Az Országgyűlés 2008. december 15-i ülésnapján elfogadta az ún. egészségügyi salátatörvényt, melyet a Magyar Közlöny 2008. évi 187. számában, december 23-án „Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosÃtásáról” elnevezéssel, 2008. évi CVI. sz. törvényként hirdettek ki.
A törvény több ponton is meghatározó módon érinti a gyógyszerészetet. Ezek közül kiemelkedik a gyógyszerészek számára adományozott foglalkozási doktori cÃm.
A törvény szerint a felsÅ‘oktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 63. § (6) bek. az alábbiak szerint módosul: „Az orvosok, a fogorvosok, a gyógyszerészek, az állatorvosok, a jogászok oklevele doktori cÃmet tanúsÃt. Ezek rövidÃtett jelölése: dr. med., dr. med. dent., dr. pharm., dr. vet., dr. jur.”
A 63. § (8) bek. szerint: „Azok, akik (Â…) az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosÃtásáról szóló 2008. évi CVI. törvény hatálybalépése elÅ‘tt magyar felsÅ‘oktatási intézményben gyógyszerészi oklevelet szereztek, jogosultak az egyetemi végzettséget igazoló doktori cÃm (amelynek rövidÃtett jelölése: dr. pharm.) használatára.”.
A gyógyszerészet egyetemi oktatásának kezdete Magyarországon a Mária Terézia által 1769-ben alapÃtott Nagyszombati Egyetem orvoskarához kapcsolódik, ahol orvos- és gyógyszerészképzés is folyt. 1869-ben vezették be a „Doctor pharmaciae” fokozatot. Az idÅ‘közben Budapestre költözött egyetem mellett Kolozsvárott 1872-tÅ‘l képeztek gyógyszerészeket, a trianoni döntést követÅ‘en pedig 1921-ben Szegeden is elindult a gyógyszerészképzés. A korábban kétéves képzést követÅ‘en 1940-ben kezdÅ‘dött meg a 4+1 éves gyógyszerészképzés. 1955-ben és 1957-ben megalakult az önálló Gyógyszerésztudományi Kar Budapesten és Szegeden, majd 1987-ben született döntés az ötéves gyógyszerészképzés bevezetésérÅ‘l. Ma Magyarországon mind a négy orvosegyetemen folyik gyógyszerészképzés.
A foglalkozási doktori cÃm a szakma régi kÃvánsága volt.
ElÅ‘ször a múlt század negyvenes éveinek elején az akkori képzési reformhoz kapcsolódóan merült fel a doktori cÃm megadása, melynek fÅ‘ kezdeményezÅ‘je Mozsonyi Sándor professzor. A korabeli dokumentumok ma már nem lelhetÅ‘k fel, de a visszaemlékezések szerint a kezdeményezés azért nem sikerült, mert az egyetemen még nem volt önálló gyógyszerésztudományi kar. A gyógyszerésztudományi karokat a múlt század ötvenes éveiben ugyan létrehozták, viszont az akkori politikai helyzetben a gyógyszerészdoktori cÃm adományozása szóba sem kerülhetett.
Ezt követÅ‘en a rendszerváltozásig több alkalommal újólagos kezdeményezésre kerül sor. 1982-ben a Magyar Gyógyszerészeti Társaság (MGYT, a jelenlegi Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság jogelÅ‘dje) a gyógyszerészképzÅ‘ egyetemekkel közösen kezdeményezi a foglalkozási doktori cÃm adományozását. A kezdeményezésben kiemelkedÅ‘ szerepet játszik a két egyetem részérÅ‘l dr.Zalai Károly és dr. Selmeczi Béla, az MGYT vezetésébÅ‘l dr. Nikolics Károly és dr. Stenszky ErnÅ‘. A következÅ‘ kezdeményezés – még a múlt század nyolcvanas éveinek közepén, az ötéves képzés bevezetésével párhuzamosan – úgyszintén az elÅ‘zÅ‘ személyek nevéhez kapcsolódik. Majd néhány évvel ezelÅ‘tt újra komoly formában vetÅ‘dött fel a doktori cÃm kérdése, amit a szakmában már többen is felkaroltak. A Magyar Gyógyszerészi Kamara, az MGYT, a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége és a Magyar Gyógyszerész Egyesület egyaránt sajátjaként kezelte az ügyet és a gyógyszerészi szakmai, érdekvédelmi szervezetek mellett az immár négy gyógyszerészképzÅ‘ egyetem is bekapcsolódott az elÅ‘készÃtésbe. Voltak, akik az akadémiai kapcsolatépÃtést vállalták, mások a felsÅ‘oktatási intézmények egyetértését szerezték meg, ismét mások az államigazgatásban és a politikai életben lobbiztak a támogatásért. A téma éveken keresztül napirenden volt. Több változat is kidolgozásra került és különbözÅ‘ variációk készültek a felsÅ‘oktatási törvény módosÃtására. Foglalkozott a kérdéssel a FelsÅ‘oktatási Tudományos Tanács, volt egyetem, ahol szenátusi döntés is született a doktori cÃmrÅ‘l. Volt szó arról, hogy a doktori cÃm adása 11. és 12. szemeszter (6. évfolyam) sikeres végzéséhez legyen kötve. Más változat(ok) szerint a korábban végzettek közül azoknak járt volna a doktori cÃm, akik az ötéves képzésben vettek részt, illetve költségtérÃtéses továbbképzéshez, sikeres vizsgához és doktori dolgozat készÃtéséhez kötötték volna a cÃm elnyerését. A javaslatok között volt olyan is, amelyet kidolgozói még a törvénymódosÃtás parlamenti fázisában is preferáltak.
