Majdnem egy éve beszélgettem interjú formájában utoljára dr. Hankó Zoltánnal, az MGYK elnökével. Van néhány forró, aktuális, (mondhatni) sorsfordító téma, illetve visszanyúlnék ahhoz, ami azóta megtörtént, vagy még mindig probléma. Érdemes figyelembe venni, hogy a felvétel 2023. 09. 26-odikán készült, ami jól jelzi, mekkora bizonytalanságok vannak a kamarai ügyekben, akár néhány nappal a beígért változtatások előtt is.

[Bodor Áron] Nem feltétlenül sorrendben, de kezdjük ezzel: magi díj. Remélhetőleg, mire ez a beszélgetés napvilágot lát, már rendeződik. Ez (el)várható? Illetve mi a helyzet az ügyelettel?

[Hankó Zoltán] Dr. Takács Péter államtitkár úr egy tegnapi egyeztetésen visszaigazolta, hogy bár „nehéz ügy volt”, a rendeletmódosítás rendben van, és ez – BM vezetők korábbi tájékoztatása szerint – október elején hatályba léphet. A FoNo VIII. bevezetése 2021 nyarán annak iskolapéldája, hogyan nem volna szabad egy jogszabályt megjelentetni. Úgy lépett hatályba, hogy nem volt elérhető sem az orvosoknak, sem a gyógyszerészeknek. Voltak olyan új alapanyagok benne, amelyek nem voltak beszerezhetők és talán még áruk sem volt, a szemcseppek elkészítéséhez pedig hiányoztak a feltételek. A magi díj emeléséről először 2021. szeptemberben állapodtunk meg, de csak most, két évvel később realizálódhat.

[Szerk.: Október elsejéig nem jött ki a közlönyben a megígért magi díj változás…]

A gyógyszertári ügyelet szabályozása egy másik, szintén évtizedek óta húzódó probléma. Legutóbb, ráadásul egészségpolitikai kezdeményezésre az OGYÉI-vel közös javaslatot adtunk le a COVID-pandémia első évében. Erről eddig érdemi tárgyalás sem volt. Az orvosi alapellátási ügyeletek átszervezése azonban kényszerítő erővel hozza felszínre a gyógyszertári ügyeleti szabályozás korrekcióját is. Ebben az ügyben elég régóta nyüzsögtünk; úgy emlékszem, hogy már februárban megkértük az új alapellátási orvosi ügyeleti központok listáját. Amikor augusztus végén az országos tisztifőorvos asszony itt volt a Kamarában, megígérte, hogy az általa gondozott programok közé fel fogja venni. Néhány nappal később felhívott, hogy Pintér miniszter úrral egyeztetett és megkapta a felhatalmazást a téma koordinálására, ezért kéri a javaslatainkat. Csak zárójelben: a vis maior expediálással kapcsolatos kérdések menedzselését is felvállalta, és ezt is jóváhagyta miniszter úr. Tisztifőorvos asszonyt már régóta úgy ismerem, hogy udvarias tárgyaló, de elkötelezett és célratörő, ezért a személye nekem garanciát jelent arra, hogy amit elvállalt, meg is fogja oldani.

[B.Á.] A „jegyzőkönyv kedvéért” mondasz valamit ezekről a tervezetekről?

