A Magyar Gyógyszerészi Kamara ez évi második küldöttközgyűlését december 5-én tartotta. A küldöttközgyűlés határozatképes volt. Napirend elÅ‘tt dr. Horváth Tamás, a kamara elnöke átadta dr. Beck Józsefnénak az egészségügyi miniszter dÃcsérete oklevelet és dr. Kiss Istvánnak a Magyar Gyógyszerészi Kamaráért dÃjat.
Az első napirendi pontként elhangzott elnöki beszámolót teljes terjedelemben itt olvashatják:
Tisztelt Küldöttközgyűlés! Kedves Kollégák!
A közelmúltban váratlan, tragikus esemény rázta meg a gyógyszerész-társadalmat: egy megbomlott elme megmagyarázhatatlan, értelemmel fel nem fogható tette. Csütörtökön temettük áldozatát, Dékány Miklós gyógyszerészhallgatót. Rá emlékezve, és együttérzésünk jeléül, kérem, hogy egy perces, néma csenddel emlékezzünk a fiatalon elhunyt gyógyszerészhallgatóra, és ezzel is nyilvánÃtsuk ki részvétünket a szülÅ‘knek, a családnak.
Sajnos, nem ez az egyetlen esemény, amely árnyékot vet mostanában a gyógyszerész-társadalomra, negatÃvan befolyásolja közérzetünket. Engedjétek meg, hogy a helyzetet egy találkozás felidézésével jellemezzem. Még a ciklus elején, állásügyben keresett fel egy ifjú hölgy, aki - rövid ismerkedés után - megváltoztatta szándékát, és már egyáltalán nem akart a kamarához jönni. Mint mondta, azért, mert a kamara nem tudja számára a megfelelÅ‘ környezet biztosÃtani. Nem értettük, mit jelent számára a "megfelelÅ‘ környezet", hiszen világÃtás, Ãróasztal, fűtés - ha nem is túl sok és nem is túl nagy - azért még akadt a kamarában. A magyarázat szerint a hölgy úgy érezte, hogy az adott helyzetben egyszerűen nem tudna a siker reményével dolgozni, márpedig - mint mondta - neki sikerélményekre van szüksége, amit csak egy felfelé szálló, emelkedÅ‘ szervezet biztosÃthat. A kamara viszont egy lenyomott, éltetÅ‘ forrásaitól elvágott, sorsa ellen kétségbeesett küzdelmet folytató intézmény, ahol nem sok reménye lehet a szárnyalásra - fejtette ki. Úgy határozott tehát, hogy szakmai életét egy feltörekvÅ‘ szervezetnél folytatja - nem tudom talált-e ilyet Magyarországon.
Ez a kis történet is mutatja, hogy mostanában nem volt könnyű az életünk. 2006 a teljes összeomlás éve lett. Olyan helyzetbe kerültünk, amelyben mozgásterünk összezsugorodott, valódi jogosÃtványokkal nem rendelkeztünk, a kamara tagjainak sorait szétzilálta a megélhetésért folytatott harc - és mindehhez még pénzünk sem maradt. A korábbi állapotok valósággal paradicsominak tűntek, fÅ‘leg a kiűzetés állapotából nézvést. Az elÅ‘zÅ‘ ciklus végétÅ‘l bekövetkezÅ‘ események, a liberalizáció, a kamara jogfosztása máig meghatározzák életünket.
