Kiskunfélegyháza fölszámolta saját kórházát. A rehabilitációs részleget tartotta meg, a többit átadta a megyeszékhelynek, a kecskeméti kórháznak. Mindezt megtehette volna három évvel ezelÅ‘tt is, amikor egy bizonyos Molnár Lajos nevű egészségügyi miniszter javaslatára Kiskunfélegyházán meg kellett volna tartani a rehabilitációt és a krónikus ellátást, a többit át kellett volna adni ugyancsak Kecskemétnek. De akkor nem tették. A közben eltelt három év alatt a kórház fenntartására fordÃtandó egyre nagyobb összegek miatt csÅ‘dbe ment a település, viszont a kórház is odalett. Ez a dupla nulla. Nincs semmi. Csak a pusztulás van.
Ez történt Kiskunfélegyházán három év alatt.
(...) Három éve a helyiek sok szempontból nagyon is érthetÅ‘ érzelmekkel, de a Fidesz instrukciójára kÃgyót-békát kiabáltak a liberális egészségügyi tárcára, Molnár Lajost elmondták mindenféle jöttment gazembernek, érzéketlen taplónak (nem sokkal távolabb, HódmezÅ‘vásárhelyen nemes egyszerűséggel Mengelének titulálták), aki nem képes fölfogni, hogy Kiskunfélegyháza nem engedheti meg magának, hogy ne legyen szülészete, mert az rettenetesen fontos, hogy gyarapodjék a kiskunfélegyházi születésűek száma, az nem lehet, hogy a kiskunfélegyháziak Kecskeméten jegyeztessenek be a születési anyakönyvi kivonatba, mert az mégiscsak milyen lenne. Hát milyen, bizony. (...)