),
- a gyógyszerek támogatása nem függ a tényleges hatékonyságtól,
- a generikus gyógyszerárak magasabbak a nemzetközi árakból következtethető lehetségesnél,
- egyes onkológiai gyógyszerek támogatása a járóbeteg-ellátáson keresztül valósul meg, a fejlett országokban jellemzően fekvőbeteg-ellátáson keresztül történő finanszírozás helyett,
- nem elég hatékony a forrásallokáció,
- a társadalom egészségi állapota EU-s mércével mérve nagyon rossz.
Az A gyógyszertámogatási rendszer átalakítását érintő, a Széll Kálmán Terv végrehajtását szolgáló intézkedésekről c., április 16-án véleményezésre megküldött kormány-előterjesztés alapján 2011-re 7,3 milliárdos bevételnövelő és 19 milliárdos támogatás-kiáramlást csökkentő (összesen 26,3 milliárdos megtakarítás) intézkedés-csomagot állítottak össze. E szerint a 12%-os gyártói befizetést 20%-ra, az orvoslátogatók után fizetendő különadó mértékét 5 millió Ft/év/fő helyett 10 millió Ft/év/fő összegre emelik, a lejáró támogatásvolumen-szerződések biztosító számára kedvezőbb feltételekkel való újrakötésétől 2 milliárdos bevétel-növekedést várnak. A generikus programhoz kapcsolódóan több, különböző intézkedést terveznek (pl. a delistázási szabályok szigorítását, a legolcsóbb generikumok forgalmi részarányának növelését különböző eszközökkel, a lejáró szabadalmak után az eddiginél gyorsabban bevezetett generikus árszabályozást, az első generikum térnyerésének elősegítését). Folytatják a terápiás rend felülvizsgálatát. Napirenden van a terápia eredményességének támogatási szempontként való figyelembe vétele, a nemzetközi referencia-árazás kiterjesztése, a koleszterinszint-csökkentők támogatásának felülvizsgálata. A tervezet elsődlegesen a 2006. évi XCVIII. sz. (gyógyszer-gazdaságossági) törvény, a 32/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet, az 53/2007. (XII. 7.) EüM rendelet és a 3/2009. (II. 25.) EüM rendelet módosításait igényli.
A további csomagok a 2012. illetve 2013. évi célok elérését tartalmazzák, bevezetésük határideje 2012. január 1. és 2013. január 1. A kormány-előterjesztésben a tervezett intézkedések között szerepel
- a beteg-együttműködésen alapuló támogatási rendszerre vonatkozó koncepció kidolgozása,
- a biológiai és biohasonló gyógyszerekre vonatkozó támogatási rendszer kialakítása,
- egy új közgyógyellátási rendszer létrehozása,
- az egyedi méltányosság eljárásrendjének felülvizsgálata,
- a fekvőbeteg-ellátásban felhasználásra kerülő, azonban jelenleg a járóbeteg-ellátási gyógyszertámogatás terhére finanszírozott gyógyszereknek a gyógyító-megelőző ellátások körébe történő átsorolása, továbbá
- közelebbről meg nem nevezett, a támogatáspolitika további hatékonyságát javító hosszú távú intézkedésekre vonatkozó felhatalmazás.
A közigazgatási egyeztetést követően április utolsó hetében került az előterjesztés a kormány elé, amely átdolgozásra visszaadta a javaslatot az előterjesztőnek. E sorok írásakor (május 10-én) kormányhatározat még nem született, az április 16-án egyeztetésre megküldött és az MGYK által véleményezett anyag sorsáról az MGYK (május 9-én) nem rendelkezik hivatalos információval.
III.
A Kamara álláspontjáról
A Kamara az álláspontját az egyeztetésekhez igazodóan, három egymást követő dokumentumban fejtette ki. A március 26-i, az április 11-i és az április 18-i kamarai dokumentum mintegy 15 oldal terjedelemben készült, a jelen beszámoló keretei ezeknek csupán kivonatos ismertetését teszik lehetővé.