A különbözÅ‘ kezdeményezések végül 2008 Å‘szén „összeértek” és sikerült politikai támogatást szerezni a most elfogadott változathoz, melyért a gyógyszerészeti szervezetek közül elsÅ‘dlegesen a Magyar Gyógyszerészi Kamara és a Gyógyszerésztudományi Társaság szállt sÃkra. Az Oktatási és az Egészségügyi Minisztérium közösen képviselt álláspontjaként az egészségügyi salátatörvény tervezetébe a parlament által késÅ‘bb elfogadott (és fentebb idézett) változat került, melyet az elÅ‘terjesztÅ‘ dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter az alábbi indoklással látott el:
„A tervezet a gyógyszerészek esetében – nemzetközi példákra is figyelemmel – az egyetemi végzettséget igazoló doktori cÃm használatának biztosÃtására tesz javaslatot. Az orvos- és egészségtudományi képzést folytató egyetemeken (az egészségügyi felsÅ‘oktatási intézményekben) az általános orvosi és a gyógyszerészi képzés hasonlóan magas szÃnvonalon, a curriculumok tekintetében adott esetben közös követelmények alapján történik. Indokolt ezért a hasonló képzést tanúsÃtó oklevelek hasonló cÃmhasználatra jogosÃtó jellegének törvényi rögzÃtése, hozzásegÃtve ezzel a gyógyszerészeket a képesÃtésük alapján Å‘ket megilletÅ‘ társadalmi megbecsülés megfelelÅ‘ növekedéséhez.
A gyógyszerészeknek a doktori cÃm használatára vonatkozó kezdeményezést valamennyi gyógyszerészképzéssel foglalkozó egyetem illetékes tanácsa, továbbá a gyógyszerészi szakmai kollégiumok, a Magyar Gyógyszerészi Kamara és az illetékes fórumok megtárgyalták, és a javaslatot támogatták. Ugyancsak támogatja a cÃm megadását a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztálya is.
Jelenleg Magyarországon – a művészeti jellegű képzéseket nem tekintve – összesen hat területen van ún. osztatlan képzés, ebbÅ‘l három az egészségügy területén. A hat osztatlan képzésbÅ‘l négy hivatásterületen a végzettek doktori cÃmet szereznek (állatorvos, orvos, fogorvos és jogász). Indokoltnak tűnik, hogy az egészségügy területén a másik két osztatlan képzéshez hasonlóan a gyógyszerészi végzettség is tegye lehetÅ‘vé a doktori cÃm használatát.
Szakmailag a kérelem teljesÃtését az is indokolja, hogy egyre jelentÅ‘sebbé válik a gyógyszerészek által történÅ‘ gondozás. A gyógyszerészi gondozás (pharmaceutical care) gondolata az 1990-es évek elején erÅ‘södött fel az International Pharmaceutical Federation (FIP) kezdeményezésére, hivatkozva a gyógyszertár és a gyógyszerész különleges szerepére a népegészségügy – amely a társadalmi közjavak egyike – helyzetének javÃtásában. A gyógyszertárban a lakosság 5-6%-a fordul meg naponta, több mint az összes egészségügyi intézményben együttesen. A magasan képzett szakszemélyzet – bejelentés nélkül – bármikor elérhetÅ‘, Ãgy ideális intézmény az egészségnevelési tanácsadásra, a rizikófaktorok ismeretében a betegség korai felismerésében és az idÅ‘beni orvoshoz irányÃtásban.
Összességében a Â’gyógyszerészi gondozásÂ’ egy olyan betegellátási rendszer, amely folyamatosan nyomon követi a kezelés folyamatának rövidtávú eredményeit, és a terápia hatékonyságának érdekében segÃt a korrekcióban. A fogalom multidiszciplináris együttműködést feltételez a csoport tagjai: beteg, családorvos és gyógyszerész között.
A képzési feltételek hasonlóságán túl a gyógyszerészeknek a prevencióban illetve a gyógyÃtó folyamatban való aktÃv részvétele is alátámasztja a doktori cÃm megadásának indokoltságát.”