[H.Z.] A most leadott javaslatunkban van néhány módosítás az eddigiekhez képest. Az egyik, hogy amennyiben az alapellátási orvosi ügyelet este tízkor zárul, és utána a mentőszolgálat sürgősségi ellátást biztosít, alapjaiban kérdőjeleződik meg az éjszakai gyógyszertári ügyelet szükségessége. A gyógyszertári ügyelet ugyanis nem tartozik a sürgősségi ellátások közé. Mi fél 11-ig javasoltuk az ügyeleti időt, hogy az orvosi ügyeletből legyen ideje a betegnek elérni a gyógyszertárat. Persze a legnagyobb városokban korlátozott keretek között lehet értelme az éjszakai ügyeletnek is, de ha van pl. 0-24-ben elérhető gyógyszertár, akkor azon felül nem kell még ügyelő gyógyszertár. Van még két lényeges elem a javaslatban. Az egyik, hogy készenlétre nincs szükség, tehát a kivezetését javasoljuk. A másik, hogy szeretnénk, ha bevezetésre kerülne a nyitvatartási törzsidő fogalma. Ez azt rögzítené, hogy a lakosságszám függvényében mikortól meddig kell legalább egy gyógyszertárnak az adott településen nyitva lenni. Viszont amikor elindul az ügyelet, már csak az ügyeletes gyógyszertár legyen elérhető. Az ügyeletet nem megyénként szerveznénk, hanem 30 km-es sugarú körökben gondolkodunk. Egyébként a finanszírozásra is javaslatot tettünk. A lényeg azonban az, hogy miniszteri, tisztifőorvosi és államtitkári egyetértéssel megtörtént a feladatkiosztás. Ezt a szakmai főosztály vezetője jelezte. És a vis maior expediálással is ugyanez a helyzet.

[B.Á.] A gyógyászati segédeszköz fronton történtekről mit tudsz mondani?

[H.Z.] Amióta tavaly nyáron élesben előkerült a negatív árréssel történő kötelező értékesítés, sőt már korábban is, az a konzekvens kamarai álláspont, hogy a gyógyszertárak és GYSE-boltok árrését garantálni kell, és ez törvénymódosítás nélkül nem oldható meg. Ennek részleteibe most nem mennék bele. Ezt a GYSE-forgalmazás átfogó strukturális átalakítására vonatkozó javaslattal együtt tavaly szeptemberben letettük a döntéshozó asztalára és úgy emlékszem, hogy még tavaly a Gyógyszerészi Hírlapban is megjelentettük. Idén tavasszal három munkacsoportban indultak el az egyeztetések, amelyeken a GYSE-szervezetek mellett mi is részt veszünk. Nehéz ennyi érdek összehangolása, ezért a fontosabb GYSE-szervezetekkel az orvostechnikai regisztráció kapcsán már kialakult együttműködéseket itt is folytatjuk. Kormányzati részről már többször konkrét időpontra vonatkozóan is elhangzott a rendezésről szóló politikai ígéret, de ezeken a dátumokon már túljutottunk. Most van társadalmi egyeztetés alatt egy olyan törvénytervezet, amely igyekszik a gyógyászati segédeszközök árképzését úgy menedzselni, hogy a patikának és GYSE boltnak ne legyen vesztesége. Ezt megkaptad, nem?

[B.Á.] Nem tűnt fel, csak hogy ilyen migrációellenes törvényekről szóló…

[H.Z.] Na, abban van benne! Végre elindult a kodifikációs munka, de a tervezet a probléma megoldására nem ad garanciát. Megküldjük a véleményünket, de államtitkár úrnak tegnap már szóban is jeleztem, hogy lesznek észrevételeink.

[B.Á.] Máltaiak? Akarsz róla nem beszélni?

[H.Z.] A minisztériumban kifogásoltam, hogy úgy folyik az előkészítő munka, hogy sem a MAGYOSZ-szal, sem velünk nincs egyeztetés a politikai döntéshozók részéről. Ennek eredményeképpen kaptam időpontot a projektért felelős miniszterelnöki biztostól a MAGYOSZ elnökével közös megbeszélésre. Szerintem azt a szándékot respektálni kell, hogy szervezett keretek között nyújtsanak egészségügyi ellátást olyan kistelepüléseken élő, többszörösen hátrányos helyzetben lévő betegeknek, akiknek se orvosuk, se gyógyszertáruk nincs, sőt betegségtudatuk sem, csak fájdalomérzetük. Ez egy fontos misszió. Arra viszont nagyon kellene vigyázni, hogy a gyógyszerellátás struktúráját a születő megoldás nem verje szét. Azzal nem tudok egyetérteni, hogy pl. egy zempléni faluban élő betegnek helyben felírják a gyógyszert, Bicskén bliszterezik és egy héttel később a következő vizit alkalmával szállítják ki. Az lenne racionális, ha ezt a legközelebbi gyógyszertárral oldanák meg. A technikai lehetőség ismert és ott is biztosítható lenne ahhoz, hogy a beteg névre szólóan kaphassa meg a gyógyszerét olyan formában, hogy a legközelebbi piacon ne lehessen eladni. Persze az is kérdés, hogy a termékfelelősséggel kapcsolatos elvárásoknak meg tudnak-e felelni, bár ez inkább a MAGYOSZ-t érintő probléma.