1. Március 26.
Mint fentebb már említésre került, a hivatalos egyeztetések megkezdését megelőzően az MGYK az álláspontját március 26-án a politikai és államigazgatási vezetőkhöz eljuttatta. A helyzetértékelésben kifejtettük, hogy a gyógyszertámogatás jelenlegi rendszere magán viseli az elmúlt évtizedek hibás egészség- és támogatáspolitikai döntéseinek számos következményét. Miközben az egymást követő támogatáspolitikai intézkedések következtében az Európa különböző országaiban különböző kombinációban és módon alkalmazott valamennyi megszorító és szankcionáló elemet alkalmazzák Magyarországon, a rendszer egészség- és támogatáspolitikai szempontból hatékony működésére a korábbi kormányok nem fordítottak figyelmet. Ezért egyetértünk a korábban szakmai vitára bocsátott Semmelweis-tervvel, amely a tervezett gyógyszer- és támogatáspolitikai intézkedéseivel a hatékonyság javítását tűzte ki fő célul, ugyanakkor a Széll Kálmán-terv fiskális szemléletét vitatjuk. Emlékeztettünk arra, hogy a járóbeteg-gyógyszerkassza 2011-re tervezett értéke eleve 50 milliárd forinttal (!) kevesebb az előző kormány konvergencia-program-ját megelőző év (2006) tényleges támogatáskiáramlásánál, ráadásként a gyárak különadó-terhelését is figyelembe kell venni. A betegek 15-20%-a a gyógyszereit pénz hiányában nem vagy csak részlegesen tudja kiváltani, ezért a betegterhek nem növelhetők. Különadó fizetésre kötelezettek a gyógyszer-nagykereskedők és a nagyobb forgalmú gyógyszertárak, továbbá az évi 500 millió Ft-nál nagyobb árbevételt meghaladó forgalmú gyógyszertárak és gyógyszertári hálózatok is viselik a kereskedelmi láncokra 2010-ben kivetett különadót. A támogatott gyógyszerek száma és aránya a nemzetközi átlagnak, az egy főre jutó gyógyszerkiadás és -fogyasztás mértéke az EU-s átlagnak megfelel, miközben a magyar lakosság általános egészségügyi paraméterei az unión belül a legrosszabbak közé tartoznak. A közforgalmú gyógyszertárak 25%-a egy tavaly októberi kormányjelentés szerint 2008-ban veszteségesen működött, ez az arány mérlegadatok alapján 2009-ben 26%-ot tett ki. A gyógyszertárak határidőn túli eladósodottsága a nagykereskedők felé közelíti a 20 mdFt-ot.
Mindezek figyelembe vételével olyan intézkedésekre van szükség, amelyek biztosítják
- a gyógyszer- és betegbiztonságot,
- az ellátás színvonalát térben és időben,
- a hozzáférhetőség színvonalának megőrzését,
- az alacsony gyógyszerárakat,
- a közösségi források felelős és takarékos felhasználását,
- a korrupció csökkentését,
- a hatékonyság növelését,
- az orvosok ösztönzését a prevencióban való fokozott részvételre, a hatékony és olcsó gyógyszeres terápiára,
- a gyógyszerészek ösztönzését a kiadások csökkentésére, beteg-együttműködés növelésére, a népegészségügyi, prevenciós és gondozási programokban való részvételre,
- a betegek egészségtudatosságának a javítását, a saját egészségükért vállalt felelősség növelését,
- a forrásbevonást,
- a magyarországi gyógyszergyártás, illetve a hazai K+F tevékenység fejlődését,
- a lakossági gyógyszerellátás rendszerének működőképességét,
- a gyógyszertárak tulajdonosi szerkezetének társadalompolitikai célok szerinti átalakítását,
- a megtakarítások felhasználását az egészségügyben.
Kifejtettük, hogy a Semmelweis-terv gyógyszer- és támogatáspolitikai fejezetét alkalmasnak tartjuk a gyógyszerellátási rendszer 2010-ben elkezdett felülvizsgálatának és korrekciójának folytatására, a konkrét támogatáspolitikai intézkedések megalapozására.
Indokoltnak tartjuk a járóbeteg-gyógyszerkassza tételes felülvizsgálatát, a támogatás-kiáramlás mértékének objektív mérlegelését és a más országok támogatás-kiáramlási adataival történő reális összehasonlítást akadályozó tételek kiszűrését. Ilyen tételnek tekintjük pl. a gyógyszerek ÁFA-tartalmát, a járóbeteg-gyógyszerkassza terhére beszerzett, fekvőbeteg-gyógyintézetben felhasznált gyógyszereket, a gyártói többletbefizetéseket.