A tervezet országgyűlés elé terjesztését követÅ‘en széleskörű diskurzus bontakozott ki a kezdeményezésrÅ‘l, melyben a gyógyszerészi szervezetek a korábbiakban e témában kialakult együttműködés szerint vettek részt. Meg kell emlÃteni, hogy a javaslat visszavonását célzó kormánypárti képviselÅ‘i módosÃtó indÃtvány is született (az MSZP oktatáspolitikai munkacsoportjából), melynek célja – a képviselÅ‘ személyes közlése alapján – az volt, hogy egy olyan idÅ‘szakban, amikor mindenki csak az adótörvényekkel és a költségvetéssel foglalkozik, minden parlamenti képviselÅ‘vel tudatosÃtsa az elÅ‘terjesztés tényét és lényegét. Tény, hogy a módosÃtó indÃtvány miatt az Országgyűlés egészségügyi szakbizottsága külön is foglalkozott a gyógyszerészek foglalkozásdoktori cÃmével és teljes körű konszenzusra jutott: párthovatartozás nélkül valamennyi képviselÅ‘ kiállt a kormány-elÅ‘terjesztés mellett. A módosÃtó indÃtvány az MSZP parlamenti frakcióülésén is külön napirendként szerepelt és a frakció többségi szavazással a foglalkozásdoktori cÃm megadása mellett voksolt. A történeti hűség kedvéért meg kell emlÃteni, hogy ezután a módosÃtó indÃtvány beterjesztÅ‘je – korábbi személyes Ãgéretének megfelelÅ‘en – a kezdeményezését visszavonta. Úgyszintén meg kell emlÃteni, hogy a törvényjavaslat parlamenti vitájában valamennyi parlamenti párt a doktori cÃm megadása mellett érvelt. A viták során meghatározó jelentÅ‘ségű volt az Egészségügyi és Oktatási Minisztérium továbbá néhány parlamenti képviselÅ‘ (különösen dr. Schwarcz Tibor) nyÃlt kiállása a foglalkozásdoktori cÃm megadása mellett.
A foglalkozásdoktori cÃm használatának joga tehát 2009. január 1-ét követÅ‘en valamennyi, magyar egyetemen korábban végzett vagy ez után diplomát szerzÅ‘ gyógyszerészt a törvény erejénél fogva megilleti. Az ezt követÅ‘en diplomázó hallgatók gyógyszerésszé avatásukkor – az orvosokhoz, jogászokhoz hasonlóan – eleve ennek megfelelÅ‘ diplomát kapnak, ami feljogosÃtja Å‘ket a cÃmhasználatra és amelynek birtokában kezdeményezhetik a névváltozás átvezetését az okmányirodákban. Azok viszont, akik a törvény hatályba lépését megelÅ‘zÅ‘en szerezték meg a diplomájukat, joggal várhatják el, hogy megfelelÅ‘ egyetemi okmánnyal rendelkezzenek, illetve az okmányirodán a névváltoztatást kérésükre átvezessék. Emiatt a törvény elfogadásának másnapján a Kamara levélben fordult dr. Gyenesei István önkormányzati miniszterhez, melyben kérte, hogy az okmányirodák számára a megfelelÅ‘ eljárásrendet a minisztérium mihamarább dolgozza ki, és errÅ‘l – a gyógyszerészek tájékoztatása céljából – értesÃtse a Kamarát is. Az okmányirodák január elsÅ‘ napjaitól ezt a feladatukat zökkenÅ‘mentesen végzik. Továbbá a teendÅ‘k megbeszélése és összehangolása céljából a Kamara egyeztetést kezdeményezett a gyógyszerészképzÅ‘ egyetemek dékánjaival is. Az elsÅ‘ megbeszélést december 16-ra hÃvtuk össze, amely a vasutassztrájk miatt meghiúsult. A Kamara azt szerette volna elérni, hogy a doktori oklevelek kiadását illetÅ‘en a négy gyógyszerészképzÅ‘ hely egységes eljárásrendet alakÃtson ki. A kezdeményezés része volt továbbá, hogy a négy gyógyszerészképzÅ‘ hely és a gyógyszerészi szervezetek közös szervezésében, megfelelÅ‘en ünnepélyes keretek között (összevont kari tanácsülés keretében) kerüljön sor az elsÅ‘ doktori oklevelek átnyújtására. Többszöri egyeztetést követÅ‘en e kérdésben is megegyezés születet, és erre az alkalomra kerül sor április 19-én az Országházban.
A különbözÅ‘ konzultációk során több alkalommal felvetÅ‘dött a kérdés, hogy akik korábban egyetemi doktori fokozatot szereztek, milyen módon tudják ezt megkülönböztetni a foglalkozásdoktori cÃmtÅ‘l? Az egyetemi doktori cÃm hivatalos rövidÃtése a „dr. univ.”, a foglalkozásdoktorié a „dr. pharm.”; a különbözÅ‘ dokumentumokon, névkártyákon adott esetben mindkét megnevezés feltüntethetÅ‘.
Budapest, 2009-04-19
Dr. Hankó Zoltán
a Magyar Gyógyszerészi Kamara alelnöke