2007-2009 között a veszteségek számbavétele és lehetÅ‘ség szerinti csökkentése, a kárenyhÃtés munkája folyt. Megpróbáltuk a szervezetet újjáépÃteni, a pénzügyeket stabilizálni. 2008-ban és 2009-ben évrÅ‘l évre tárgyalássorozatot kezdeményeztünk a törvénymódosÃtás érdekében. Nem részletezem ennek a folyamatnak minden állomását - ezekrÅ‘l menet közben beszámoltunk, ezért most csak az összegzéssel folytatnám. A tárgyalások a szokott nehézségek közepette zajlottak: a tárgyalópartnerek idÅ‘re-idÅ‘re változtak, a kamara által készÃtett szakanyagokkal nem foglalkoztak, nem találták, vagy nem vették figyelembe, a közösen kimunkált megállapodások jelentÅ‘s része pedig Ãrott malaszt maradt. Ilyen feltételek mellett is értünk el eredményeket, Tavaly például a gyógyszer expediálás elhatárolása a kereskedelmi gyakorlattól, a gyógyszerészi gondozás szaktevékenység jogi megalapozása és a gyógyszerészek foglalkozásdoktori cÃmének törvénybe foglalása jelentÅ‘s alapokat adott a szakma újjáépÃtéséhez.
Idei tárgyalási stratégiánk is a váltást tükrözte. Célul tűztük ki, hogy:
- helyezzék hatályon kÃvül, vagy halasszák el a teljes liberalizáció 2010 január elsejei dátumát;
- a patikalétesÃtést szigorÃtsák, hogy az új gyógyszertárak alapÃtása csak valódi többletszolgáltatások esetében legyen engedélyezhetÅ‘;
- hogy a személyi jogos gyógyszerészek vezetÅ‘i jogait erÅ‘sÃtsék meg.
Továbbra is célként kezeltük:
- a gyógyszertár tulajdonlás szabályozását, hatékony fúzió- és integrációszabályozást;
- a gyógyszertári tevékenység szakmai szÃnvonalának biztosÃtását, az etikai szabályozás helyreállÃtását;
- a patikák működőképességének megőrzését;
- és hogy a támogatott gyógyszerek körében egységes legyen térÃtési dÃj, szabályozott legyen a marketing és a promóció.
Mindezt abból kiindulva, hogy ez az állapot ahova jutott a gyógyszerellátás beavatkozást igényel.
Nézzük hát hogy is állunk!
A gyftv hatálybalépése óta 2009. augusztus 31-ig engedélyt kapott 464 új közforgalmú, 49 fiók és 17 kézigyógyszertár. EzekbÅ‘l 10.000 lakos feletti településen engedélyeztek 397 gyógyszertárat , 5.000 lakos alatti településen 21-et de ennek a 21nek nagyobb része átalakulással létrejött gyógyszertár. 2006 és 2009 közepe között tehát 20%al több lett a közforgalmú gyógyszertár, a fiókok száma gyakorlatilag változatlan 650, és a kézi csökkent 10%al 250-re. A területi eloszlás közismert, a vidék ellátásán a létesÃtés semmit nem javÃtott, közvetve viszont jelentÅ‘sen rontott.
Az új gyógyszertárak tulajdonosi szerkezetét illetÅ‘en teljeskörű adatbázissal nem rendelkezünk, viszont a tendenciák jól kitapinthatóak. 2008. októberi felmérés szerint a tényszerűen (bizonyÃthatóan) külföldi tulajdonú vállalkozások által működtetett gyógyszertárak száma 243 volt, azóta ez a szám növekedett. Folyamatosan növekszik a gyógyszertár-láncokhoz tartozó gyógyszertárak száma, mert az új gyógyszertárak többségét eleve ilyen módon hozzák létre, és a gyógyszertár-láncok agresszÃv felvásárlási politikát folytatnak. Óvatos becslésünk szerint a gyógyszertár-láncokhoz tartozó gyógyszertárak száma meghaladja az 500-at. A gyógyszertár-láncok között egyre dominánsabb módon vannak jelen a szakmai befektetÅ‘k által létrehozott, vertikálisan integrált láncok. A különbözÅ‘ összefonódások révén a teljes vertikumra gyógyszergyártól nagykereskedÅ‘n át a gyógyszertárig kiterjedÅ‘ vertikális struktúrák is létrejöttek és gyors ütemben erÅ‘södnek. A szaporodó egészségház-szakellátó konstrukciókban integrált alapellátási egységek jönnek létre, melyben közös tulajdonosi/irányÃtási felügyelet alatt működnek az orvosi rendelÅ‘k a gyógyszertárral. A befektetések megtérülését elsÅ‘sorban a gyógyszertári bevételekre alapozzák. Ez a konstrukció már nemcsak a gyógyszerész, hanem az egészségházba "beterelt" orvos szakmai függetlenségét is veszélyezteti és kiszolgáltatottá teheti az önkormányzatot az alapellátás-szervezési kötelezettségeinek teljesÃtésében. A konstrukció a gyógyszertárak közötti versenyt is gátolja. A közös tulajdonosi/irányÃtási felügyelet profitérdeke számos esetben ütközik az egészségpolitika -, a támogatáspolitika -, a beteg érdekeivel és az orvosi-gyógyszerészi szakmai érdekekkel. A láncokban és az egészségház konstrukciókban jellemzÅ‘, hogy a gyógyszerészek önálló gyógyszerész-szakmai döntéshozatali pozÃciói sérülnek.