Mivel az elmúlt évek hibás támogatáspolitikai intézkedéseinek következtében a gyógyszertámogatási rendszer számos belső ellentmondást és érdekkonfliktust hordoz, ezek feltárása és felszámolása a hatékonyságra irányuló támogatáspolitikai intézkedések bevezetésének előfeltétele. Ilyen belső ellentmondásként tekintünk a generikus program jelenlegi szabályozására. A generikus programban minden szereplő érdekét célszerű harmonizálni a támogatáspolitika érdekeivel, beleértve a befogadás, az árverseny, a gyógyszerrendelés és a gyógyszerkiadás elemeit. A Kamara javasolja az egymással helyettesíthető gyógyszerek esetén, a hatóanyagnéven történő rendelés kötelezővé tételét és a legolcsóbb gyógyszerek kiadásában a patikai érdekeltség megteremtését. Ez
- elősegíti a legolcsóbb termékek forgalmi részarányának növelésén keresztül a generikus árverseny fokozását, és a támogatás-kiáramlás, valamint a co-payment csökkenését eredményezi,
- csökkenti a korrupciós célú befolyásolást (ugyanakkor a gyártók promóciós aktivitása a gyógyszertárak felé várhatóan növekszik. Mivel azonban a gyárak a nagykereskedőkön keresztül hivatalos üzleti partnerei a gyógyszertári vállalkozásoknak, ez a változás a jelenlegi aktivitással szemben számviteli szempontból hivatalos csatornákra terelődik),
- elősegítheti a betegek költségtudatosságának javulását és a gyógyszertárak fajsúlyosabb részvételével a készítményválasztásban a márkahűség változását.
Felhívtuk a figyelmet
- a kórházi és a járóbeteg-gyógyszerellátás érdekkonfliktusára, ugyanis a gyárak a kórházak felé eltérő árakat érvényesítenek, mint a járóbeteg-gyógyszerellátásban. Ennek a kétségtelenül meglévő logisztikai szempontrendszeren túl az is az oka, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézetek gyógyszerfogyasztásán keresztül jelentős befolyás gyakorolható a járóbeteg-gyógyszerellátás gyógyszerforgalmára,
- az OTC-ként is forgalmazható támogatott gyógyszerek támogatására, ami a támogatott gyógyszerforgalmazásra indokolatlan fogyasztásnövelő hatással lehet,
- a kommunikációs erőtérben a támogatáspolitikai szempontok megjelenítésének hiányára. A gyárak promóciós aktivitása ugyanis nem alkalmas arra, hogy az egészség-, gyógyszer- és támogatáspolitika szempontjait magas színvonalon és hatékonyan közvetítse. Ezért indokolt, hogy a kommunikációs erőtérben ezeknek az ismereteknek és szempontoknak a tudatosításában az OEP a jelenleginél sokkal hatékonyabban vegyen részt,
- azoknak a fogyasztási cikkeknek a forgalmazására, amelyek bizonyítottan egészségkárosodást okoznak, ezért ezeknél a termékeknél indokoltnak tartjuk egészségügyi termékdíj kivetését. A termékdíj az E. alap arányainak figyelembe vételével az egészségügy működési költségeinek növelésére kerüljön felhasználásra.
Kifejtettük, hogy indokoltnak tartjuk hatékonyság-növelő intézkedések bevezetését is. Ilyennek tartjuk
- az orvos-érdekeltség megteremtését a prevencióban (pl. az időszakos kötelező szűrések végrehajtásával a nagy népegészségügyi jelentőségű megbetegedéseknél pl. hypertonia, diabetes, hypercholesterinemia, COPD, daganatos betegségek), a költségkímélő betegút szervezésben, a költséghatékony diagnosztikus és terápiás eljárásokban;
- a gyógyszerészi ösztönzők bevezetését a generikus helyettesítésben, a gyógyszerészi gondozásban, a gyógyszerelés káros következményeinek (pl. mellékhatások, kölcsönhatások) kiszűrésében, a beteg-együttműködés (compliance) növelésében, a nagy népegészségügyi jelentőségű betegségek korai felismerésében és szűrésében.
- a betegérdekeltség megteremtését (bonus-malus rendszer kialakítását) a gyógyszeres terápiával kapcsolatos együttműködés (compliance) javítására.
