Támogatáspolitika – 2011. – I. rész (A korábban a hírek rovatban szerepeltetett anyag!)

Az összeállítás a Széll Kálmán-terv bejelentéséhez kapcsolódva ismerteti a terv egészségügyi fejezetét, majd az elhangzott véleményeket, javaslatokat szedi csokorba. Összegzésként megállapítja, hogy a gyógyszerpiaci szereplők és szakértők jelentős többsége az együttműködés szándékával fogalmazta meg véleményét, és az egymással is ütköző álláspontok ellenére sok olyan javaslat is elhangzott, amelyek értelmes tárgyalási alapot képezhetnek. Ugyanakkor egységesnek tűnik a szakemberek és szakértők véleménye abban, hogy a Széll Kálmán-tervben megfogalmazott célkitűzés túlzott és a végrehajtása súlyos egészségügyi és politikai kockázatokat hordozhat.

Támogatáspolitika – 2011.

I. rĂŠsz

Tavaly ősszel ismerhette meg a szakma és a nagy nyilvánosság a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért felelős államtitkársága alkotóközössége által készített és szakmai vitára bocsátott Semmelweis-tervet. A terv önálló fejezetben foglalkozott a gyógyszer- és támogatáspolitikával. A terv a helyzetértékelés mellett a rendszer hatékony működését biztosító javaslatcsomagot is tartalmazott. A tervhez hozzá lehetett szólni és javaslatokat is vártak a terv készítői. A lehetőséggel – a terv készítőinek időközbeni megnyilatkozásai szerint – sokan éltek, a javaslatok beépítése azóta megtörtént, a végleges változat közzétételére azonban még nem került sor.

 

IdőkĂśzben megjelent a SzĂŠll KĂĄlmĂĄn-terv, melyet OrbĂĄn Viktor miniszterelnĂśk jelenlĂŠtĂŠben Navracsics Tibor ĂŠsMatolcsy GyĂśrgy ismertetett mĂĄrcius 1-jĂŠn. Az „ÖsszefogĂĄs az adĂłssĂĄg ellen!” alcĂ­met viselő, 40 oldalas kiadvĂĄny bekĂśszĂśntőjĂŠben OrbĂĄn Viktor Ăşgy fogalmaz, hogy „MagyarorszĂĄg szĂĄmĂĄra most jĂśtt el a pillanat, hogy hadat ĂźzenjĂźnk az adĂłssĂĄgnak, amely polipkĂŠnt rĂĄfonĂłdott az ĂŠletĂźnkre. Ha nem fejtjĂźk le magunkrĂłl, vĂŠgkĂŠpp lehĂşz a mĂŠlybe, ĂŠs nem lesz esĂŠly munkĂĄbĂłl megĂŠlni MagyarorszĂĄgon. A SzĂŠll KĂĄlmĂĄn Terv cĂŠlja az adĂłssĂĄgveszĂŠly elhĂĄrĂ­tĂĄsa.” A SzĂŠll KĂĄlmĂĄn-terv kĂŠszĂ­tői szerint „2002‐ben, a szocialistĂĄk kormĂĄnyzĂĄsĂĄnak kezdetĂŠn MagyarorszĂĄg GDP‐re vetĂ­tett ĂĄllamadĂłssĂĄga 53% volt. 2010‐re, vagyis nyolc ĂŠv szocialista kormĂĄnyzĂĄs utĂĄn – a MÁV ĂŠs a BKV adĂłssĂĄgĂĄbĂłl, valamint a PPP‐beruhĂĄzĂĄsokbĂłl fakadĂł terhekkel egyĂźtt – viszont mĂĄr a GDP 82%‐ĂĄra emelkedett. 2010‐re az ĂĄllamadĂłssĂĄg, a vĂĄllalkozĂĄsok ĂŠs a hĂĄztartĂĄsok adĂłssĂĄga egyĂźttesen a GDP‐hez viszonyĂ­tva 130%‐ra nőtt.”

 

A terv szerint az adósságcsapdából való szabadulás három eszköz együttes alkalmazásával vihető véghez:

-        Az adĂłssĂĄgot le kell vinni 82%‐rĂłl 50% alĂĄ.

