VigyĂĄzat! HamisĂ­tjĂĄk!

Bedobta a követ a vízbe a Gyógyszerészet a hamisított étrend-kiegészítőkről szóló cikkével. Nem mintha eddig nem tudtuk volna, hogy létezik gyógyszer-, étrend-kiegészítő- és élelmiszerhamisítás, sőt, hogy egyre nagyobb arányban jelennek meg ilyen termékek. Az újdonságot, pontosabban a sokkoló újdonságot az jelenti, hogy eddig a hamisított termékeket jobbára csak zugárusok, titkon árusították, gyanús helyeken, illegális piacokon, most viszont feketén-fehéren kiderült, hogy ilyenek legális helyeken, a szükséges eljárások betartásával is forgalomba kerültek. Új elemnek tekinthető maga a „bizonyítási eljárás” is, melynek során közjegyző által hitelesített beszerzésekről és a megfelelő laboratóriumokban bevizsgált készítményekről bizonyosodott be, hogy nem „egyszerű hamisítványok”, hanem egészségre veszélyes termékek.

A televízió képernyőjén időről-időre láthatjuk, ahogy fekete álarcos, állig felfegyverzett kommandósok hamisított márkajelzésű ruhákat, cipőket gyártó műhelyeken ütnek rajta, és a hamis CD-ket, órákat bulldózerekkel tapossák szét. Brutális akciók ezek ahhoz képest, hogy egy álságos Adibas-papucs viselésébe még senki sem halt bele, és egy garázsban letöltött Lady GaGa-album is legfeljebb a szerzői jogvédőnek okozhat fejfájást.

Mindaz a gyógyszer, étrend-kiegészítő viszont, amit az emberek testük gyógyítására, építésére, működésének javítására használnak – más kategória. Az ártalmak széles skálájával – adott esetben a súlyos egészségkárosodásig – kell számolni annak, aki hamisított szerhez nyúl. A botrány az, hogy aki eddig szabályosan forgalomba hozott, legális helyen árusított készítményt vásárolt, annak nem kellett tartania ilyen veszedelemtől. Most viszont – mint azt a Gyógyszerészet cikke világossá tette – már csak szerencse dolga, hogy ki, mivel kúrálja magát a széles választékból.

Első körben nyilván mindenki a piacra kerülést felügyelő intézetet, az OÉTI-t ültetné a vádlottak padjára. Első felindulásunk azonban – bár érthető – nem teljesen jogos. A hatóságnak ugyanis sem nem kötelessége, sem nem jogköre a termékek bevizsgálása. A piacra kerüléshez elegendő egy bejelentés (ennek formáját és tartalmát törvény írja elő) és egy ennek alapján elvégzett regisztráció. Ezt hívják uniós szabályozásnak.

Mindebből látható, hogy elvben jó dolog a piacra jutás megkönnyítése, az adminisztratív akadályok lebontása, de azért ebben az esetben sem célszerű hinni a piaci mechanizmusok mindenhatóságában.

Lassan-lassan mintha az illetékes hatóságoknak is felnyílna a szeme erre az igazságra. Nigériában például most ítéltek életfogytig tartó börtönre és teljes vagyonelkobzásra egy gyógyszerhamisítót. Szükség volt a szigorú intézkedésre, mert a hamisításból eredő károk már meghaladták a politika tűréshatárát. Reméljük, nálunk a törvényalkotók hamarabb eszmélnek fel, s megszigorítják a szabályozást, mielőtt a sokadik áldozatot is elhantolnánk. Erre most jó esély van, hiszen az egészségügyi politika gyorsan lépett az ügyben, és a felelős államtitkár azonnali vizsgálatot kezdeményezett. Ezt jó előjelnek tekinthetjük – akár tágabb értelemben is – a pozitív irányú változások előjelének.

 

Koncz MĂĄria