[B.Á.] Egy aktuális kérdés. Kamarai választások?

[H.Z.] A területi szervezeteknél elindult. Van, ahol elsőre sikerült biztosítani a 25%-ot meghaladó tagi részvételt és van, ahol nem. Ezt természetesnek tartom, amint azt is, hogy különösen a nagy létszámú vagy földrajzilag nagy vármegyékben működő területi szervezeteknél eleve a második alkalomra fókuszálnak. A kamarai törvény a második alkalom során már a megjelentek számától függetlenül érvényesnek tekinti a választói gyűlést, de az alapszabályunk ennél szigorúbb feltételt támaszt. Ez így van jól, mert akit bármilyen tisztségre megválasztanak, rendelkezzék megfelelő legitimációval.

[B.Á.] A kamarai törvény a távválasztást is lehetővé teszi, de nálunk ez sem lehetséges. Miért?

[H.Z.] Korábban volt olyan területi szervezet, ahol egy ott domináns hálózat tulajdonosai úgy küldték el az alkalmazottjaikat a választói gyűlésre, hogy megmondták: kire kell a szavazatot leadni, és akkor kaphatták volna meg a részvételért felkínált pénzt, ha a saját szavazólapjukat egy másik társuk dobja be, aki előtte megnézi, hogy jó személyeket ikszeltek-e be. A választói gyűlést megelőzően pár nappal valaki erről tájékoztatott. Előzetes bejelentés nélkül mentem el a választói gyűlésre, ahol elmondtam, hogy milyen információkhoz jutottam, és azt is, hogy a szavazatszámláló bizottság tagjai mire figyeljenek. Végül rendezetten sikerült a választást lebonyolítani, de akkor megfogadtam, hogy amíg befolyásom lesz a kamarai tisztújítások szabályozására, a személyes jelenléttel történő eljárás mellett fogok érvelni, mert ott megvan a szabályszerűség kontrolljának a lehetősége.

[B.Á.] Most is van információd hasonló aktivitásról, ami miatt fenntartod az álláspontod?

[H.Z.] A Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetségének aktív adatgyűjtő munkáját és a kamarai választásokba való beavatkozását dokumentálni tudom. A Kamara hivatásrendi köztestület, aminek gyakorló gyógyszerészek a tagjai. A HGYSZ ezzel szemben gyógyszertárláncok tulajdonosainak az érdekvédelmi szerveződése. Általuk egy olyan szereplő jelenik meg a kamarai választásban, amely a hivatásrendi működésen kívüli szerveződés. Ők, mint láncok tulajdonosai, miért akarják megmondani, hogy az alkalmazottjaik érdekképviselete hogyan működjék? Ismét elmondom, hogy a HGYSZ civil szervezetként való létezésének jogszerűsége nem vonható kétségbe, de szakmai érdekvédelmi szerveződésként a legitimációjukat vitatom.

