Interjú Tantó Miklóssal, a Borsod-megyei Gyógyszerészkamara elnökével
A 2010-es költségvetésből hiányzik az a vissza nem térítendő támogatás, melyet az állam eddig nyújtott mintegy 600-700 kispatikának Magyarországon. Ez komoly működési problémákat vet fel, elsősorban a vidéki gyógyszertárak vonatkozásában. Többek közt erről a kérdéskörről beszélgetünk Tantó Miklós Borsod megyei kamarai elnökkel.
- Ez a forrásmegvonás, az Ön és mások korábbi nyilatkozatai szerint is, patikabezárásokhoz vezethet. Tájékoztatna bővebben arról, mit jelent ez közelebbről az érintett gyógyszertárak számára?
- Már most is forrás-szegénnyé váltak a patikák, a banki hitellehetőségek jelentősen korlátozódtak, nehezebb hitelhez jutni. A másik oldalról vizsgálva a dolgot pedig az a fő probléma, hogy a patikai árrés csökkent. Folyamatosan zsugorodik össze a korábban magasabb árréstömeg, ami által patikák forgó készpénzállománya nagyon beszűkül. Az állami támogatás megszüntetése ilyen körülmények között jelentős érvágást jelent elsősorban a kispatikák számára, hiszen nem tudnak máshonnan forrást szerezni. Az említett okok miatt az árréséből sem tudják a korábbi támogatást kigazdálkodni, egyértelmű tehát, hogy a megvonás a működésüket negatívan befolyásolja, ami hosszabb távon a bezáráshoz fog vezetni.
- A gyakorlatban hogyan mehet végbe ez a folyamat?
- Először a patika nem fog tudni megfelelően készletezni, vásárolni a lecsökkent forrásból. A nagykereskedések felé egyre inkább csúszni fog a számlafizetésekkel - mindez komoly jelzés arra nézve, hogy forráshiányos a gyógyszertár. A nagykereskedő egy ideig tolerál, de ha egyre nagyobb a kintlévőségi állománya - bár természetesen nem célja, hogy felszámoltassa a patikát -, megteszi a szükséges lépéseket. Vagy csökkenti az ellátását, vagy már nem szolgálja ki a patikát, és ez előbb-utóbb bezáráshoz vezet.
- Borsod megye, az Ön szűkebb régiója, milyen gondokkal küzd?
- Borsod megye, a nagy munkanélküliség mellett, a legszegényebb megyék egyike - itt sok kispatika van, mely a működése határához érkezett. Onnan már csak egy lépés vezet a bezáráshoz, amikor a megindult spirálból a patika már nem fog tudni kijutni. Ezáltal természetesen a lakosság ellátása is veszélybe kerül - noha a gyógyszerészek mindent megtesznek a fenntartás érdekében, de van egy határ. Tudok olyan gyógyszertárról, ahol bért már nem vesz ki a patikus, a minimális személyzeti létszámot tartja fenn. Vagy még azt sem, mert sok helyütt egy-gyógyszerészes patikák működnek, ahol a szakember 10-12 órát dolgozik naponta. Az ilyen rendszer, ha folytatódik a forráshiányos állapot, nem működőképes - csak "tűzoltásra" alkalmas.
- Ön milyen megoldást tartana reálisnak?
- Én mindenképpen a patikák forgalmazási körébe tartozó gyógyszerek, készítmények árréstömegének növelésében, a helyzet rendezésében látnám a megoldást. Elmondtuk az elmúlt években is a csökkentett árrés vizsgálatakor, hogy abból a patikák már nem tudnak megélni. De hogy lényeges változtatás, helyretétel történt volna, arra nem emlékszem - pedig nyolc éve vagyok a Kamara elnöke. Részleges, nem döntő javulás ment csak végbe a magisztrális készítmények díjában. Természetesen a patikák forgalmát nem ez adja, hanem 85%-ban a specialitások, 5-7% az egyéb termékek - a magisztrális készítmények csak 2-3%ot tesznek ki. Így tehát ez csak látszatra javított a helyzeten, nem oldotta meg a problémát. Hangsúlyozom, az árrésen kellene javítani.