Kértük, hogy a gyógyszerellátás működőképességének megőrzéséért
- kerüljön megalkotásra a Gyftv 2011. január 1-i módosítása során adott felhatalmazásnak megfelelően a gyógyszertárak eladósodottságának mérséklése és a gyógyszerpiac átláthatóságának megteremtése érdekében az adósságmonitorozó rendszer legkésőbb 2011. július 1-i hatályba lépéssel,
- teremtsük meg a gyógyszertári szolgáltatások díjazásának feltételeit (generikus helyettesítés, gyógyszerészi gondozás, kognitív szolgáltatások) legkésőbb 2011 őszén,
- kerüljön sor a patikai árrés-rendszer belső ellentmondásainak feloldására, hogy a drága gyógyszerek forgalmazása és a magisztrális gyógyszerkészítés ne lehetetlenüljön el legkésőbb 2012. januári hatályba lépéssel,
- kerüljön sor az egészségpolitikailag fontos gyógyszertárak körének meghatározására és részükre a működéshez szükséges többlettámogatások biztosítására legkésőbb 2012. januárig,
- jöjjön létre a Gyftv-ben megfogalmazott társadalompolitikai célok figyelembe vételével akár a Széchenyi-terv keretei között olyan alap, amely a gyógyszertárak nemzeti kézben tartásához (a tulajdonosi program végrehajtásához) megfelelő finanszírozási feltételeket képes biztosítani legkésőbb 2012 végéig.
2. Április 11.
Az április 7-i országházi prezentációt követően április 11-i írásos beadványunkban felhívtuk a figyelmet arra, hogy a Széll Kálmán-tervhez kapcsolódóan a jelenleg egyenleg alapon számolva kb. 325 MdFt-os járóbeteg-gyógyszerkasszából kb. 145 MdFt-os egyenlegjavítást irányoztak elő. Ez az összeg, jelentős mértékben meghaladja a hivatalosan kommunikált célkitűzést is. Ez nagyon súlyos politikai kockázatokat hordoz, a betegterhek növekedése nélkül nem hajtható végre (ami a közvetlen egészségügyi kihatásokon túl a hitelesség problémáját is felveti), a gyógyszerellátás színvonalának jelentős romlását idézi elő, konkrét haszonáldozati költségei meg sem becsülhetőek, a lakossági gyógyszerellátás összeomlását okozhatja és ellentétes hatásokat generál a gyógyszerellátással kapcsolatban korábban megfogalmazott társadalompolitikai célokkal. Kifejtettük, hogy a tervek magukon viselik a korábbi kormány dr. Matejka Zsuzsanna és dr. Molnár Márk nevével fémjelzett támogatáspolitikai szemléletét, ami a támogatási rendszer racionalizálása helyett a tb gyógyszerkassza behajtáspolitikai eszközökkel történő megkurtítására fókuszál. Figyelmeztettünk, hogy a Semmelweis-terv feltételezte és igényelte a gyógyszerpiac valamennyi szereplőjének az együttműködését, a Széll Kálmán-terv azonban elsődleges céljának a forráskivonást jelöli meg, amely az érintettek ellenállására számíthat, ami pedig a Semmelweis-tervből átvett hatékonyságnövelő intézkedések kudarcát okozhatja.
A tervek egyaránt negatívan hatnak (1) a gyógyszergyárak, (2) a gyógyszer-nagykereskedők és (3) a gyógyszertárak bevételeire. Kifogásoltuk, hogy nem utalnak a kompenzáció szükségességére, holott a gyógyszertárak negyede már most is veszteségesen működik. A forráskivonás a szakmai követelmények teljesítésére képtelen gyógyszertárak számának további növekedésével, a veszteséges gyógyszertárak számának drasztikus emelkedésével, a bezáró gyógyszertárak miatt az ellátatlan területek (fehér foltok) és a hozzáférési esélyegyenlőtlenség növekedésével jár. A Széll Kálmán-terv következtében megtörténik a lakossági gyógyszerellátás újrapozícionálása: kompenzáció hiányában a gyógyszerészi tulajdonban lévő családi gyógyszertárak jelentős visszaszorulásával kell számolni, ami ellentétes a Kormányprogramban megfogalmazott és a gyógyszer-gazdaságossági törvény 2011. januárban hatályba lépett módosításával megerősített társadalompolitikai célokkal. Mindezek figyelembe vételével a Kamara a közvetlenül és közvetett módon kieső árrésbevételek teljes körű ágazati kompenzációját indokoltnak tartja. Felhívtuk a figyelmet az árcsökkenések készletérték-csökkentő hatására és a lejáratos selejt növekedésére. A veszteségek mérséklése érdekében az intézkedéseket megelőző időszakokban a gyógyszertárak várhatóan készletcsökkentést hajtanak végre, ugyanakkor átmeneti kereslet-növekedésre is számítani kell. Ezek a lépések várhatóan permanens ellátási zavarokat generálnak. Úgyszintén jeleztük, hogy a megfogalmazott mértékű egyenlegjavító intézkedések mellett reális kockázata van annak, hogy egyes gyógyszerek forgalmazása megszűnik és a gyárak által nyújtott kórházi rabattok csökkenése is többletköltséget generál. Kértük az egyes intézkedések árrés-vonzatának kiszámítását és jeleztük, hogy az olyan intézkedéseket preferáljuk, amelyek a gyógyszertárak árrés-bevételeit nem vagy csak mérsékelten befolyásolják.