A gyógyszer-gazdaságossági törvény a gyógyszertárak tulajdonlásával kapcsolatban kimondja a szindikálás semmisségét, vagyis azt, hogy a gyógyszertári vállalkozás többségi tulajdonosainak, tehát a gyógyszerészeknek kell a társaságot érintő minden kérdésben döntési jogot biztosítani. Másrészt a személyi jogos igenlő szavazata nélkül a gazdasági társaság érvényes döntést a gyógyszertár szakmai működtetésével kapcsolatban nem hozhat. Ezek után megdöbbentőnek tartom, hogy a HGYSZ beleszól az alkalmazott gyógyszerészeiket tömörítő érdekvédelmi köztestület választási folyamatába és a működésébe. Ezt a legsúlyosabb morális kérdések egyikének tartom. Ne érts félre, a hálózatokban foglalkoztatott gyógyszerészek a kamara tagjai. Választók és választhatók, sőt többen közülük testületeinknek most is a megbecsült vezetői országosan és a területi szervezeteknél is. De azt soha nem fogom elfogadni, ha a munkáltatóik akarják megmondani, hogy kik és hogyan irányítsák érdekvédelmi tevékenységünket.

[B.Á.] Akkor ki mond(hat)ja meg, mit és hogyan csináljon a Kamara?

[H.Z.] Ha hatalmi struktúrában gondolkodunk, egy elnöki pozícióra történő bejelentkezésnek megvan a kultúrája és a hagyománya. A szakmai érdekvédelemben azonban az a korrekt, ha a köztestület tagjai mondják meg, hogy kiket tartanak alkalmasnak a saját érdekeik védelmére. Nem az elnöknek van kamarája, hanem a kamarának van elnöke, és ez az elv nemcsak az elnöki pozícióra vonatkozik, hanem minden választott tisztségre.

[B.Á.] Az, hogy ki legyen a kamara elnöke, az egyrészt demokratikus választás eredménye, másrészt lehetőség is, mert aki csak arra vállalja fel az elnökséget, hogy ő legyen az, az pont nem való rá. Fel kell tudnia mérni, hogy mit vállal.

[H.Z.] Egy köztestület vezetőjének lenni szolgáló pozíció. Nem hatalomgyakorlásról szól, mint egy politikai pártnál. A kamara javasol, tárgyal, egyeztet, alkudozik. Ha kell, igyekszik blokkolni, de szakmapolitikai szempontból mindig alkuszerepbe kényszerül. Ha meg tudja győzni a döntéshozót, akkor jó, de soha nem a kamara van döntési pozícióban. Vannak időszakok és helyzetek, amikor az egyeztetés gördülékenyebb és van, amikor kínkeserves munkával lehet még azt is elérni, hogy ne változtassanak egy olyan szabályon, amely gyógyszerészi szempontból ugyan lehetne jobb is, de a módosítással csak rosszabb lesz. Ehhez a munkához nemcsak a kamara részéről kell jó háttérmunka, hanem szerintem elvárható a minisztériumok szakapparátusától is. Másfelől a kamara a gyógyszerészek szakmai érdekvédelmi köztestülete. Ha egy nagykereskedőnek vagy a hálózatok tulajdonosainak mégis fontos a kamarai pozíciók átvétele, attól tartok, hogy nem a gyógyszerészi szempontrendszert tekintik céljuknak, hanem a saját érdekeik mentén akarják a kamara közreműködésével és a piaci erejükkel a gyógyszerellátás struktúráját megváltoztatni, függetlenül attól, hogy mivel kampányolnak.

[B.Á.] Egyben azt is jelenti, hogy bármilyen súlytalannak is tűnik sokszor a kamara, valamit jól csináltál, hisz érdekükben áll pozíciót szerezni a kamarában.

[H.Z.] Azt hiszem, az utolsó csepp a pohárban a csomagküldéssel történő gyógyszer-értékesítés leállítása volt, majd három hónappal később a Miniszterelnöki kabinetirodával közösen megjelentetett zöld füzet. Ha 1989-ben az akkori vezetők a Kamarát nem hozzák létre, ha nem állnak ki a személyi jogra alapozott gyógyszerészeti modell helyreállítása mellett, ha a kamara a privatizáció után nem elkötelezett a gyógyszerészekért, ha – és ezt most hadd engedjem meg magamnak – 2006 végén nem kerülök be a kamarába és egy vesztett pozícióból nem kezdjük el újra építeni a szakmát és a kamarát, ma nem lenne önálló magyar gyógyszerészet. A mostani helyzetben több mint 30 év sok elkötelezett kamarai vezetőjének kőkemény munkája van benne.

