A Kamara május 13-i küldöttközgyűlésének minden lényeges dokumentumát közzétettük, de az egyes döntések hátteréről viszonylag kevés információval rendelkezünk. Ráadásul néhány olyan téma is terítékre került, amelyek szakmapolitikai jelentősége indokolja az összefüggések mélyebb ismeretét. „A Kamarában mindenkinek helye van, de az Egri csillagokból ismert Hegedűs hadnagy mentalitást körön kívül kell tartani” – mondta a küldöttközgyűlésen dr. Hankó Zoltán, akivel a küldöttközgyűlés döntéseiről és a szakma további sorsát meghatározó kérdésekről beszélgettünk.

 

– Nem először történik, hogy az elnöki beszámolóhoz kapcsolódóan a küldöttközgyűlés egy állásfoglalást is elfogad. Mi a célja és miért volt erre szükség?

– Ennek a közvetlen előzménye, hogy dr. Takács Péter államtitkár úrral egy előre nem tervezett egyeztetésen szóban megállapodtunk, hogy a rendezetlen ügyek megoldása érdekében az Államtitkársággal közösen kidolgozunk egy gyógyszerellátási stratégiát. Ezt még aznap írásban vissza is igazoltam, mert nem szeretném, ha a sok egyéb feladat miatt a feledés homályába kerülne. Erre az elnöki beszámolóban röviden kitértem. A küldöttközgyűlési határozat a Kamara legmagasabb döntési fórumának a jóváhagyását jelenti egyrészt a tárgyalásokra, másrészt kijelöli azokat a szakmapolitikai irányokat is, amelyeket a majdani tárgyalások során képviselnünk kell. Továbbá látni kell, hogy a határozatban megjelölt témakörökben a gyógyszerpiacon és a gyógyszerellátásban működő különféle szervezetek a mienkétől jelentősen eltérő álláspontot képviselnek. Ilyen például a gyógyszerészek szakmai és egzisztenciális önállósága, gyógyszertáraink nemzeti érdekkörben és gyógyszerészi tulajdonban tartása, vagy éppen a gyógyszerészi kompetenciák megerősítése is. Ez a kívülállók számára megosztottságot jelez. Ez sajnos így van és nem számítok arra, hogy ezekben a kérdésekben például a nagykereskedőkkel vagy a láncok képviselőivel, illetve a hozzájuk csapódott szervezetekkel közös álláspontra jutunk. Ugyanakkor ez a határozat, amelyet a küldöttek konszenzussal, tehát ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadtak, azt jelenti, hogy a Kamarán belül egység van. Így ennek üzenetértéke is van.

– Az állásfoglalás kitér arra is, hogy érvényesíteni kell a jogszabályi előírásokat. Miért kell ezt deklarálni, amikor a parlament a napokban erősítette meg a négyes szabályt?

– A Kúria egy olyan láncot építő piaci szereplő beadványára, amelyiknek a napi gyakorlata miatt évek óta vitában állok a hatósággal, 2020-ban lényegében azt mondta ki, hogy magánszemélyek korlátozás nélkül szerezhetnek tulajdont akárhány gyógyszertárban. Ezt én azóta is hibás bírósági döntésnek tartom, de ezzel nem nekem kell a saját lelkiismeretem előtt elszámolnom. Viszont azt, hogy a szabályozás korrekciójára mostanáig nem került sor, egyfelől sokan kihasználták, másrészt – ahogy az elnöki beszámolóban is fogalmaztam – az addig sem acélos hatósági gyakorlat már senkit sem tartott vissza sem a tulajdonszerzés különféle trükkös módszereitől, sem a láncépítés korábban már elindított egyéb módszereitől. Amikor tehát azt mondja ki a jogszabály, hogy megerősíti a korábbi szabályozási elveket és június 1-től bezárja az eddig tágra nyitott kiskaput, erkölcsi kötelességünk felhívni a figyelmet arra, hogy nem fogadható el azoknak a hátrányos helyzetbe kerülése, akik betartották a jogszabályi előírásokat azokkal szemben, akik ezeket tudatosan kikerülték. A négyes szabály bezárását további lépéseknek kell követnie. Azt hiszem, hogy ezt az álláspontot nem kell részletesen elmagyaráznom.