-        A lehető legnagyobb gazdasági növekedést kell elérni (erre szolgál az Új Széchenyi-terv).

-        Meg kell akadályozni az államadósság újratermelődését.

 

1. A SzĂŠll KĂĄlmĂĄn-terv

A Széll Kálmán-terv több területen jelentős átalakításokat és kiadáscsökkentést irányoz elő. Ezek között szerepel az egészségügy is. Az ezzel foglalkozó fejezet az „Adósság és egészségügy”címet viseli. A fejezet tagolása – a többihez hasonlóan – a probléma rövid bemutatásával kezdődik, a kormányprogram vonatkozó részével folytatódik, majd a megoldásra vonatkozó javaslatokat ismerteti. Ezt követi a várható haszon, majd a teendők határidőhöz kötött felsorolása, végezetül a Széchenyi-tervben e terület fejlesztésére rendelkezésre álló forrás megnevezése zárja a fejezetet. Az alábbiakban az „Adósság és egészségügy” c. fejezetet szöveghűen ismertetjük.

 

AdĂłssĂĄg ĂŠs egĂŠszsĂŠgĂźgy

(Részlet a Széll Kálmán-tervből)

Mi a problĂŠma?

Ma Magyarországon az egészségügy a betegségből indul ki ahelyett, hogy az egészségre koncentrálna. Miközben arányait tekintve összesen kevesebb közpénzt költünk erre a területre, aközben a gyógyszerek támogatására fordított forrásaink messze meghaladják a régió átlagát. Rossz szerkezetben és indokolatlan mennyiségben fogynak a támogatott gyógyszerek. A gyógyszerkassza kiadásainak fedezetére hitelt vesz föl az állam, és egy átláthatatlan, korrupt rendszeren keresztül ez a pénz a gyógyszergyárakhoz kerül. Az így keletkezett államadósságot azonban a magyar adófizetőknek kell visszafizetni.

 

Mi ĂĄll a kormĂĄnyprogramban?

„CĂŠlunk, hogy az EgĂŠszsĂŠgbiztosĂ­tĂĄsi PĂŠnztĂĄr ĂŠs a gyĂłgyszergyĂĄrtĂłk kĂśzĂśtt tĂśbb ĂŠvre szĂłlĂł megĂĄllapodĂĄsok jĂśjjenek lĂŠtre, amelyek lehetővĂŠ teszik a betegterhek ĂŠs a biztosĂ­tĂłi kifizetĂŠsek mĂŠrsĂŠklĂŠsĂŠt. A gyĂĄrtĂłk rendkĂ­vĂźl magas marketingkĂśltsĂŠgeinek csĂśkkentĂŠse, valamint a generikus program tĂĄmogatĂĄsa jelentős ĂĄrcsĂśkkentő hatĂĄst fejthet ki. A gyĂłgyszerĂĄr‐emelkedĂŠs ellenőrzĂŠsĂŠt, valamint a vĂĄlasztĂŠk bővĂ­tĂŠsĂŠt szolgĂĄlja majd a biosimilar (magas technolĂłgiai igĂŠnyĹą, pl. inzulin) gyĂłgyszerek befogadĂĄsi ĂŠs tĂĄmogatĂĄsi rendszerĂŠnek megteremtĂŠse. HasonlĂł cĂŠlokat fog szolgĂĄlni a pĂĄrhuzamos importbĂłl szĂĄrmazĂł gyĂłgyszerek tĂŠrnyerĂŠsĂŠnek elősegĂ­tĂŠse.”

„Fontos, hogy az egészségügy finanszírozása a jelenleginél egyszerűbb, kiszámítható, évekre előre tervezhető legyen. Meg kell teremteni, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat értékükön, eredményorientáltan finanszírozzuk.”

Mi a megoldĂĄs?