- Az árréssel kapcsolatban, úgy tudom, van még egy másik fontos probléma is?
- Igen, az a tény, hogy a gyógyszer-kereskedelemben degresszív árrés működik. Sokan azt hiszik, hogy a gyógyszereken 50-70-100%-os árrés van - ez persze nem igaz. Gyakorlatilag ma egy patikai átlag-árrés 10-13% között mozog, függően a patika szortimentjétől. A degresszív árrés pedig azt vonja maga után, hogy minél magasabb egy gyógyszer ára, annál kisebb a hozzá kapcsolódó patikai árrés-tartalom. Emellett, egy bizonyos összegű értékhatár felett már fix árrésről (850 Ft-ról) beszélhetünk. A korszerű terápia a gyógyszerek árát feljebb viszi, így drágulás várható, ami nemcsak a betegnek, de a patikának sem jó, mert a degresszivitás miatt a nyeresége a kisebb kulcsba csúszik át. A drágulás tehát nem a patika nyereségeként fog lecsapódni - ezt szemléletként tudatosítani kellene szélesebb körben. Évek óta árnövekedést érzékelünk - például egy onkológiai gyógyszer akár 1 millió Ft értékű is lehet, amelyen csak az említett 850 Ft árrés van. A gyógyszertárnak ezt előre meg kell finanszíroznia a nagykereskedőnek, mert az OEP-től csak 2-3 hét, esetleg 1 hónap múlva kapja meg az összeget. Ha beszűkül a forrása, természetesen nem tud előlegezni, emiatt megfelelő készletet sem tartani. Az a helyzet állhat elő, hogy a betegnek patikáról patikára kell járnia, míg az adott gyógyszerhez jut. Mindez a minőségi ellátás rovására megy.
- Véleménye szerint mennyiben tudna segíteni a forráselvonás problémáján az ún. szolidaritási adó, melyet a nagy forgalmú patikák fizetnek, és belőle részesülhetnek a kisebbek?
- Úgy vélem, egy vállalkozás nem azért működik, hogy egy másik, tőle független vállalkozást eltartson. A szolidaritási adó lényegében ezt jelenti a patikák esetében is, nem értek egyet a néhány évvel ezelőtt történt bevezetésével. A problémát még abban is látom, hogy a liberalizációs törvény alkalmazása óta lényegesen (kb. 500-al) több patika van az országban, mint amennyit a fogyasztói társadalom el tud tartani. Így tehát a nagyobb forgalmú patikák árbevétele is csökken, ami miatt egyre nehezebb határt húzni, hol, mikor beszélhetünk nagyobb patikáról. Mind kevesebben fognak ebbe a kategóriába tartozni. Nem lehet tehát támaszkodni a szolidaritási törvényre, a biztonságos gyógyszerellátás még részben sem alapulhat rajta.
- Átfogóan mi a véleménye a patika-liberalizációs törvényről?
- Más irányú nyitás történt, mint amilyen a törvénytől elvárható lett volna. 2007-ig az ún. etikus patikai modell működött, és a változás után merkantil modell lett belőle. Ami azt jelenti, hogy nem ott nyíltak gyógyszertárak, ahol kellett volna - azaz, ahol az ellátási érdek ezt indokolta volna. Az is igaz, hogy a 10 évvel ezelőtti állapotot nem lehet fenntartani, mereven ragaszkodni ahhoz az elvhez, hogy 5000 lakosra jusson egy gyógyszertár. De az etikus modellt meg lehetett volna őrizni több rugalmassággal. Jogos igények merültek fel, azonban a piaci érdekek kerekedtek felül. Miskolcon például a főutcán jelenleg hét gyógyszertár működik - az ellátási szükséglet ezt nem indokolja. Azt viszont fontosnak tartom, hogy szakmai szintű, egészségügyi szolgáltató jellegű verseny legyen a patikák között. A gazdasági-pénzügyi liberalizáció nem ebbe a kategóriába tartozik.
- Köszönöm a beszélgetést.
Tóth Ilona