– Ha mindig a struktúravédelemre, a hosszú távú problémák megoldására fókuszál a Kamara, nem áll fenn a veszélye, hogy a rövidtávú, megoldatlan, de felhalmozódó problémák ellehetetlenítik a szakmát?

– Az elnöki beszámoló bőséges tárházát mutatta be annak, hogy az elmúlt időszakban hány témában kezdődtek el az új egészségpolitikai vezetéssel az egyeztetések. Ezek nem csupán stratégiai kérdésekről szólnak, hanem a mindennapi problémáink megoldásáról is. Ezekre is rengeteg energiát fordítunk, de az elmúlt kormányzati ciklus egészségpolitikai semmittevése és az ebből fakadó leépülés ténykérdés. Ezt meg nem történtté tenni nem lehet, a következményei pedig a mai napig velünk élnek. Az elmúlt időszakban a politikai vezetés változott, de a szakapparátus lehetőségei – amennyire én tudom – továbbra is változatlanok. A beszámolóban említettem dr. Tuzson Bence államtitkár úr deregulációs kezdeményezését is, amibe bekapcsolódtunk. Tehát sok területen újra indult a munka. Ugyanakkor látni kell, ha a strukturális alapok nincsenek rendben, akkor a gyógyszerész nem lesz ura saját akaratának és a tevékenységének eredményét is más fogja lefölözni, a betegek pedig egészségügyi szolgáltatók helyett kereskedőkkel fognak találkozni. A strukturális kérdések képviselete mindenkor prioritást kell élvezzen.

– Többször kerül előtérbe, hogy a Kamara szinte soha nem konfrontálódik a kormánnyal, miközben évek óta húzódó ügyeink rendezésének elmaradása a gyógyszertárak működőképességét veszélyezteti. Nincs itt az ideje egy keményebb fellépésnek?

– Sokszor említettem már, hogy a Kormány egyes szereplőivel való konfliktusainkat nem a Népszabadság címoldalán szoktam megvívni, és nemcsak azért, mert az a lap már megszűnt. Azok a látványos konfliktusok, amelyek a széles nyilvánosság előtt zajlanak, az adott szakmának általában többet visznek, mint amennyit hoznak. És ez nemcsak most van így, mert korábban mi is megtapasztaltuk. Sőt a közelmúltban azt is áthattuk, hogy az egészségügy szakmai érdekvédelme ma sem mentes az ilyen vitáktól. A szakmapolitika feladata, hogy győzze meg a politikai döntéshozót, hogy amit el szeretne érni, az a döntéshozónak is érdeke. Ez lehet a hosszú távú stratégiai együttműködés alapja. A nyilvános konfrontáció csupán végső eszközként használható. Másfelől az esetek egy részében nem is a politikai döntéshozóval van elsődlegesen vitánk, hanem a piaci aktorokkal.          

– Ha már itt tartunk, mikor várható a GYSE-szabályozás rendezése és milyen garancia van arra, hogy ez hosszú hónapok ígérgetései után végre megoldódik?

– Szét kell választani a veszteséggel történő forgalmazást a GYSE-piac átfogó szabályozásától. Az utóbbi egy hosszabb folyamat eredménye lehet, a negatív árrés problémája viszont azonnali megoldást követel és erre vonatkozóan a tárgyalásokon elvi megállapodás született. Súlyos strukturális bűn, de fogalmazhatok úgy is, hogy erkölcstelennek tartom, ha olyan helyzetbe kényszerítenek egy szakmát, hogy választania kell: vagy jogszabályt sért és az ellátási kötelezettségét megtagadja, vagy ha a szakmai lelkiismeretére hallgat, súlyos veszteségeket kénytelen elszenvedni. Mindeközben a szakma pedig úgy érzékeli, hogy akinek beavatkozási lehetősége lenne, a sztoikusok nyugalmával dől hátra a székében. Ez nemcsak erkölcsileg, hanem politikailag is elfogadhatatlan.

– Egyesek felkapták a fejüket az elnöki beszámolónak arra a mondatára, amely szerint az egyik tárgyalásán szóba került, hogy a fiókgyógyszertárak gyógyszerész jelenléte nélkül is működhessenek.