A támogatáspolitikában és a gyógyszerrendelés szabályozásában bekövetkezett változások miatt a gyógyszer-kiskereskedelmi ágazat az elmúlt idÅ‘szakban jelentÅ‘s gazdasági problémákkal került szembe. A 2006. évi több mint 75 MrdFt-os ágazati árréstömeg 2007-ben mindössze 69 - 69,5 MrdFt volt. 2008. évi adataink szerint az ágazat árrésbevételei 69 MrdFt-ot tettek ki . Ez 5 Mrd forinttal kevesebb mint a rendszer számÃtott működési költsége. Ez ágazati szinten veszteséges működésre, a felhalmozott tÅ‘ke felélésére illetve szürkegazdasági módszerek alkalmazására utal.
A közfinanszÃrozott gyógyszerforgalomból származó árrésbevétel 2008-ban 48,4 MrdFt-ot tett ki, ennek a termékkörnek az átlagos árrésszintje (a fogyasztói ár százalékában) 11,4%. A forgalom kb. 43%-a a fix árréssávban realizálódik (850 Ft), 11%-ának árrésszintje 1% alatt van. A csökkenÅ‘ árréstömeg-bevétel és a működÅ‘ egységek számának gyors növekedése miatt az egy gyógyszertárra jutó árréstömeg-bevétel drasztikus mértékben csökkent.
Az ágazat határidőn túli tartozásállománya gyorsuló ütemben nő: nagykereskedők beszámolói alapján a közelmúltban ennek mértéke több mint kétszeresére nőtt, ma meghaladja a 10 MrdFt-ot. A nagykereskedőknek eladósodott 7-800 száz gyógyszertár közül egyre több ellen folyik felszámolási eljárás, illetve - tudomásunk szerint - egyre több ilyen gyógyszertár kerül nagykereskedői érdekkörbe.
Az újonnan nyÃló gyógyszertárak forgalmának megszerzésére (a piaci részarány biztosÃtására) a nagykereskedÅ‘k között komoly verseny alakult ki, ami jelentÅ‘s mértékben csökkentette a piacra lépés és a piaci pozÃciószerzés költségeit és elÅ‘segÃtette a patikaalapÃtást (készletfeltöltési támogatás stb.). Ez egyben a régi stabil patikahálózat konkurenciájának az erÅ‘södését is okozta. Az utóbbi idÅ‘ben két gyógyszertárlánc esetében ez az üzleti döntés jelentÅ‘s jogi konfliktusokat és gazdasági zavarokat okozott, félÅ‘, hogy az itt keletkezett károkat végül is korrekt partnereikkel fizettetik meg az érintett nagykereskedÅ‘k. Az egész ágazat érdeke, hogy ilyen esetek ne ismétlÅ‘djenek.
