Magyar Nemzet 2010. március 26.
A gyógyszerpiac vitatott szabályozása
Ma szinte mindenki patikát akar nyitni, mert úgy gondolja, hogy ez nagy üzlet
SZABÓ FERENC ELNÖK, GYÓGYSZER-NAGYKERESKEDőK SZÖVETSÉGE
Biztosak lehetünk abban, hogy Magyarországnak hamarosan új kormánya lesz. Abban is biztosak lehetünk, hogy ez a kormány egy nagyon nehéz helyzetben lévő országot vesz át. Számos területen újra kell gondolni a szabályozást, és meg kell változtatni azt, ami eddig nem jól működött. Igaz ez a gyógyszer-kereskedelemre és a gyógyszerellátásra is, amely sok sebből vérzik.
Mint ismeretes, 2007-ig hazánkban az úgynevezett etikus gyógyszerellátási modell működött, majd az SZDSZ uralta egészségügyi vezetés megteremtette a liberális merkantil - modell jogszabályi hátterét. Először is szögezzük le, hogy Európa különböző országaiban mind a két modell alapján működik gyógyszerellátás, gyógyszer-kereskedelem. Ezzel együtt Európa egyetlen fejlett országában sem okoz problémát a gyógyszerek beszerzése, s egyetlen országban sem halnak meg tömegesen az emberek gyógyszermérgezésben, még ott sem, ahol hozzánk képest is liberalizáltabb modell működik, s akár a benzinkútnál is lehet gyógyszert kapni.
Természetesen minden ország küszködik problémákkal a gyógyszerek finanszÃrozása és forgalmazása kapcsán. A legfontosabb probléma azonban mindenütt elsÅ‘sorban az a költségrobbanás, amely bizonyos modern terápiás kezelések rendkÃvül drága létébÅ‘l fakad, s ami élénk vitákat generál az érintett gyógyszerek árát, elérhetÅ‘ségét illetÅ‘en. Ezekhez képest lényegesen könnyebben megoldható feladat maguknak a gyógyszereknek az eljuttatása a betegekig.
A 2007-es hazai modellváltás során - szokásos magyar recept szerint - nem a két modell elÅ‘nyei érvényesültek, hanem egy sok szempontból valóban kusza helyzet alakult ki, ami a mai napig szélsÅ‘séges véleményeket generál. A Magyar Gyógyszerészi Kamara álláspontja szerint a liberalizáció szitokszó, és minden, ami a jogszabályi változások óta történt rossz, mÃg a Gazdasági Versenyhivatal (és idÅ‘nként az Egészségügyi Minisztérium) maximálisan elégedett a liberalizáció eredményeivel (Hankó Zoltán: A beteg érdeke és a patikusszakma, Magyar Nemzet, március 12.).
A Magyar Gyógyszerészi Kamara szerint - különösen az idÅ‘ megszépÃtÅ‘ messzeségével operálva mondják ezt - az etikus rendszer tökéletesen működött. Az ellenkezÅ‘ álláspontot képviselÅ‘k szerint viszont csak drágán és a szükségesnél kevesebb helyen lehetett akkoriban hozzájutni a gyógyszerekhez. A magam részérÅ‘l egyik szélsÅ‘séges állásponttal sem tudok teljes mértékben egyetérteni. A helyzet ennél jóval bonyolultabb, ám az leszögezhetÅ‘: a korábbi gyógyszerészkamara és Molnár Lajos köreinek közös történelmi bűne, hogy ide jutottunk.
Ha túlfűtött indulatok nélkül próbáljuk meg értékelni az egyes álláspontokat, megállapÃthatjuk, hogy az etikus modellben alapvetÅ‘en kiegyensúlyozott volt ugyan a gyógyszerellátás, ám az idÅ‘ számos vonatkozásban túlhaladta a rendszert. A kamara akkori vezetÅ‘i - ragaszkodva a gyógyszertárnyitás ellenÅ‘rzésének monopóliumához - a jogszabályokra hivatkozva meggátolták az új gyógyszertárak alapÃtását. A létrejövÅ‘' bevásárlóközpontokban, lakóparkokban, rendelÅ‘kben valós lakossági igény lett volna az új patikák szolgáltatásaira, ilyenek azonban - az "ötezer lakosonként egy patika" szabály miatt - nem nyÃlhattak.
Ezen túlmenően a gyógyszertárak között nemhogy árverseny, de gyakorlatilag semmilyen szolgáltatásverseny sem jött létre egy bő évtizedig, pedig a lakosság egyebek mellett hosszabb nyitvatartási időt is igényelt volna a gyógyszertáraktól. Ha a kamara hajlandó lett volna kompromisszumokra, s az etikus modell keretein belül kezelte volna ezeket az igényeket, meggyőződésem szerint nem került volna sor a rendszer teljes "felrobbantására".
A változásokkal természetesen átestünk a ló másik oldalára, s ma szinte mindenki szinte minden sarkon gyógyszertárat akar nyitni, mert úgy gondolja, hogy ez nagy üzlet. Egyre inkább látszik azonban, hogy ez nem Ãgy van, s a gyógyszertár-tulajdonos gyógyszerészek és befektetÅ‘k a növekvÅ‘ patikaszám és a stagnáló forgalom mellett romló jövedelmezÅ‘ség miatt hatalmas anyagi károkat szenvednek el. Az ágazat jövedelmezÅ‘sége egyébként önmagában is kritikus, hiszen európai mércével mérve az egyik legalacsonyabb kereskedelmi árrésbÅ‘l dolgozik. Kétségtelen tény azonban, hogy mindezek mellett a merkantil modell 2007-es indulását követÅ‘en beindult egy erÅ‘teljes szolgáltatásverseny a gyógyszertárak között, s - még ha ez néha túlzó árversenybe is megy át - a fogyasztók minden bizonnyal jól jártak és járnak a kialakult helyzettel.
Bár a patikák egy jelentős része valóban nehéz gazdasági helyzetbe került, amely kihat a nagykereskedőkre is, viszont a kis vidéki patikák - kamarai vezetők által hangoztatott teljes csődjét a számok nem igazolják vissza. Az ötezer lakosnál kisebb településeken jelenleg mindössze hattal kevesebb gyógyszertár működik, mint 2007 januárjában. Cserébe viszont az ötezer lakosnál nagyobb lélekszámú településeken 360 patikával több közül választhat a beteg.
Valamit tenni kell a mostani helyzettel, ami azonban semmiképpen sem jelenthet teljes visszatérést egy olyan modellhez, amely végül már nem működött jól. Szerencsére szabad kezünk van abban, hogy a szabályozás terén mit tehetünk, hiszen az uniós bÃróság is kimondta: az élet és az egészség védelmében megengedhetÅ‘k bizonyos korlátozások az áru és tÅ‘ke szabad áramlása terén. Ugyanakkor az Európai BÃróság ezen korlátozásokra semmiféle kötelezettséget nem Ãr elÅ‘, vagyis lehet hivatkozni az Ãtéletre, de tudni kell, hogy az EU szerint e téren lényegében minden s annak az ellenkezÅ‘je is megengedett.