– Az ilyen típusú kezdeményezések folyamatosan napirenden vannak. Emlékezzünk például az automatákra, vagy a nagykereskedők speditőr cégei által tervezett lakossági gyógyszerellátásra. Azzal a felvetéssel is, hogy a fiókgyógyszertárakban nem szükséges a gyógyszerészi jelenlét, sok év óta rendszeresen találkozom az államigazgatási egyeztetéseken. Ilyenkor mindig elmondják, hogy ezt gyógyszerészek, illetve gyógyszerpiaci szereplők kezdeményezik. Sőt, már az a javaslat is szembejön velem, hogy a közforgalmú gyógyszertárban sem kell előírni a gyógyszerészek fizikai jelenlétét. Ezt a Phoenix, a Hungaropharma és a MOSZ is nyíltan támogatja, más piaci aktorok pedig a nyilvánosságot kizárva dolgoznak ezért. Ha ez megvalósul, mindazt el kell felejtenünk, amiért 2010 óta a Kormány és a Kamara közösen küzdött, beleértve a gyógyszer-, a beteg- és az ellátásbiztonságot, a gyógyszerellátás prevencióba és népegészségügyi programokba történő bevonását, valamint a gyógyszerészek szakmai és egzisztenciális függetlenségét. Súlyos felelősséget vesz a nyakába az, aki a szakmai részleteket nem ismerő politikusokat ilyenekről győzködi.

A vidék gyógyszerellátása nem azzal menthető meg, ha nem kell gyógyszerész a gyógyszertárakba. Ezt a vitát a liberalizáció éveiben az akkori politikai vezetéssel már lefolytattam. Hosszú és kemény vita volt, de sikerült olyan megoldást találni, ami szerint gyógyszertár csak gyógyszerész jelenlétében működhet. Jó lenne, ha a befektetői érdekek kielégítésével szemben a szakmai, a gyógyszer- és betegbiztonsági, valamint az ellátásbiztonsági szempontokat lehetne érvényesíteni. Ez nem zárja ki, sőt igényli az informatika által nyújtott lehetőségeket is. Ezzel kapcsolatban érdemes lehet elolvasni azt a kamarai dokumentumot is, amelyet „Válasz egy kezdeményezésre” címmel néhány napja a honlapunkon közzétettünk. Ez egy kollégánkkal folytatott több hónapos egyeztetés-sorozat lezárásaként született.

A vidéki gyógyszerellátás stabilizálásához, és ezt elmondtam azokon az egyeztetéseken is, ahol szóba került a gyógyszerész nélküli gyógyszertár lehetősége, hogy a Kamara által 2020. januárban az EMMI-be leadott, valamint az online gyógyszerforgalmazással kapcsolatban az OGYÉI-vel konszenzusos javaslatainkról kellene végre érdemi egyeztetéseknek kezdődni. Már csak azért is, mert úgy látom, hogy a csomagküldésben érdekeltek megint egyre aktívabbá válnak.

– Az online gyógyszerforgalmazást a Kamara állíttatta le. A mostani küldöttközgyűlési beszámoló szerint pedig pont a Kamara áll ennek az élére. Nem ellentmondásos ez?

– Ez félreértés, a csomagküldés tiltása az online gyógyszerforgalmazás szabályozását nem érintette. A Kamara a csomagküldéssel történő gyógyszer-értékesítés ellen lépett fel, mert jogszabálysértő gyakorlat alakult ki és sem a gyógyszerbiztonsági, sem a betegjogi szempontok nem érvényesültek. Ráadásul olyan strukturális átrendeződés indult el, amelynek a végén a területileg egyenletes és nemzeti érdekkörben működő gyógyszerellátás szűnt volna meg. Más kérdés, hogy a csomagküldés, a házhoz szállítás és az internetes gyógyszerkereskedelem fogalmának tudatos összekeverése a mai napig nem állt le. A házhoz szállításra és az online gyógyszerforgalmazásra valós társadalmi igény van, de ezt össze kell hangolni a gyógyszerekkel és a gyógyszerellátással kapcsolatos alapvető szakmai és egészségpolitikai szempontokkal. Erre az összehangolásra irányul a küldöttközgyűlésen részletesebben is ismertetett kamarai álláspont.