3. Április 18.
A közigazgatási egyeztetésre április 16-án megküldött kormányelőterjesztés-tervezettel kapcsolatban április 18-án szóvá tettük, hogy ilyen rövid határidővel körültekintő, a Kamara működési elveinek megfelelő testületi véleményt kialakítani nem lehet, különösen olyan Előterjesztésről, amely a kamarai tagság egzisztenciális létét és szakmai tevékenységét alapvetően meghatározza, sokak egzisztenciáját megroppantja, éveken át meghatározza a szakma művelésének feltételeit. A Kamara jelentős presztízsveszteségnek tekinti, különösen most, a köztestületiségének helyreállítását követően, hogy olyan feltételek között kell véleményt formálnia az Előterjesztésről, ahol a demokratikus testületi döntéshozatali mechanizmusok érvényesítésére nincs lehetősége.
Sajnálatosnak tartottuk, hogy az előterjesztést a Nemzeti Erőforrás Minisztérium jegyzi, miközben az abban foglaltak a Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságpolitikai szempontjainak az érvényesítését célozzák. Megismételtük, hogy az államadósságot csökkenteni szándékozó kormányzati célkitűzéssel egyetértünk és a gyógyszer-támogatási rendszer szerkezeti átalakítása is indokolt az elmúlt évtizedek hibás gyógyszer- és támogatáspolitikai döntései miatt, a támogatási rendszer céljainak és funkciójának megfelelő átalakítására és a hatékonyság növelésére azonban a Széll Kálmán-tervet jelen formájában nem tartjuk alkalmasnak. Sérelmeztük, hogy a 2010. októberi kormányjelentés is utal arra, hogy a lakossági gyógyszerellátás rendszere további forráskivonást nem bír el, az előterjesztés azonban egy szóval sem említi, hogy az árréstömeg-csökkenés miatt kompenzációs intézkedésekre van szükség. Holott a NEFMI jelenlegi vezetése a hivatalba állása óta minden intézkedésében és megnyilatkozásában (pl. Gyftv módosítás, interpellációkra adott válaszok, miniszteri rendeletek előkészítése) tudatta: érti a gyógyszertárak helyzetét és elkötelezett a lakossági gyógyszerellátás működési feltételeinek biztosításában. Újólag felhívtuk a figyelmet arra, hogy a kompenzáció számításakor a közfinanszírozott hányadon felül figyelembe kell venni az árcsökkenésekből adódó térítésidíj-csökkentéssel járó hányadot, az árcsökkentésekből következő készletátértékelési veszteséget, a delistázás miatt immobil és lejáratos selejtet, a beszállítói szállítási feltételek változásából adódó veszteségeket.
IV.
Hogyan tovább?
A kamara továbbra is azon dolgozik, hogy a Széll Kálmán-terv végrehajtása során a betegterhek növekedése nélkül, az ellátás színvonalának megőrzésével lehessen a gyógyszerellátást biztosítani. Mivel a Széll Kálmán-tervnek nem feladata a patikai gyógyszerellátás megregulázása, meggyőződésünk, hogy a gyógyszer-gazdaságossági törvény néhány hónappal ezelőtti módosítását követően a kormánynak nem lehet célja a gyógyszerellátás ellehetetlenítése, és reméljük, hogy végül a gyógyszer-gazdaságossági törvény módosításakor megfogalmazott céloknak megfelelő megoldás születik.
(hankó)
A cikk nyomtatóbarát változata: Menet_kozb_SzKTerv_mgyk.pdf