Persze mindenki az épp aktuális helyzetből indul ki és azt szeretné jobbnak látni. Természetes, ha egy gyógyszerész, akár patikatulajdonos, akár alkalmazott, a saját pillanatnyi érdekét tekinti elsődlegesnek és ebben vár támogatást a kamarától. De a kamarának nemcsak az egyes gyógyszerészek személyes problémáival kell foglalkozni. A jelen helyzetben, ami gazdaságilag és szakmapolitikai szempontból sem könnyű, a cél az eddig kivívott struktúra védelme, a visszaszerzett gyógyszerészi kompetenciáink megtartása, sőt, ha lehet növelése, valamint a gyógyszerészek szakmai és egzisztenciális önállóságának megőrzése. Ez szükségszerűen ütközésekkel jár mindazokkal szemben, akik a lakossági gyógyszerellátás fölötti irányítás megszerzésére saját növekedési céljuk érdekében törekednek. És azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a 2010-es deliberalizációt megelőzően patikatulajdonhoz jutott befektetők mellett az elmúlt 12 évben kialakult egy új befektetői réteg is, akik szintén igyekeznek a saját szempontjaikat érvényesíteni. Nem először vagyunk védekezési fázisban az elmúlt három évtizeden belül, de eddig mindegyiket túléltük.

[B.Á.] Nehéz közösségi érdeket csinálni, ha az egyéni egzisztenciáért napi szinten kell többet küzdeni. Ha az az egyéni érdek, hogy többet keressek, mint egy átlag patikus, akkor nagyon nehéz kiállni egy közösségért.

[H.Z.] Ezek a problémák, amelyekről beszélsz, a rosszul működő struktúra következményei. A kormánynak, az egészségpolitikának, a hatóságnak, a kamarának, sőt a gyógyszertárak vezetőinek is a saját területükön azon kéne dolgozni, hogy olyan legyen a gyógyszerellátás rendszere, ahol megéri jónak lenni és a szabályokat betartani, és nem éri meg rossznak lenni és szabályt sérteni.

[B.Á.] Ez az, aminek – sajnos – nagyon sokszor az ellenkezője látszik.

[H.Z.] A lakossági gyógyszerellátás ugyan profitorientált tevékenység, de elsődleges célja, értelme és feladata a beteg objektív érdekeinek a szolgálata. Legfőbb törvény a beteg üdve. De ahhoz, hogy ez teljesíthető legyen, a megfelelő feltételeket biztosítani kell. Melyek ezek? Legyél önálló, hogy szabadon mérlegelhesd a beteg objektív érdekét. Ehhez szükséged van arra, hogy jogszabály garantálja a függetlenségedet, hogy a szakmai lelkiismereted szerint tudj dolgozni és ne egy kívülálló mondja meg, hogy mit ajánlhatsz a betegnek és mit nem. A függetlenség előfeltétele a többségi gyógyszerészi tulajdonlás a szindikálás és a fúzió tilalmával, a beszállítóktól való függetlenség és a megfelelő gazdasági körülmények, hogy anyagi szempontok miatt se kényszerülj arra, hogy a betegnek olyan terméket is el kelljen adnod, amire nincs szüksége. Fontos, hogy a képzés, a kompetenciák és az etikai dolgok is legyenek rendben. Ezek az alapvető építőkövek. Fontos, hogy azért díjazzon a rendszer, amit jól csinálsz és ne azzal legyen nagyobb hasznod, ha megkerülöd a szabályokat. Ehhez persze egy jó ösztönzőrendszer és egy jó ellenőrző funkció is kell. Jó példa a generikus helyettesítés. Ha helyettesítést fel kell ajánlanod, konfliktusba kerülhetsz a beteggel és az orvossal is. Több a munka, nagyobb a felelősség és kevesebb az árrés, ha olcsóbbra helyettesítesz. Ezt az ellenérdekeltséget a generikus ösztönző szüntetheti meg. De ehhez hasonló a szolgáltatási díj filozófiája is, ami elvileg a gyógyszerbiztonsági validálás többletmunkájának az ellenértéke.