Át kell alakítani a gyógyszertámogatás rendszerét úgy, hogy a gyógyszerek ára ne emelkedjen, de az adófizetők pénzéből kevesebbet kelljen költeni rá. Mindezt egy többlépcsős folyamatban kell elvégezni, a támogatások korrupt és átláthatatlan jellegét fel kell számolni. Ehhez például meg kell vizsgálni, hogy mi indokolja a gyógyszergyárak által finanszírozott, gyógyszerfelíró orvosok részére egzotikus üdülőhelyeken szervezett továbbképzéseket és a jutalékok átláthatatlan rendszerét. Az egészségügy rendszerét is át kell alakítani, mert miközben pénzhiánytól szenvednek a rendelőintézetek, a kórházak, az egészségügyben dolgozók elfogadhatatlanul alacsony bérért dolgoznak, aközben az indokolatlan kiadások, a rossz szervezés és a feleslegesen elköltött milliárdok is részei az egészségügy mindennapjainak. Az átszervezéssel megtakarított forrásokat az egészségügyben kell elkölteni, kórházak fejlesztésére, vagy akár az egészségmegőrzést nagyban szolgáló tömegsport programokra.

Mi a haszna?

A gyógyszergyárak extraprofitjához ezentúl nem járul hozzá feleslegesen a magyar adófizetők pénze. Több jut gyógyításra és egészségmegőrzésre, ezzel az emberek általános egészségügyi állapota is javulhat, csökkenhet a munkától betegség miatt távol töltött idő, amely összességében szintén jó hatással van az államadósság újratermelődésének megakadályozására.

Mit teszĂźnk?

2011. ĂĄprilis 1‐től a Nemzeti ErőforrĂĄs MinisztĂŠrium ĂŠs a NemzetgazdasĂĄgi MinisztĂŠrium konzultĂĄciĂłkat folytat az ĂŠrintettekkel egy Ăşj, hatĂŠkonyabb gyĂłgyszer‐finanszĂ­rozĂĄsi rendszer kialakĂ­tĂĄsa ĂŠrdekĂŠben.

2011. jĂşlius 1‐ig a Nemzeti ErőforrĂĄs MinisztĂŠrium ĂŠs a NemzetgazdasĂĄgi MinisztĂŠrium megalkotja az Ăşj gyĂłgyszertĂĄmogatĂĄsi rendszer mĹąkĂśdĂŠsĂŠhez szĂźksĂŠges jogszabĂĄlyokat.

Rendelkezésre álló forrás az Új Széchenyi Tervben

Az Új Széchenyi Terv 298 milliárd forintnyi forrást tartalmaz egészségüggyel kapcsolatos beruházásokra, fejlesztésekre és felújításokra.

A Széll Kálmán-terv egészségügyi / gyógyszerügyi fejezete számokat nem tartalmaz és a bejelentés során sem hangzottak el konkrét összegek. Ugyanakkor a bejelentéskor Matolcsy György kivetített anyagában az szerepelt, hogy a 2011-ben 343 milliárdos gyógyszerkasszában 2012-ben 83 MdFt, 2013-ban és 2014-ben 120-120 MdFt megtakarítást terveznek. Ezeket az adatokat egy nappal korábban már az egyik internetes újság ismertette, majd az NGM honlapján közzétett demonstrációs anyagban megerősítették.

 

2. ReagĂĄlĂĄsok a SzĂŠll KĂĄlmĂĄn-tervre

 

A Semmelweis-tervre és Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter tavaly novemberben tett bejelentésére tekintettel, mely szerint kb. 100 milliárd forintot akarnak a járóbeteg gyógyszerkasszában megtakarítani, a gyógyszerellátási rendszer szereplői már a Széll Kálmán-terv bejelentését megelőzően elkezdték támogatáspolitikai álláspontjuk kidolgozását. Ezért már a bejelentést megelőzően hetekkel megjelentek a támogatáspolitikával kapcsolatos első publikációk.