2008-as adatok szerint a lakossági gyógyszerellátásban 5030 (szak)gyógyszerész, 6850 (szak)asszisztens és 2850 egyéb foglalkoztatott dolgozik. Egy év alatt a foglalkoztatottak száma 2600-al nÅ‘tt de ebbÅ‘l mindössze 420 a gyógyszerész Az egy gyógyszertárra jutó átlagos foglalkoztatotti létszám 6,8 (a döntÅ‘en új létesÃtésű Kft-knél ez a szám 6,5). Az egyidejűleg jelen lévÅ‘ szaklétszám 3,5-rÅ‘l 3,2-re csökkent. Ezek az adatok súlyos szakemberhiányt jeleznek.
A fokozódó versenyhez, a munkaerÅ‘-hiányhoz és a szűkülÅ‘ anyagi lehetÅ‘ségekhez a gyógyszertárak különbözÅ‘képpen viszonyulnak. Egyre jellemzÅ‘bb, hogy az újonnan létesÃtett és eredetileg 60 óránál hosszabb heti nyitvatartást vállaló gyógyszertárak a szaklétszám hiányára való tekintettel nyitvatartásiidÅ‘-csökkentést kezdeményeznek. A régebb óta működÅ‘ gyógyszertárak körében - fÅ‘leg a versenynek jobban kitett városokban - megfigyelhetÅ‘ a nyitva tartási idÅ‘ nyújtására irányuló törekvés, azonban már ennek is gátat szab a munkaerÅ‘-hiány. A szűk szaklétszám miatt gyógyszertári alap-tevékenységek sorvadnak el (pl. magisztrális gyógyszerkészÃtés), túlterheltek a szakemberek és az asszisztensek is sok esetben a kompetenciájuknak nem megfelelÅ‘ tevékenységet folytatnak. A jelenlegi gazdálkodási paraméterek mellett még a jelenlegi szaklétszám és összetétel sem tartható meg középtávon, ennek következtében a szakmai problémák további súlyosbodására kell számÃtani. Egyre nehezebb a gyógyszertár nyitvatartási idejében a gyógyszerészi jelenlét biztosÃtása. Mindennek gyógyszer- és ellátásbiztonsági kockázata van.
A kiegyensúlyozott gyógyszertári készletezés egyre nehezebb: csökkenÅ‘ forgalom mellett, növekvÅ‘ számú készÃtménybÅ‘l több patikában kell a megfelelÅ‘ készleteket kialakÃtani. A forgalomban lévÅ‘ gyógyszerkészÃtmények értéke is nÅ‘. Emiatt egyre gyakoribb az olyan tÃpusú ellátási probléma, amikor a betegnek a gyógyszeréért másnap a patikába vissza kell fáradni, a gyógyszerbeszerzés a beteg számára többfordulóssá vált Ez - a hiányköltségek növekedése mellett - bizalmi és ellátás-minÅ‘ségi problémákat is felvet, állandó konfliktust okoz. Magyarországon megszűnt az ellátásbiztonság. A magisztrális gyógyszerkészÃtés a gyógyszertárnak gazdaságilag veszteséges, az ügyelet/ készenlét munkajogi és gazdasági vonatkozásban egyaránt aránytalan, sokszor kezelhetetlen terhet jelent.
A jelenlegi szabályozás szerint a (személyi jogos) gyógyszerész szakmai önállósága korlátozott. A kialakulóban lévÅ‘ gyakorlat szerint a tulajdonos üzletpolitikai és szakmai kérdésekben is irányÃtja a szakembert. Terjed a szakmai szabályokat figyelmen kÃvül hagyó gyógyszer-expediálási gyakorlat. Számos esetben olyan marketing eszközök alkalmazására kerül sor, melyek nem a beteg javát szolgálják, hanem a piacszerzésre irányulnak. Ma a gyógyszertári üzemvitel alakÃtásában a profitszempontok elsÅ‘dlegessége biztosÃtott a szakmai megfontolások helyett.