[B.Á.] Az látszik, hogy akárki is lesz a kamara elnöke, most elmondod, hogy hogy kell ezt csinálni.

[H.Z.] Nem hiszem. Minden szituáció helyzet- és személyfüggő és mindent lehet jobban és rosszabbul, elkötelezetten vagy sodródva csinálni. Az viszont fontos, hogy milyen célok érdekében dolgozol. Erről viszont nem te döntesz, hanem az országos küldöttközgyűlés, amelyik alapszabályi szinten határozza meg ezeket. A választott eszközökben viszont van mozgástered.

[B.Á.] Sokan azzal jönnek, hogy maradiság ez a struktúra, de lehet, hogy bizonyos dolgokból valóban nem kell engedni, mert ha nem marad meg az a struktúra, ami az egyéni érdekeket védi, szétesik az egész?

[H.Z.] Hadd fogalmazzam át a kérdést: azt kell eldönteni, hogy kamarai szinten miben lehet kompromisszumot kötni és miben nem. Ott köthető vagy ajánlható kompromisszum, ha alapvető elvet nem sértesz. Ha ugyanis rossz kompromisszumot kötsz, könnyen szétcsúszik a struktúra. Lemondhat-e a kamara a patikák többségi gyógyszerészi tulajdonlásáról? Nem. Lemondhat-e az alapvető gyógyszerészi kompetenciákról? Nem. Lemondhat-e a személyi jogos gyógyszerész egyetértési jogáról? Nem. Sokszor idéztem már Deák Ferencnek azt a mondását, hogy amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse visszahozhatják, de amiről a nemzet – és ide a nemzet helyett hadd illesszem most be a gyógyszerészeket – félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és kétséges. Az elmúlt három és fél kamarai évtized számtalan példát hozhat fel ennek az igazolására.  Arról alkudozhatsz, hogy hogyan és mennyivel emeljék az árrést, a generikus ösztönzőt vagy a magi díjat, de a rendezésük igényéről soha nem mondhatsz le. És azt a kompromisszumot sem ajánlhatod fel, hogy a fiókgyógyszertár gyógyszerész nélkül működhessen, mert egy olyan kompetencia erózióját indíthatod el, amely a gyógyszerészet fundamentumához tartozik. Azt persze el tudom képzelni, hogy van, akinek ez nem ennyire fontos, vagy a számára fontosabb célért erről lemond. De ezt a kamarában olyan gyógyszerészi kompetenciaként kezeljük, amelynek az elvesztése hosszabb távon súlyos következményekkel járhat.

A struktúravédelem egyik fontos eleme a normákhoz való hozzáállás. Egy szabályozott piacon a normák minősége és betartása kulcsfontosságú. Ha struktúravédő a norma, a kamarának ki kell állni mellette, ha pedig nem védi, küzdeni kell érte. Ebből a szempontból például perspektivikusnak tartom a (tulajdonosi) négyes szabály bezárását, amelyért éveken át minden lehetséges fórumon folyamatosan küzdöttünk. A csomagküldés leállítása is több éves küzdelem eredménye volt. Össze sem tudom számolni, hogy az ügyeleti rendezést hányszor kezdeményeztük. És sokszor szóltam elmaradt hatósági intézkedések miatt is, amelyek egy része esetismertetés formájában vált ismertté.

[B.Á.] A kamarának tehát érdekében állna egy erős OGYÉI-t, pardon, „GY”-t szervezni az NNGYK-n belül?

