„A kapitalizmus úgy kezdte, hogy a tÅ‘ke mindent föl akart falni. Nagyon hamar kiderült, hogy ez Ãgy nem megy. A társadalom megmaradása érdekében egyre több mindent kellett az államra bÃzni. A 20. század végéig a kapitalizmus története arról szólt, hogy keresték azokat az eszközöket, amivel meg lehetett szelÃdÃteni a palackból kiszabadult furcsa, lecsupaszÃtott piaci szellemet.” Ferge Zsuzsa interjú (FN. Balla István-Orosz Györgyi 2010. 03. 25.)
Mintha a magyar gyógyszerésztársadalom néhány tagja szembe menne a történelemmel, újra akarná élni a kapitalizmus kezdeteinek élményeit és tévhiteit. Könyörtelen, már-már önfelÅ‘rlÅ‘ harcot hirdettek kollégáik vállalkozásai ellen, nem válogatva az eszközökben, módszerekben. ElbizonytalanÃtva a betegeket, lerontva a társadalom által egyik legmegbÃzhatóbbnak tartott szakma hÃrnevét, szatócsbolt szintjére süllyesztve az eddig valóban „közegészségügyi intézmény”-ként működÅ‘ gyógyszertárhálózat jó hÃrnevét.
Az egyes kollégák, vagy alkalmazóik felelÅ‘ssége mellett meg kell állapÃtani az állam felelÅ‘sségét is. Az utolsó négy év ámokfutása lebontotta mindazt, amit a gyógyszerészek a rendszerváltás óta fölépÃtettek: európai szintű gyógyszertár hálózatot, megbÃzható, a többség számára elérhetÅ‘ ellátást, a gyógyszerészet szakmai szabályok szerinti működését. Hazugságokkal pótolva a bűnök okozta károkat! Mert az újonnan megnyÃlt gyógyszertárak túlnyomó többsége nem kisvárosokban, nagyközségekben nyÃlt meg, vagy ha igen, akkor ez csak átmeneti növekedés, hiszen az „eltartó képesség” felezÅ‘dése, töredezése csak átmeneti működést tesz lehetÅ‘vé valamelyik fél számára és az eredeti állapot hamarosan helyre fog állani. A falusi gyógyszertárak helyzetérÅ‘l már korábban Ãrtam, itt inkább a csökkenés és az ellátatlanság veszélye látszik.
Közben azonban könyörtelen túlélési harc folyik, melyben nemtelen és szakmaiatlan eszközök is bevetésre kerülnek! A beteg érdekében történik mindez? Nyugodtan megválaszolhatjuk: biztosan nem! Makovecz Imre a napokban nyilatkozta, hogy ellehetetlenÃtették a szakmai kamarákat, Ãgy nem tudják betölteni azt a szerepüket, hogy a szakmai rendet, a tisztességes versenyt garantálni tudják.
Vizsgálva az elmúlt hónapokban kirobbant botrányok indÃtékait (korrupcióval megváltott érdekérvényesÃtések) bennünk is fölmerülhet a kérdés, kinek az érdekében történt, történik mindez? Azokéban, akiknek a szakmai rend helyett a „rendetlenség” az érdekük, akik csak és kizárólag üzleti hasznot kÃvánnak bezsebelni mindenáron! A beteg érdeke ez? A szakmáé? Szerintem egyiké sem!
Az álamnak ismét államszerűen kellene viselkednie és az idézet megállapÃtása szerint: meg kellene szelÃdÃtenie „a palackból kiszabadult, furcsa lecsupaszÃtott piaci szellemet.”
Remélem, reméljük, ebben a döntéshozók új csapata is partner lesz!
Dr. Gara István