Ahogy arról már többször szót ejtettünk, a 2010 februárjában Debrecenben tartott vándorgyűlésen fogadták el az első 12 pontot, majd 2014-ben a másodikat. Ez utóbbi előkészítésének egyik fő állomása a tavaly februárban Sümegen megrendezett vándorgyűlés volt. Az idei közelgő rendezvény alkalmából beszélgetés-sorozatot indítottunk dr. Hankó Zoltánnal az új 12 ponttal kapcsolatban – ennek soron következő részét olvashatják most.

– Ahogy az a korábbi beszélgetésünkből is kiderült, 2014-re egyértelművé vált, hogy a gyógyszerellátás 2010-ben elindult strukturális átalakítása lényegében megtörtént és a lakossági gyógyszerellátás gazdasági helyzete is visszaigazolta, hogy jó irányba indultak. Volt tehát mire építeniük…

– Igen, és erről hadd mondjak még egy-két mondatot. 2010 és ’14 között a liberalizáció leállítása és visszafordítása megtörtént, a gyógyszertár-létesítésben ismét érvényesül a szükségleti elv. A gyógyszerészek szakmai és gyógyszertár-működtetési kompetenciáinak helyreállításában és megújításában jelentős előrelépést sikerült elérni. Megtörtént a kamara köztestületi rehabilitálása és a kormánnyal is rendszeres munkakapcsolat jött létre, tehát az a kérésünk is teljesült, hogy rólunk ne döntsenek többé nélkülünk. Az intenzív modellkorrekciós munka eredményeképpen először azt mondhattuk ki, hogy az előzőekhez képest egy gazdaságilag racionálisabb, szakmailag biztonságosabb és morálisan érzékenyebb lakossági gyógyszerellátó modellt sikerült kiépíteni. Majd a 2013-as gazdálkodási adatok ismeretében az is egyértelművé vált, hogy a gazdasági válságból is elindultunk kifelé és megkezdődött az ágazat gazdasági stabilizációja. Rengeteget dolgoztunk hogy így legyen, miközben a legvadabb támadásoknak is folyamatosan ki voltunk téve. Tavaly kimondhattuk: a 2010-ben megfogalmazott 12 pont szinte mindegyikében jelentős előrelépés történt. Így lehetővé, sőt szükségessé vált az új célok és feladatok kijelölése.

Az új 12 pont preambulumában fogalmaztuk meg a fő célokat. Egyrészt meg akarjuk őrizni az elért eredményeket és fontosnak tartjuk, hogy mindez a napi gyakorlatban is érvényesülni tudjon. A status quo őrzésére azonban nem rendezkedhetünk be – ez a szakmának már korábban sem jött be. Ezért folyamatosan figyelni kell a gyógyszerészettel szemben megfogalmazódó elvárásokra, legyenek azok társadalmi, gazdálkodási, szakmai vagy etikai kérdések. Örülök, hogy a közjó érvényesítése egyre inkább részévé válik a hazai közbeszédnek, mert a maga eszközrendszerével a közjót a gyógyszerészetnek is szolgálnia kell. Ahhoz azonban, hogy ez reális elvárás legyen, megfelelő feltételeket kell biztosítani a szakmai munkához és a gazdálkodáshoz is. Célul tűztük ki azt is, hogy a gyógyszerészek a magyar középosztály megbecsült és elismert tagjaivá válhassanak. Úgy látom, hogy a közéleti vitákban elhangzó különféle indulatos megnyilvánulások ellenére határozott társadalompolitikai cél a stabil és széles bázisú középosztály kialakítása. A politikai döntéshozók pedig egyértelművé tették, hogy ide tartozónak szeretnék tudni a gyógyszerészeket is. Rajtunk nem fog múlni. A célok között szerepel továbbá, hogy olyan kamaránk legyen, amelyik maradéktalanul el tudja látni szakmai érdekvédelmi és önkormányzati feladatait.

– Sokszor hozta szóba az utóbbi időben és előbb is említette, hagy az új modell kialakítása lényegében megtörtént, azonban a napi gyakorlatban való érvényesítéséért még sokat kell tenni. Mit ért ez alatt?

