Dr. Hankó Zoltán a Magyar Gyógyszerészi Kamara alelnöke szerint a munkaerő-piacon összetett folyamatok zajlanak, ezért a jelenlegi finanszírozási körülmények között 2500 gyógyszertár és 600 fiókgyógyszertár akár középtávon sem képes fennmaradni. Éppen ezért előbb vagy utóbb elkezd csökkeni a gyógyszertárak száma, ami kihathat a közforgalomban foglalkoztatott gyógyszerészi létszámra.
- Hogyan alakult ki a gyógyszerészhiány Magyarországon?
- A jogelőd nélküli magángyógyszertárak alapításának lehetővé tételekor, 1990-ben, 1440 közforgalmú gyógyszertár működött az országban. A gyógyszertári törvény 1994. szeptemberi hatályba lépéséig 473 új gyógyszertár létesült, és akkor került be a személyi jog is a rendszerbe. Ezt követően inkább a fiókgyógyszertárak létesítése volt jellemző; a kilencvenes évek elejétől 2006 végéig mintegy 600 ilyen patika létesült.
1990 előtt a gyógyszerészképzés két helyen folyt: Budapesten illetve Szegeden, és az évente gyógyszerész-diplomát szerzett fiataloknak a száma mindig meghaladta a 200-at. Ezt követően megjelent két új helyszín is: először Debrecenben majd pedig Pécsett is megindult a gyógyszerész-képzés. Az immáron 4 helyszínen elvileg a korábbinál több gyógyszerészt kellene képezni, azonban 2008-ban pl. a frissen avatottak száma nem érte el a 200-at.
Az új patikák létesítése nemcsak azzal járt, hogy azokban is szükség volt a gyógyszerészekre, valamint a meghosszabbított nyitva tartások miatt a gyógyszerészi munkaórák száma ágazati szinten is megugrott, hanem azzal is szembe kellett nézni, hogy a vállalkozások vezetése a személyi jogos gyógyszerészeknek többletfeladatot jelentett, ami a szakmai feladatok végzésében sok kiesett munkaórát jelentett. A liberalizáció tovább feszítette a rendszert: megint legalább 400 új gyógyszertár jött létre, s ezeknek a szaklétszám-igényét is ki kellene elégíteni. Összegezve tehát, amíg a frissen végzett gyógyszerészek számában érdemi változás nem történt, addig több lett a gyógyszertárak száma, és több feladat is hárult a gyógyszerészekre.
- Miként kezelte ezt a helyzetet a szakma?
- A kilencvenes években az új vállalkozási és munkalehetőségek megnyílásával a nyugdíjas korú gyógyszerészek jelentős hányada úgy döntött, hogy nem megy nyugdíjba. Ez előnyösen csökkentette a munkaerő-hiányt. Azonban ezzel párhuzamosan a gyógyszerészt igénylő munkatevékenységek egy része is erodálódott. Itt elsősorban a magisztrális gyógyszerkészítésre gondolok. Harmadrészt a klasszikus gyógyszerészi feladatok egy részét is asszisztensek és szakasszisztensek végezték, hol szabályosan, hol pedig nem. 2006-ban a gyógyszerkészítést a kormányzat végképp ellehetetlenítette és a gyógyszer-expediálásra a szakasszisztenseknek lényegében alanyi felhatalmazást adott. Ma már nemcsak a szakasszisztensek, hanem boldog-boldogtalan is ott állhat a tára mögött, nem egyszer hallani, hogy tanár vagy közgazdász végzettségűek is kiszolgálják a betegeket. A szabályozás elégtelen, az ÁNTSZ a működési feltételek miatt, a kamara pedig jogkör hiányában tehetetlen.
- Ezek szerint a szaklétszám-igény a szakmai elvárásoknak és a gazdasági lehetőségeknek is a függvénye?
- Igen. Ha a patikát nem kiskereskedelmi egységnek tekintjük, márpedig nem az, akkor az expediáló személytől nem a boltos mentalitását kell megkövetelni, beleértve akár a fogyasztóvédelmi szempontokat is, hanem egy minőségbiztosított egészségügyi szolgáltatás feltételeit kell biztosítani, a gyógyszerbiztonság garantálásával és a beteg megfelelő informálásával. Ez időigényes feladat, ami ráadásul magas szintű felkészültséget igényel és a felelősség vállalását is feltételezi. Ez a szükséges szakemberlétszámot növeli és jobban felkészült, drágább szakembereket követel meg. Össztársadalmi szinten ugyanakkor ez a többletköltség minden bizonnyal megtérül, hiszen a helytelen gyógyszerelés okozta egészségkárosodások többletköltségeit meg lehet spórolni, ráadásul a jobb compliance miatt a gyógyszerre fordított támogatás és a térítési díj sem megy pocsékba. Egy fennmaradásért küzdő vagy veszteségbe forduló gyógyszertártól viszont ez a mentalitás ma nem várható el, miként egy profitorientált vállalkozó által irányított gyógyszertárban sem a gyógyszerbiztonság és a betegérdek az első. Az így megspórolt pénzért a társadalom nagyon nagy árat fizet.
- Hogyan alakult közben a gyógyszerészek képzése?
- Azt nem mondhatom, hogy nincs érdeklődés a szakma iránt, hiszen évről évre többen jelentkeznek gyógyszerészhallgatónak, mint ahányat végül felvesznek. Azonban úgy emlékezem, hogy a kilencvenes évek vége felé a jelenleginél sokkal többen jelentkeztek és egyetemi oktatóktól tudom, hogy a jelenleginél akkor jobb volt az általános felkészültségük.
- Több és jobb jelentkezőre lenne szükség?
- A gyógyszerészet elemi érdeke, hogy a szakember-hiány mérséklődjék és a jelenlegi problémákra minőségi megoldást lehessen találni. Amikor a létszámmal kapcsolatos igényeket összegezzük, nemcsak a gazdasági lehetőségeket és a jelenlegi elvárásokat kell figyelembe venni. Véleményem szerint hosszútávon a jelenlegi finanszírozási körülmények között az ország 2500 gyógyszertárat valamint 600 fiókgyógyszertárat nem képes fenntartani. Ezért várható, hogy előbb vagy utóbb elkezd csökkeni a gyógyszertárak száma. Nagy kérdés, hogy milyen gyógyszertárak maradnak fenn és ezekben a szakmai szempontoknak milyen lesz a respektje. Másfelől a gyógyszerészi gondozás idő- és felkészültségigénye még csupán körvonalazódik. Függ a gyógyszerészek létszáma a prevencióba való bekapcsolódástól és az egészségügy szervezeti-strukturális átalakításától is. Végezetül, nem szabad elfelejteni, hogy nemcsak képezni kell a szakembereket, hanem a rendszernek meg is kell tudni tartani őket. Ez pedig a pillanatnyi jövedelemtől, a szakmai kibontakozástól és a távlati lehetőségektől függ.
- Köszönöm a beszélgetést.
PharmaNet