[H.Z.] Igen. Legyen érdemes jónak lenni és ne legyen érdemes rossznak lenni. Ha pedig rossz a norma, kezdeményezni kell a korrekcióját. Jó példa erre az ötpéldányos alprazolam rendelés.

[B.Á.] Ez pl. egy bosszantóan rossz norma.

[H.Z.] Igen. Az ellen fel kell lépned, ha ilyen gyógyszert jogszabálysértő módon expediálnak, mint ahogy ez megtörtént. De egy rossz gyakorlatot nem rossz jogszabállyal kell megszüntetni. Egyébként ígéret van rá, hogy az ötpéldányos előírást meg fogják változtatni.

[B.Á.] Várj, ilyen ígéret tavaly is volt…

[H.Z.] Nem csak Isten malmai őrölnek lassan.

[B.Á.] Akartam ilyen kérdést, hogy mi várható attól, hogy az OGYÉI-ből GY lett…

[H.Z.] Az OGYÉI önállóságának elvesztése félelmet keltett mindenkiben, bennem is. Természetesen jó lenne, ha független maradhatott volna. De nem először fordul elő, hogy egy nagyobb szervezet részeként működik, lásd a GYEMSZI-t 2011 és 2015 között, amelynek akkor az OGYI is a része volt. Azt kell mondanom, hogy az OGYI-val való együttműködésünk ebben az időszakban harmonikus volt, a GYEMSZI koordinálásával pedig sok népegészségügyi programban vettünk részt. Ha az NNGYK-val hasonló együttműködés lesz, az segíthet a népegészségügyi integrációban és régóta húzódó problémáink megoldásában is.

[B.Á.] Ugorjunk akkor. Kórházi kiszervezés. Ez is olyasmi, amiben nem kéne engedni, igaz?

[H.Z.] Elmondtuk és leírtuk, hogy a koncesszióba adással nem értünk egyet. A törvénymódosítás azonban megszületett. Innentől kezdve reális célkitűzés a kár- illetve kockázatmérséklés. Ilyen például az egészségügyi szolgálati jogviszony megőrzése vagy az, hogy a kórházi gyógyszerész munkáltatója továbbra is a kórház főigazgatója legyen. A gyógyszerészi kompetenciákat meg kell őrizni, azoknak a logisztikai feladatoknak a végzése során pedig, amelyekbe a projekttársaság beszáll, a betegellátás biztonságát kell elsődlegesnek tekinteni. Például a ritka betegségek ritka gyógyszereinek a beszerzésénél ne az anyagi érdek legyen a beszerzés gyorsaságának a meghatározója. Arra kell törekedni, hogy se a kórházi gyógyszerészek, se a betegek érdeke ne sérüljön. Ugyanakkor nagyon komoly kihívás, hogy a vényforgalmas részlegek kiszervezése ne legyen hátrányos a városban működő közforgalmú gyógyszertárakra.

[B.Á.] Ha úgy vesszük, a kórházi közforgalmú patikák jól látható bevétele a kórházat illette. Most ez az állami pénzen foglalkoztatott gyógyszerészek munkájával megtermelt összeg máshova vándorol...

[H.Z.] Kérdés, hogy a majdani projekttársaságnak mennyit kell majd befizetni. Az, hogy a magyar állam ebből hogyan jön ki, a részletszabályokban fog eldőlni.

[B.Á.] De ha beépítünk még egy társaságot az eddigi rendszerbe, akkor etetünk valamennyi új szájat.