– Ahogy tapasztalom, komoly vitákat generált a helyettesítő gyógyszerészekkel kapcsolatos küldöttközgyűlési dokumentum.

– Igen, én is így látom. Abból kell kiindulni, hogy a helyettesítő gyógyszerészekre szükség van. Ebből adódóan olyan szabályozási környezetet kell kialakítani, amely megfelelő garanciákat nyújt a helyettesítőknek és az őket foglalkoztató gyógyszertáraknak is. Az ezzel kapcsolatos munkát a Kamarában már nagyon régen elkezdtük. Ezt követően – tőlünk függetlenül – született döntés a kata-szabályozás változásáról, amely a gazdasági élet egészére vonatkozott, de tavaly ősszel nálunk is sok indulatot gerjesztett. Ezt abból a szempontból mégis jónak tartom, mert a gyógyszertári helyettesítés gyakorlata nem volt megfeleltethető a korábbi kata-szabályoknak és félő volt, hogy akár egyetlen felszínre kerülő konfliktus miatt ágazati NAV-ellenőrzés indulhat el. A jogszabályváltozás feloldotta ezt a problémát, így ez a Damoklész-kard elkerült a fejünk fölül.

A küldöttközgyűlés elé terjesztett dokumentum véglegesítésekor jelent meg az a törvénymódosítás, amely tovább szűkítette az alkalmazható jogviszonyok körét. Emiatt az utolsó utáni pillanatban át kellett dolgozni a már minden részletében elkészült előterjesztésünket, és ezért kapták meg pótlásként a küldöttek. Kollégáink egy része a Kamarának tudja be ezt a változást, de ahogy a katához nem volt közünk, úgy ezt sem mi kezdeményeztük. A politikai cél valószínűleg az egészségügy többi területén eddig kialakult vállalkozási gyakorlat átalakítása volt, és ennek lettünk mi is alanyai. Ezt mi sem igazolja jobban, mint hogy az egyik minisztériumi egyeztetésen a tárgyaló partnerem is rácsodálkozott, hogy az egyéni vállalkozóként folytatott helyettesítő tevékenység kizárása a gyógyszerészekre is vonatkozik.

A lényeg viszont az, hogy a most elfogadott küldöttközgyűlési dokumentum komoly segítséget nyújthat a gyógyszerészek és a gyógyszertárak megállapodásához, illetve kijelöli azokat a feladatokat, amelyeket a Kamarának el kell végezni.

– Elnök úr a küldöttközgyűlés elé terjesztett egy több pontból álló alapszabály-módosítást, amelyet változatlanul fogadtak el a küldöttek. Miért volt ez most fontos?

– Én terjesztettem elő, de természetesen többször is a legapróbb részletekig végig beszéltük az elnökségben és konszenzussal javasoltuk a módosítást. A módosítás szövege az indoklásokkal együtt teljes terjedelmében felkerült a honlapra. Ezek közül három elemre hívom fel a figyelmet. Az egyik, hogy bővítettük az Etikai Kollégium jogkörét, hogy betölthesse igazi küldetését. A másik a tagdíjak befagyasztása. Erre azért volt szükség, mert enélkül 2024-ben a jelenleginél nagyobb tagdíjat kellene mindenkinek fizetni, és erre most nincs szükség. Egy átfogó tagdíjreform már az új küldöttközgyűlés kompetenciája lesz. A harmadik módosítás-csokor egyfelől a választási eljárás egyszerűsítését célozta, másfelől az összeférhetetlenségi nyilatkozatra kötelezettek körét kiterjeszti mindazokra, akik a kamarai döntéshozatalban részt vesznek, függetlenül attól, hogy az országos szervezetben, vagy valamelyik területi szervezetnél választották meg őket. Fontos, hogy mindenki tudja: a kamarai vezetőknek az MGYK Alapszabályában lefektetett célok és feladatok megvalósításáért kell dolgozniuk és garantálni kell az integritásukat is. Ha jól emlékszem, az elnöki beszámolóban úgy fogalmaztam: a Kamarában mindenkinek helye van, de az Egri csillagokból ismert Hegedűs hadnagy mentalitást körön kívül kell tartani.

B. Zs.

 

 

 

 

vissza