A Patika Magazin hasábjain 2013 tavaszán a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöksége sorozatot indított, ugyanis az idő tájt olyan jogszabályi változások léptek hatályba, amelyek célja a gyógyszerek kedvező hatásainak minél jobb kiaknázása és a gyógyszerek alkalmazásával együtt járó kockázatok csökkentése volt. A sorozat egyebek mellett célul tűzte ki, hogy részleteiben is bemutassa, mit várhatnak el Önök, betegeink a gyógyszerészektől. Elkötelezettek vagyunk ugyanis abban, hogy a gyógyszerészek minél hasznosabb tagjai legyenek az egészségügyi ellátásnak és lehetőségeikhez mérten segítsék a biztonságos gyógyszeralkalmazást. Honlapunkon most újraolvashatják cikkeinket.
A gyógyszerek biztonságos alkalmazásának alapvető feltétele azok egyértelmű azonosítása. Fontos ezért pár szót említeni a gyógyszerek csomagolásán szereplő, azonosításukra szolgáló információkról és a gyógyszerek neveiről, amelyek természetesen a receptköteles gyógyszerek esetén magán a recepten is megjelennek.
A gyári készítményeket a dobozon (külső csomagolás) és a belső csomagoláson (pl. tabletták és kapszulákat tartó bliszter, folyadékok üvege) feltüntetett gyári védjegyzett név, gyógyszerforma, hatáserősség és a hatóanyagnév azonosítja. A gyógyszertárban készült úgynevezett magisztrális gyógyszereket az orvos a szabványos előíratokban szereplő latin nevük alapján (pl. Mixtura pectoralis FoNo VII.) rendelheti, de a recepten az alapanyagok gyógyszerkönyvi neve szerint is történhet a felírás. A patikában készített gyógyszerek csomagolásán jellemzően a beteg neve szerepel az adagolásra vonatkozó információk mellett.
A gyógyszerrendelés és kiadás módját részletes hazai jogszabályok határozzák meg, míg a gyógyszerek (hatóanyagok, készítmények) elnevezése nemzetközi megállapodásokat követ. A XX. század közepére a gyógyszerkincs hatalmas mértékű fejlődése következtében igény mutatkozott egy nemzetközileg egységes nevezéktan megalkotására. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1953-ban tette közzé az akkor ismert közel 7000 hatóanyagra vonatkozó hivatalos nemzetközi szabadneveket tartalmazó listát, melyet generikus hatóanyagnévként is neveznek. Ez a nemzetközi szabadnév (hatóanyagnév) teszi egyértelműen azonosíthatóvá hazai és nemzetközi viszonylatban is a gyógyszereket, hiszen függetlenül attól, hogy a gyártók milyen fantázianevet használnak védjegyzett névként, a hatásért felelős összetevő elnevezése mindig azonos. Mindennek kiemelkedő jelentősége van a mindennapi gyógyszerhasználat során, hisz amennyiben figyeljük a csomagoláson szereplő hatóanyagnevet is, elkerülhetjük a szükségtelen párhuzamos gyógyszeralkalmazást és az ebből adódó nemkívánatos hatásokat. Ilyen például akkor fordulhat elő, amikor két eltérő védjegyzett nevű, így különbözőnek tűnő gyógyszert szedünk, holott mindkettőben pont ugyanaz a hatóanyag található.
A hatóanyagnévben található közös szótagok a hatóanyagcsoportok megjelölésére szolgálnak, így például cef
-fel kezdődnek a cefalosporinok közé tartozó antibiotikumok, vagy
olol-lal végződnek a vérnyomáscsökkentésre szolgáló béta-blokkolók. A gyógyszerek közti kémiai és terápiás rokonságra a hatóanyagnév hasonlósága így jellemzően utal. Ezzel szemben a gyógyszergyártó által meghatározott védjegyzett névre ez nem feltétlenül igaz. Sokan mondják, hogy ők a pirinekre érzékenyek. Azt azonban tudni kell, hogy az Aspirin és a Kalmopyrin védjegyzett nevű készítmények hatóanyaga ugyanaz (acetilszalicilsav), míg az Algopyrin gyári névvel ellátott gyógyszerben egy másik láz- és fájdalomcsillapító hatóanyag (metamizol-nátrium) található.
A készítmény védjegyzett neve a készítmény forgalomba hozatali engedély jogosultjának tulajdonát képező fantázianév. Ezek közt számos beszédesen utal annak gyártójára (pl.
-Richter,
-TEVA stb.), vagy alkalmazási javaslatára (pl. algo, neuro, lipid stb.). A készítmények neve mellett mindig jelölik annak a gyógyszerformáját is, mely utal az adott készítmény beviteli módjára. A névben megjelenő jelzések különösen változatosak lehetnek, gyakran a gyógyszer napi adagolási rendjét alapvetően befolyásoló szabályozott felszívódásra következtetnek. Így például az R jelölés megnyújtott hatásra (retard), az MR módosított felszabadulásra, míg a ZOK állandó sebességű felszívódásra utal.
A név harmadik eleme a hatáserősség, amely egy adott bevételi egységben szereplő hatóanyag mennyiségét jelöli SI egységben kifejezve (g, mg, NE). Az olyan speciális gyógyszerforma esetén, mint a gyógyszeres tapasz, a hatóanyag mennyisége mellett feltüntetésre kerül az egy adott időegység alatt (óra, nap) felszívódó hatóanyag-mennyiség is. Az egyéni adagolási rendet, vagyis hogy a gyógyszerből konkrétan mennyit kell beszedni, a készítmények gyógyszerformájának és hatáserősségének figyelembevételével határozza meg az orvos a kezelendő betegség, annak súlyossága és a beteg egyéni paraméterei (súlya, testfelszíne, metabolizáló szerveinek állapota) alapján. A biztonságos gyógyszeralkalmazás érdekében tehát mindig csak a számunkra előírt gyógyszert vegyük be, és kizárólag az orvos és gyógyszerész által javasolt adagolási előírás szerint szedjük azt. Lehetőleg igyekezzünk megjegyezni (vagy legalább feljegyezni) a gyógyszerekben megtalálható hatóanyag nevét is, mely a gyógyszerek azonosításában, a párhuzamos gyógyszerszedés megelőzésében és a gyógyszerek helyettesítése során is hasznunkra lehet. Mivel látható hogy egy gyógyszer pontos azonosításánál milyen sok információra kell figyelnünk, bátran kérdezzük meg gyógyszerészünket és kérjük ki tanácsait.
Dr. Fittler András PhD
egyetemi adjunktus, gyógyszerész
