(...) – A nyilvánosság mostanában csak részletkérdésekkel foglalkozik. A közérdek és a kormány eredményessége azonban azt követeli, hogy legyen deklarált egészségpolitika megfelelÅ‘en kitűzött célokkal, ezek legyenek beárazva, s induljunk el. S ha ez Ãgy van, attól kezdve engem nem érdekel, hogy ki az OEP fÅ‘igazgatója, sem az, hogy ki melyik kórházat igazgatja, vagy mennyi az adósságuk, mennyi pénz van melyik ládafiában. A társadalombiztosÃtás intézményeit újra kellene gondolni, meg kellene erÅ‘sÃteni, sÅ‘t ahogy látjuk, változtatni is kellene rajtuk. Az a fÅ‘ kérdés, hogy egy polgári szellemiségű, keresztény erkölcsöt hirdetÅ‘ nemzetállamban milyen szerepet szánunk az egészségügynek. Ezt nemcsak financiális, hanem humán és morális oldalról is meg kell vizsgálni. A szakma különbözÅ‘ érdekcsoportjai legalább tÃz éve arra vannak szocializálva, hogy kaparj, kurta, neked is lesz. ÖnmegbÃzott honmentÅ‘k a szűk látókörű, önérdektÅ‘l vezérelt elméleteiket mint valami csodát hirdetik ma is. A műhelyeknek nevezett csoportosulások pedig a szÃnfalak mögött vagy a nyÃlt szÃnen ölik egymást. Az egészségpolitika nem az egészségügyrÅ‘l szól, mert az egészségügy a betegekkel foglalkozik jellemzÅ‘en. Vagyis Ãgy a jelenlegi hadi egészségügy kapna prioritást, ami nagyon veszélyes. (...)