Magyar Nemzet 2010. március 20.
Ki mit vár a jövőtől?
Az MSZP 2010-es választási programjában az áll: olyan átfogó fejlesztési program kidolgozását javasoljuk, amely okos kompromisszumokra épül, és amelyet társadalmi támogatottság, valamint politikai konszenzus erősít meg. Célunk egyebek között az orvosi és ápolói jövedelmek uniós átlaghoz történő felzárkóztatása.
BALOGH ZOLTÁN, A MAGYAR SZAKDOLGOZÓI KAMARA ELNÖKE: Prioritást kell kapnia az ágazatnak, de ennek a finanszírozásban is meg kell mutatkoznia, nem csak az ígéretek szintjén, mint az elmúlt nyolc évben. A legfontosabb intézkedés a szakdolgozók előre ütemezett bérfelzárkóztatása lenne. Látniuk kell, hogy az elkövetkező években mire számíthatnak a bérezésben.
Életpályamodellre is szükség van, amelyben olyan általában nem jelentős anyagi forrást igénylő - kedvezményeket kell nyújtani számukra, amelyek segíthetik a pályán tartásukat. Vissza kell állítani továbbá az állami felelősséget és szerepvállalást a szakképzésben, mert megengedhetetlen, hogy azt ilyen-olyan, sokszor megbízhatatlan cégek végezzék iskolarendszeren kívül. Olyan minisztériumot szeretnénk, amely a szakmai szervezetekkel együttműködve alakítja ki a koncepciókat, s képes a kormányon belül - akár más tárcákkal szemben is - érvényesíteni az ágazat érdekeit.
VARGA FERENC, A MAGYAR KÓRHÁZSZÖVETSÉG ELNÖKE: Az egészségügyi ellátórendszer teljes vertikumát át kell tekintenie a következő kormánynak, s szakmai, nem pedig politikai alapon rendeznie kell a területi egyenlőtlenségeket. Igazítsák az ellátást a szükségletekhez a döntéshozók, azaz bővítsék az ellátórendszert, ahol hiány mutatkozik, a felesleges kapacitásokat - például kórházi ágyakat - pedig szüntessék meg vagy alakítsák át. Bár ez utóbbi sok vitát vált majd ki, de képesnek kell lenniük elmagyarázni, hogy csak ott szabad gyógyítani, ahol ehhez megvannak a megfelelő feltételek. Márpedig ezeket nem lehet mindenhol megteremteni. A finanszírozást is ehhez kell igazítani, bár az nyilvánvaló, hogy nem lesz korlátlan forrás. De azt tudomásul kell venni, hogy a finanszírozási technika állandó változtatásával, szigorításával nem lehet az egészségügy anyagi gondjait megoldani. Remélem továbbá, hogy a döntéshozók az eddiginél jobban figyelnek majd a szakmai szervezetek véleményére és javaslataira.
HORVÁTH TAMÁS, A MAGYAR GYÓGYSZERÉSZI KAMARA ELNÖKE: Ismét a közegészségügy részeként kell kezelni a gyógyszerellátást, s nem szabad úgy tekinteni rá, mint a "szokványos" kereskedelem egy részére. Állami szabályozás alatt kell működnie, nem pedig kizárólag a versenypiac diktálta feltételek mellett. Vissza kell állítani a liberalizációs döntések előtti állapotot, azaz nemzeti és szakmai kézben kell tartani a gyógyszertárakat. Meg kell akadályozni a külföldiek és a multik térnyerését és a patikaláncok további bővülését. Ezekhez a változtatásokhoz akár átmeneti időt is biztosítani kell. Vissza kell állítani a nemrég megszüntetett kötelező kamarai tagságot, s vissza kell adni a szervezet közhatalmi funkcióit és feladatait. Sok lehetőség nem lesz arra, hogy többletforrások kerüljenek a rendszerbe, de ha az említett változtatások megtörténnek, akkor a hazai gyógyszerellátás biztonsága és a magyar patikusok helyzete javulni fog.
ÉGER ISTVÁN, A MAGYAR ORVOSI KAMARA ELNÖKE: Egységes, emberközpontú egészségpolitika megteremtését várjuk a következő kormánytól, amely alapelveket határoz meg, illetve célokat tűz ki, és ezek megvalósulásához igazítja a struktúrát. Az első és legfőbb döntéseknek az ágazati munkavállalók helyzetén kell javítaniuk, mert e téren katasztrófa fenyeget.
Olyan intézkedések szükségesek, amelyek visszatartják a távozást fontolgató szakembereket. De nem adminisztratív eszközökkel kell maradásra bírni őket, hanem érdekeltségük megteremtésével. Az ágazatnak végre valóban stratégiai fontosságúnak kell lennie nem csak egy szükséges rossznak -, ezért reméljük: önálló minisztérium képviseli majd az érdekeit. Élére pedig olyan tárcavezetőre volna szükség, aki megfelelő döntési jogosítványokkal, elszántan küzd az egészségügyi dolgozók és tízmillió gyógyítandó magyar állampolgár érdekeiért, s méltó ellensúlyt képvisel a jelenlegi pénzvezérelt és gazdasági túlsúlyú kormányzattal szemben.