[H.Z.] Vagy igen, vagy nem. Az fogja meghatározni a rendszer alapvető gazdasági kereteit, hogy milyen plusz forrásokat tudnak behozni, és annak milyen hozadéka van. Az egységes beszerzésnek lehet például olyan hozadéka, ami meghaladja a pluszköltséget. Ráadásul egy országosan egységes kórházi alaplista további hozadéka lehet, hogy ezek a gyógyszerek jelennek meg a közforgalomban is, ha a beteg a kórházból hazament. Ezzel a lakossági ellátásban is milliárdokat lehet nyerni. A beszerzések egységesítésében szerintem nagy potenciál lehet és ezt régóta mondom. A robotika egységesítése megint csak lehet jó. És ha csinálnak egy egységes informatikát, azzal sincs gondom, sőt egy piactól független szoftvernek kifejezetten örülnék. A kiszervezés az, amit elsődlegesen aggályosnak tartok.

[B.Á.] Utolsó kérdés. Sötétebb-e a gyógyszerészet jövője, mint más szakmáké? És remélhetőleg a kérdés magában hordozza a választ…

[H.Z.] A gyógyszerészet történetében van egyfajta ciklikusság. Van, amikor építkezni lehet és van, amikor a korábban megszerzett pozíciókat kell megvédeni. De van egy másik tapasztalat is. A gyógyszeripar 19. századi megjelenésével a gyógyszerkészítés a gyógyszertárakból egyre inkább a gyárakba került. Majd szükségszerűen megjelent a nagykereskedelem. Ezek a változások magukkal hozták a gyógyszer-analitika fejlődését és a gyógyszerhatóság iránti igényt. Aztán az új gyógyszerekkel jött a farmakológia dominanciája, majd a klinikai gyógyszerészet térnyerése. A zöld hullám jelentős késéssel érkezett el hozzánk, majd elindult a gyógyszerészi gondozás. Folyamatos változásban vagyunk tehát és ez így lesz továbbra is. A kérdés az, hogy jól tudunk-e reagálni a változásokra.

A lakossági gyógyszerellátás ezeknek a változásoknak általában követője és nem motorja. Volt, amikor ez jól sikerült és volt, amikor csak sodródtunk. Nem jelent előnyt, hogy a rendszerváltás óta eltelt több mint 30 év fő küzdelmei a struktúravédelemre és a kompetenciák visszaszerzésére irányultak, de érdemes körülnézni a volt szocialista országokban, hogy ők milyen eredményeket értek el ezen a téren. Most például a digitalizáció, a biológiai gyógyszerek megjelenése és az egészségügybe való betagozódás kihívásaira kell a szakmának jól reagálni és fel kell készülni a személyre szabott terápia megjelenésére. Fontos a logisztikai és az egészségügyi értéklánc egyensúlya és az önállóságunkat meg kell őrizni.

[B.Á.] Ez haladó szemlélet, és a struktúravédelemre visszakanyarodik. Ha a gyógyszerészet jövője az új dolgok előkerülése, akkor bizonyos struktúrák mamuttá válnak…

[H.Z.] Igen, ezek a folyamatok strukturális változásokat hozhatnak. Például az online gyógyszer-kereskedelem normális megszervezése elősegítheti a gyógyszertárral nem rendelkező települések ellátását. De ezt a legközelebbi gyógyszertárra támaszkodva és gyógyszerészi kompetenciaként kell megoldani. Mindazokért a kompetenciákért dolgozni kell, amelyek gyógyszerészi diplomához kötött, jogszabályban elismert és piacképes kompetenciák, tehát olyanok, amelyek miatt a gyógyszerészek megkerülhetetlenek lesznek a gyógyszerellátásban és a munkaerőpiacon is. Nemcsak a közforgalomban, hanem a kórházban, az iparban és a kereskedelemben is. A közforgalomban a 2006-os teljes lenullázást követően sok kompetenciát sikerült már visszaszerezni és egy-két újat is építgetni. Úgy látom, hogy a kórházakban és az iparban is új lehetőségek nyílnak, és ehhez szépen igazodik a képzés is. Bár a lehetőségeink sok vonatkozásban determináltak, elsősorban rajtunk és főleg a nálam fiatalabbakon múlik, hogy milyen lesz a jövőnk.

 

Dr. Bodor Áron

vissza