Az etikai szÃnvonal érzékelhetÅ‘en romlik. A kamarának nincs lehetÅ‘sége arra, hogy ez ellen érdemben lépjen fel, az etikai szabályozás rossz, működésképtelen. A szakgyógyszerész-képzés visszaszorult. Az asszisztensek, szakasszisztensek képzésének szÃnvonala - a rossz szabályozás miatt - nem egyenletes, a megnövekedett kompetencia ellenére a képzés rendszerében leépülést tapasztalunk. Mindezek megkérdÅ‘jelezik a gyógyszer- és ellátásbiztonság, a szolgáltatásminÅ‘ség szÃnvonalát. Ez ma Magyarországon a lakossági gyógyszerellátás helyzete.
Sokszor jut eszembe a gimnáziumi latinból a tekintélyes Cicero konzul Catilina szenátor elleni beszédének kezdő sora:
Quosque tandem abutere, Catilina, patientia nostra?
Ugyan meddig élsz még vissza a türelmünkkel te hatalommániás Catilina?
Eszembe jut, amikor kormányzati oldalról tárgyalópartnereinkre gondolok. Eszembe jut, ha erre a parlamenti ciklusra, a válságkezelő kormányra gondolok. Eszembe jut, ha kérdezik a patikában: kik a felelősök?
Ugyanaz történik, mint tavaly történt.
Hosszú hónapok kemény munkájával elértük a kormányzati egészségpolitikai szereplÅ‘k egyetértését. Mind Székely Tamás miniszter, mind a bizottság elnöke Kökény Mihály nyilvánosan is elkötelezte magát a törvénymódosÃtás mellett. Nyilvánosan is elmondták, hogy a változtatásra valóban szükség van, és hogy megállapodtak a kamarával ennek tartalmában. Ennek megfelelÅ‘en került a törvényjavaslatba a 2010-es dátum kitolása 2013-ra, a betegek számára valódi többletszolgáltatást jelentÅ‘ heti 84 órás nyitva tartás plusz ügyelet, a támogatott gyógyszerek térÃtési dÃjának egységessé tétele és a maximált ár megszüntetése. Az egészségügyi bizottság ülésén - ellenszavazat nélkül - elutasÃtották Böhm András, Molnár Lajos, SZDSZ ezzel ellentétes javaslatait. ElutasÃtották Herényi Károly MDF ellentétes, ezeken túlmenÅ‘en romboló javaslatait. Herényi úr szerint például nem kell labor a gyógyszertárakba, jó lenne ha egy felelÅ‘s vezetÅ‘ két gyógyszertárat vezethetne és a házhozszállÃtáshoz nem kell szakember. A bizottságban elutasÃtották ezeket az indÃtványokat tisztességgel. Tették ezt a végsÅ‘ fordulóig, amikor is a bizottság saját módosÃtó javaslatként visszahozta az SZDSZ módosÃtójavaslatát, hogy a 84 óra kerüljön ki a törvényjavaslatból.
Döbbenet.
Még nagyobb döbbenet, hogy Mikola István is megszavazta. Ezért másnap a Fidesz népjóléti kabinetje elnézést kért.
A kormányoldaltól Magyarázatot kértünk, megkaptuk: pragmatikus kompromisszumok sorozatával tudják csak biztosÃtani a többséget, és akik ma SZDSZ képviselÅ‘ként ülnek a parlamentben ezt nem hajlandók elfogadni. Látjuk: megint a régi nóta. Küzdünk, meggyÅ‘zzük a szaktárcát, a bizottsági tagokat, a szakértÅ‘ket, aztán jön a legfÅ‘bb érdek: a parlamenti többség biztosÃtása a szavazásnál. Most a költségvetést kellett megszavazni, aztán majd az egészségügyi salátatörvényt és úgy sejtjük: megint egy politikai alku áldozatává vált a gyógyszerellátás kérdése. HétfÅ‘n részletes vita és döntés a módosÃtó indÃtványokról, egy hét múlva zárószavazás.