– Normál helyzetekben egy szakma művelésének szabályai a kialakult gyakorlatot igazolják vissza, ahogy a közismert példa szerint is ott kell a járdát megépíteni, ahol kitaposták a járókelők. Azonban a gyógyszerészetben akkora volt a válság, hogy nem volt idő ennek az evolutív elvnek az érvényesítésére: az ellátás struktúrájába, a tulajdonosi viszonyokba, a kompetenciákba, a szakmai normákba, a marketing-szabályozásba és a finanszírozás rendszerébe is bele kellett nyúlni. Nagyon sok változást kellett rövid idő alatt érvényre juttatni, azonban a gyógyszerészet egy olyan hivatás, amelyik alapvetően kiszámíthatóságot, stabilitást és bizalmi viszonyokat igényel. Egy turbulens környezetben ez nem valósulhat meg, ráadásul az elmúlt negyedszázadban csak a változás állandó. Látom, hogy az egymást követő modellváltásokba a gyógyszerészek mentálisan belefáradtak.

Az új modell napi gyakorlatban való érvényesítéséhez fontos pillér a gyógyszerészek szakmai és egzisztenciális önállóságának a megteremtése. Ehhez elengedhetetlen a konszolidáció folytatása, a tulajdonosi előírások érvényesítése, a gyógyszerészek jogszabályban rögzített szakmai kompetenciáinak a kiteljesítése például a gyógyszertár irányításában, az expediálásban vagy a gyógyszerészi gondozásban, Ahhoz, hogy ez így legyen, egy sor további feladatot kell elvégezni.  Például végig kell vinni a tulajdonosi programot és ehhez biztosítani a feltételeket. A fiataljainkat helyzetbe kell hozni. Át kell gondolni a képzés, a szakképzés és a továbbképzés rendszerét. A társadalommal tudatosítani kell a gyógyszerek és a gyógyszerészi munka magas hozzáadott értékét. Ehhez kapcsolódóan el kellene érnünk, hogy gyógyszert csak gyógyszertárból lehessen beszerezni. Elengedhetetlen, hogy a gyógyszertárak részt vegyenek a népegészségügyi programokban.

– A 12 pontot olvasva látható, hogy a most elmondottak alapján, a felsorolt pillérek alakították ki a szerkezetét. Folytassuk a beszélgetést a konszolidáció kérdésével!

– Önmagában az árrés emeléséért folytatott érdekvédelmi munka a konszolidáció folytatásához nem elég, bár a célzott árrés-korrekciókról nem mondhatunk le. Ilyen pl. a drága gyógyszerek vagy a magisztrális díj kérdése. A konszolidációhoz a bevételek növelésére és a kiadások racionalizálására egyaránt szükség van. A bevételek növelését segítheti a gyógyszertárak forgalmazási körének, szolgáltatásainak és ezek elszámolhatóságának ésszerű bővítése. A forgalmazási kör bővítését illetően az első lépés év elején megtörtént, a szolgáltatások bővítéséért pedig nagyon komoly szakmai munka folyik. Nagy jelentőségű a vidéki gyógyszerellátás támogatása és a gyógyszertárak költség-racionális működtetésének elősegítése. Ez utóbbi a gyógyszertárak közötti együttműködés fokozásával segíthető, és ebben a kamarának komoly szerepet kell vállalni. Ezt a munkát is elkezdtük és néhány programot már meghirdettünk.

– A tulajdonosi program véghezvitelét szintén alappillérek közé sorolták. Ismert, ennek mára jogszabályi háttere biztosított, mégis, melyek azok a szempontok, amelyek Önök szerint fontos a sikeres végrehajtáshoz?

 

