Az Ăşjságok manapság ismĂ©t felkapták a kisgyĂłgyszertárak megszűnĂ©sĂ©nek hĂrĂ©t. 2007 Ăłta már többedszer. Ilyenkor nyilatkozatot kĂ©rnek, várnak a kamarátĂłl, a minisztertĹ‘l. A kamara elnöke, Isten tudja hányadszor elmondja, hogy hát a korlátlan szabad verseny bizony nem az elenyĂ©szĹ‘ Ă©s lassan elfogyĂł jövedelmezĹ‘sĂ©ggel kecsegtetĹ‘ irányba tereli a befektetĹ‘t, Ă©s ha a ma már 70-80 Ă©v körĂĽli kollĂ©gák abbahagyják a kilátástalan kĂĽzdelmet, mĂ©g rosszabb is lehet a helyzet. A kamara számtalan javaslatot tett Ă©s tesz a helyzet javĂtása Ă©rdekĂ©ben, Ă©rdemi változtatás nem törtĂ©nik. A miniszter ismĂ©t, sokadszor, azzal jön, hogy hát bizony nyĂlottak Ăşj gyĂłgyszertárak, mĂ©g sok is, de az elĂ©gedetlenkedĹ‘knek semmi sem elĂ©g. Nem örĂĽlnek elĂ©ggĂ© a kisebb falvakban lakĂłk annak, hogy Budapesten, a megyĂ©k szĂ©khelyein, nagyobb városokban már bĹ‘ven van gyĂłgyszertár. Hogy utazniuk kell? Hogy betegek, öregek, meg aztán már pĂ©nzĂĽk sincs? Az a minisztert nem Ă©rdekli, mert Ĺ‘ szakpolitikus, nem törĹ‘dhet minden aprĂłsággal.
A vidĂ©ki ember amĂşgy is nehĂ©z fajta. Nem Ă©rti meg, hogy az Ĺ‘ Ă©rdekĂ©ben szűnnek meg a falusi iskolák, gyĂłgyszertárak, orvosi rendelĹ‘k, vasĂşti közlekedĂ©s. Nem akar elköltözni Ĺ‘sei földjĂ©rĹ‘l, szeretnĂ© ha unokái is itt Ă©lnĂ©nek a magyar átlaghoz legalább közelĂtĹ‘ Ă©letet. EgyszĂłval nem akar lumpenproletár lenni (ezt a kategĂłriát egyĂ©bkĂ©nt már a „szocializmus” sem szerette), nagyvárosban nyomorogni, bádogvárosokban tengetni Ă©letĂ©t.
Hogyan jutottunk el az eszmefuttatásban idáig? Ez a folyamat, amelyik most a gyĂłgyszer-tárakig Ă©rt, nem csak rĂłluk szĂłl! VegyĂĽk már Ă©szre, hogy egy jĂłl követhetĹ‘ rombolás egyik állomása vagyunk, ahol a magyar Ă©rdek ellehetetlenĂtĂ©se a cĂ©l. Az egĂ©szsĂ©gĂĽgy Ă©s ezen belĂĽl a gyĂłgyszerĂ©szet csak egy állomás ezen az Ăşton. Pedig talán lenne megoldás. Ausztria nem engedte szĂ©tverni Ă©vszázados gyĂłgyszerellátĂł rendszerĂ©t. Kormányuk a gyĂłgyszerĂ©szek, a nemzeti ĂĽgy mellĂ© állt! NĂ©metország, Olaszország pert nyert a brĂĽsszeli bĂrĂłságon a korlátlan liberalizáciĂłval szemben.
Talán ez lenne a mindenkori magyar kormány kötelessĂ©ge. VĂ©deni a magyar Ă©rdeket, a magyar gazdaságot, a magyar emberek Ă©rdekeit amennyire Ă©s ahol lehet, hiszen EurĂłpa többi állama is ezt teszi. És ha Ăgy lesz – remĂ©ljĂĽk, hogy hamarosan –, akkor nem kell fĂ©lteni a magyar vidĂ©ket, a pĂ©ket, az iskolát. És a gyĂłgyszertárat sem!
A változtatás lehetősége a küszöbön van, csak élni kell vele!
Dr. Gara István