Mindezek ismeretében fölmerül a kérdés: vajon mi értelme van az egyeztetésnek akkor, amikor a tisztességes és normális szakmapolitikának nincs cselekvési tere, érvényesÃtésének alig van esélye.
Mit tehetünk? Vagy mi mást tehetünk?
Jó lenne, ha erre a kérdésre, most - mint a varázsló a nyulat a kalapjából - valami váratlan, csodás lehetőséget tudnék előhúzni. Sajnos, ilyen nincs. Van azonban valami más lehetőség helyette: egy másik döntés, amelyet nemsokára az ország polgárai hoznak meg, ők mondanak majd véleményt erről a politikáról, és arról a helyzetről, amelybe jutottunk - mi, a betegek, az orvosok - és mindenki más.
Quosque tandem abutere patientia nostra?
A változást a következÅ‘ kormányzati ciklustól várjuk. Mint minden más politikai erÅ‘vel, a mai ellenzékkel is folytattunk megbeszéléseket. Ennek alapján ma reálisnak tűnik, hogy az emlÃtett kérdésekben egy etikus újraszabályozásban és a kamarai törvényben is változás legyen. Ez azonban még a jövÅ‘, amiben bÃzhatunk, és amiért megint csak meg kell dolgoznunk.
2010-ben - a tárgyalások mellett - új szakmapolitikai fejezetet nyitunk. A veszteségek és a sérelmek orvoslása ugyanis nagyon fontos, de az elmúlt években nem vitte elÅ‘re ügyünket - tény, hogy a mi igényeink ugyanis csak nekünk fontosak igazán. Ezért új stratégiai céljainkat úgy alakÃtottuk ki, hogy azok a gyógyszerellátással szemben támasztott társadalmi igénynek, a minÅ‘ség, hatékonyság és biztonság hármas követelményének feleljenek meg.
Az irányváltás tehát azt jelenti, hogy a sérelmi politika helyett egy új szempontból, a hivatással szemben támasztott társadalmi igény felÅ‘l közelÃtjük meg a kérdést, ezt egyeztetjük össze a szakma érdekeivel, és a döntéshozók számára ezen az alapon kÃnálunk megoldásokat.
Kedves Kollégák!
A jövÅ‘re való felkészülésben segÃtségünkre lesz az a sok elÅ‘remutató elemzés, kidolgozott javaslat, amely már elkészült. Ezeket eredménynek tekinthetjük, még akkor is, ha eddig egyáltalán nem, vagy csak részben valósultak meg. Ezek komoly szellemi termékek, amelyekben végiggondoltuk a megoldási lehetÅ‘ségeket, és megfogalmaztuk a kÃvánatos lépéseket.  Egy olyan a helyzetben, amikor nem a miénk a döntés joga, nem az minÅ‘sÃt minket, hogy mit értünk el, hanem az, hogy mit tettünk.Saját cselekedeteinkért kell a felelÅ‘sséget vállalnunk, azért, ami rajtunk múlott, amit nekünk kellett és lehetett megtenni. És ezt megtettük.
Ez a megállapÃtás azonban nem csak a kamarára igaz, hanem minden egyes gyógyszerészre is. Mindannyiunkat az minÅ‘sÃt, amit tettünk. Küzdelmeinket, munkánkat Ãgy fogja majd az utókor is a mérlegre tenni. Mert mérleg mindig lesz - legalábbis Justitia kezében - és a patikákban is. Ameddig csak patika, patikus és lelkiismeret lesz a földön.
Szeretném beszédemet egy idézettel zárni: Ady Endre: A perc-emberkék után cÃmű versébÅ‘l egy versszakot idéznék:
Most perc-emberkék dáridója tart,
De épÃtésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.