Életekbe kerülhet a szakápolóhiány, ha 2010-ben már választani kell a munka és a nyugdÃj között, a jövÅ‘ évtÅ‘l ugyanis már csak bizonyos korlátok között lehet nyugdÃj mellett dolgozni. A jelenleg futó kormányzati pályázat is csak késÅ‘bb hozhat eredményt, ezért nem árt más megoldásokra is gondolni.
Nemcsak az egészségügyi ellátórendszer, hanem a felsÅ‘oktatás és a szakképzés átalakulása is felelÅ‘ssé tehetÅ‘ azért, hogy a kórházakban egyre kevesebb a szakápoló, a szakasszisztens. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke, Balogh Zoltán szerint jelenleg súlyosabb a helyzet, mint valaha, a megszerezhetÅ‘ képesÃtések száma 2000 óta drámaian csökken, ennek okaként elsÅ‘sorban az iskolarendszerű szakképzÅ‘ intézetek összevonását, illetve megszüntetését emlÃtette. Budapesten a korábbi tizenegy iskolából mára csupán kettÅ‘ maradt. Balogh Zoltán szerint a fÅ‘városban tapasztalható nehézségek országos gondokat is gerjesztenek. A felsÅ‘oktatás átláthatósága pedig a bolognai rendszerre történt áttérés miatt romlott meg. Korábban már a beiratkozásnál lehetett tudni, hogy melyik szakon körülbelül hány hallgató - Ãgy dietetikus, felsÅ‘fokú szakápoló - végez. Ma azonban már bÅ‘ven benne jár tanulmányaiban a diák, mire szakirányt választ, ami nehezÃti a létszámtervezést az egészségügyi intézményekben. Ráadásul csökken a felvehetÅ‘ jelentkezÅ‘k létszáma is, Pécsett, az egészségtudományi karon például a korábbiakhoz képest harmincöt százalékkal kevesebb hallgató kezdte meg tanulmányait az Å‘sszel.
Nem volt igazán átgondolt a munkaügyi központok által támogatott képzési rendszer sem. Balogh Zoltán szerint a legnagyobb gondot az okozta, hogy az igazán létszámhiányos asszisztensi, szakápolói szakmákat nem nevesÃtette a munkaügyi tárca, Ãgy ezekre nem is lehetett jelentkezni. Támogatást kapott viszont a szociális ápolók, szociális gondozók képzése, ami az elnök szerint "nagy tévedés volt", ugyanis ezeket a szakembereket nincs hol alkalmazni az egészségügyben. A kamara már tavaly novemberben kezdeményezte a szociális és munka ügyi tárcánál, hogy mérjék föl a valós helyzetet, s annak függvényében alakÃtsák a képzéseket, átképzéseket. "Az utolsó órában vagyunk" - állÃtja Balogh Zoltán, ezért a kamara feszülten várja, hoz-e elÅ‘nyös változást a helyzetben az a pályázati lehetÅ‘ség, amely segÃt a kórházaknak, hogy "alapképzett" dolgozóikat szakképzetté tehessék, ami megoldhatná a már emutett szakasszisztensi, szakápolói hiányt. Ennek anyagi, illetve - a tanulmányait végzÅ‘ dolgozó helyettesÃtése miatt - személyi akadálya is volt a legtöbb kórházban.
A pályázati lehetÅ‘ség mellett nem árt más, párhuzamos megoldásokat is keresni, ugyanis "bedÅ‘lhet" az ápolás, mert 2010-tÅ‘l - ha nem változik a rendelkezés - csak korlátok között lehet nyugdÃj mellett dolgozni. Márpedig, ha az idÅ‘s ápolók inkább a nyugdÃjat választják a kimerÃtÅ‘ munkáért járó, ám nem sokkal magasabb fizetés helyett, s még nem lesz elegendÅ‘ utánpótlás, a betegek nagy bajba kerülnek. Az egyik fÅ‘városi kórház ápolási igazgatója azt mondta, akár egyharmadával is csökkenhet kórházában a szakápolói létszám. A kamara elnöke szerint figyelembe kellene venni azt is, hogy a döntési kényszer akár a feketefoglalkoztatás felé is tolhatja az idÅ‘s szakápolókat, akik otthoni ápolóként napi egy-két óra munkával kiegészÃthetik nyugdÃjukat. 1 Igen magas az átlagéletkor A szakápolók létszáma alacsony ugyan, ám az átlagéletkoruk igen magas. A pszichiátriai területen a legsúlyosabb a helyzet, ahol az átlagéletkor csaknem ötven év, Ãgy tÃz éven belül negyvenszer annyi szakápoló megy nyugdÃjba, mint ahány kezdi majd a pályát. Az onkológiai szakápolók valamivel fiatalabbak, átlagban negyvenkét évesek, Å‘k a másodikak a "szenioritás" sorában, de nagyon kevesen vannak. A helyzetet bonyolÃtja, hogy a kórházak tekintetében, úgynevezett minimumrendelet nem ismeri például az onkológiai szakápoló fogalmát, helyette felnÅ‘tt szakápolót nevesÃt. Ilyen képzés azonban már nyolc éve nincs. A minimumrendeletet valószÃnűleg a közeljövÅ‘ben módosÃtja az egészségügyi tárca. (NIC) Statisztikai különbségek Négy-ötezer szakdolgozót kénytelen nélkülözni az egészségügyi rendszer, a MESZK fölmérései szerint azonban a tényleges létszámhiány ennél jóval nagyobb, valószÃnűleg a nyolcezret is eléri. A különbség oka, hogy a kamara nem csupán az üres álláshelyeket vette figyelembe a felmérésnél. Gondok vannak az onkológiai, a hospice-, a gyermekszakápolók, valamint a képalkotó diagnosztikai, a rehabilitációs és a műtÅ‘asszisztensek létszámában. (MH) Onkológiai szakápolók száma 15 ágyra számÃtva Pszichiátriai szakápolók száma 15 ágyra számÃtva Négy-ötezer szakdolgozót kénytelen nélkülözni az egészségügyi rendszer. A felmérések szerint azonban a tényleges létszámhiány ennél jóval nagyobb, valószÃnűleg a nyolcezret is eléri.