– Először is indokolt a transzparencia teljes körűvé tétele és a szindikálás tilalmával kapcsolatos szabályok betartása. E mellett elengedhetetlenek a megfelelő hitelkonstrukciók. A patikaalap korrekciójára ígéretet kaptunk és már sikerült egy olyan banki együttműködési megállapodást is megkötnünk, amely deklaráltan támogatja magánszemély gyógyszerészek patikai üzletrész vásárlását. Azonban legalább ennyire fontosnak tartom, hogy a gyógyszerészek elhiggyék: tényleg megéri gyógyszertárat tulajdonolni és egzisztenciálisan függetlenné válni. Ebben a kérdésben még mindig nagy a hangzavar: azok bizonygatják leghangosabban, hogy nem éri meg patikát vásárolni, akik a leginkább ragaszkodnak saját tulajdonosi pozíciójukhoz. És ahhoz, hogy a tulajdonosi programot végig tudjuk vinni, a hálózatokban dogozó gyógyszerészekkel fennálló törésvonalat is fel kell számolni. Ugyanolyan diplomájuk van mint nekünk. Segítenünk kell őket és a közeljövő gyógyszertár-tulajdonos gyógyszerészeit kell látnunk bennük. Ahogy idővel elmosódott a különbség a jogelőd nélküli gyógyszertárat létesítő magángyógyszerészek és a privatizálók között, ehhez hasonló folyamatot kellene elősegítenünk.

– Ahogy azt Ön a korábbi beszélgetésünkben is kifejtette, meggyőződése, hosszú távon csak az a rendszer lehet működőképes, amelyiknek a szereplői mindent megtesznek, ami tőlük elvárható, és ennek tudatában kérik a segítséget mindazokban a kérdésekben, amelyek megoldása túlmutat a lehetőségeiken. Így az új 12 pontba az is belekerült, hogy mi várható el a gyógyszerészektől - úgy tűnik, mindezt a 7. pont tartalmazza.

– Valóban, sőt más pontokban is szerepelnek olyan elemek, amelyekből a gyógyszerészekkel szembeni elvárások kiolvashatók.  Ha a gyógyszerellátás az egészségügy része, akkor a betegek igényeire és az egészségpolitika elvárásaira is oda kell figyelni. A patikai profilba mindaz a termékkör beleférhet, ami az egészség megőrzését és helyreállítását szolgálja, de csak minőségi garanciával és valid információs háttérrel. A gyógyszerbiztonságtól kezdve a gyógyszertárak által nyújtott szolgáltatások fejlesztésén át a gyógyszerészi gondozásig sorra vettük mindazt, amelyek a gyógyszertárak egészségügyi feladatainak ellátásához szükségesek. Folytatni kell a kompetenciák megújítását és fejlesztését, a gondozással kapcsolatban pedig a fő cél a társadalmasítás és mélyítés. Nem feledkezhettünk meg arról sem, hogy a gyógyszertáraknak részt kell venniük a népegészségügyi programokban, és szükséges a gyógyszertárnak helyet adó település egészségügyének szervezésében való fokozottabb gyógyszerészi részvétel is. A Nemzeti Egészségfejlesztési Intézettel körvonalazódik egy hosszabb távú együttműködés lehetősége, és sokan emlékezhetnek még arra, hogy már tavaly ősszel elindítottunk egy önkormányzati fórumsorozatot is. A gyógyszerésznek pedig a gyógyszerszakértő szerep mellett a gyógyszeralkalmazás szakértőjévé, vállalkozásának felelős iránytójává és a népegészségügyi programok hozzáértő résztvevőjévé kell válnia. Ehhez kell igazítani a graduális képzést, a továbbképzések rendszerét, illetve a szakgyógyszerész-képzést is. A graduális képzéssel kapcsolatos kamarai álláspont már elkészült. Erről elindult az egyeztetés az MGYT-vel és a négy gyógyszerészképző hely dékánjának is átadtuk a javaslatainkat.

– „A Kamara elkötelezett a gyógyszer- és gyógyszerellátás hatósági felügyeletének egységes elvek mentén történő megerősítésére…” – olvasható a továbbiakban.

– Az első lépés ebben is megtörtént: március 1-től az intézményi feltételek ehhez már adottak. Elengedhetetlen a tiszti gyógyszerészi munka személyi, anyagi és infrastrukturális feltételeinek megteremtése csakúgy, mint az országosan egységes elvek szerinti hatósági gyakorlat. Itt is nagyobb transzparencia lenne indokolt: régi „mániánk”, hogy a gyógyszertárak létesítésével és működtetésével kapcsolatos hatósági döntésekről információval rendelkezzünk, mert ezek hiányában a szakmai érdekvédelmi és önkormányzati feladatainkat sem tudjuk megfelelően ellátni.

B. Zs. 

Az új 12 pont teljes szövege itt érhető el.

Az interjú első része itt érhető el.