 

Bodrogi József egészségügyi közgazdász és Szolyák Tamás az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének (AIPM) elnöke a Világgazdaságban február 16-án közösen publikált írásban kifejti, hogy a várható élettartam egy évvel való meghosszabbodása a GDP 4%-os növekedését eredményezi, ezért az „egészségérték” emelése komoly tényező lehet a versenyképesség fejlesztésében, a GDP bővülésében és a foglalkoztatottság növelésében. Az eredménytelen terápia növeli a szövődmények számát, ami újabb gyógyszeres kezelést igényel. A gyógyszer-finanszírozás fűnyírószerű visszavágása helyett a hatékonyság növelésére célszerű fókuszálni. „Hatékonysági szempontból elemezhetjük a hazai termékek árszínvonalát a nemzetközihez képest és vethetjük ezt össze az elért egészségnyereséggel, várható élettartammal. Nyilvánvalóan megjelennek azok a területek, ahol jelentős ártartalékok vannak a gyógyszerekben, melyek kiszűrésével legalább közelíteni tudjuk, hogy befektetéseink azonos mennyiségű egészségnyereséget érjenek el. A két hatékonysági szempont kombinációja jelentős hatékonyságnövekedést hozhat.” Felhívják a figyelmet arra is, hogy a generikus termékek árában – a legalacsonyabb európai árak figyelembe vételével – „hatalmas megtakarítási lehetőség van”. Azonban „egy 80 milliárd forint értékű forgalomcsökkenés az árfelülvizsgálatok eredményeként olyan mértékű árréscsökkenést okozna, hogy a kis forgalmú vidéki patikák tönkremennének, és ez ellátási gondokhoz vezetne. Tehát ezt azonnal a patikai árrés jelentős megemelésével kellene kompenzálni.” Szólnak arról is, hogy a hatékonyságnövelést célzó lépéseknél a gyógyszeripari hatásokat is vizsgálni kell. Az iparág 2010-ben forgalomarányosan befizetett extra adója 51 milliárd Ft, ami az iparági bevételek 8,83%-a. „Ez jelentősen felülmúlja bármely ideiglenesen bevezetett különadó mértékét”.  A kialakítandó modellnek tehát figyelembe kell vennie „a lakosság jövedelmi szerkezetét, egészségszemléletét, az ellátórendszerre, a forgalmazói és gyártói rendszerre kivetett hatásokat”.

 

A Világgazdaság február 23-i számában közölt írásában Hankó Zoltán kamarai alelnök kifejti, hogy kívánatos lenne, ha a döntéshozók végre a gyógyszertámogatást „nemcsak a tb által folyósított, árhoz nyújtott támogatással igénybe vehető szolgáltatásnak” tekintenék, hanem „a teljes értékű élet élésének egyik lehetséges eszközét” látnák benne. A cikkíró több javaslatot fogalmaz meg. Javasolja, hogy a „gyógyszerkommunikációs erőtérben” a gyógyszergyárak mellett jelenjenek meg azok a szereplők is, akik a támogatáspolitika szakmai szempontjait „magas színvonalon, hitelesen és hatékonyan” képesek képviselni. Ugyanis az orvos nem a gyógyszergyárral, hanem az OEP-pel kötött szerződést a gyógyszerek támogatással történő rendelésére. Javítandó a beteg-együttműködés is. Ehhez – a jelenlegivel szemben – olyan megoldásokra van szükség, amelyek megteremtik az orvos és a gyógyszerész érdekeltségét a közösségi források rendeltetésszerű felhasználásában és a hatékonyság érvényesítésében. A hatékonyság növelése a betegtudatosság és az együttműködő készség hiányában azonban nem valósulhat meg. Mint írja, „a gyógyszertámogatás rendszerében nemcsak a társadalmi szintű szolidaritás elvének kell érvényesülnie, hanem a beteg személyes felelősségének is a saját egészségi állapotáért és a rá fordított közösségi erőforrások felhasználásáért”. Ezért a lakosság egészségtudatosságának, együttműködő készségének és érdekeltségének javítása olyan feladat, amelyben a közvetlen támogatáspolitikai eszközökön túl a „népegészségügyi és prevenciós” programoknak is komoly szerepe lehet. Kezdeményezi az érdekviszonyok tisztázását is, mert a jelenlegi kuszaság sok működési zavar forrása. Példaként a kórházi és a járóbeteg gyógyszerforgalmazás összehangolatlanságát és a generikus szabályozás ellentmondásos szabályozását említi, benne a helyettesítés szabályrendszerével.

 

A Széll Kálmán-terv március 1-jei bejelentése előtt már kiszivárogtak különböző információk. A Népszabadság február 28-án arról ír, hogy értesülései szerint a kormány a 300 Ft-os dobozdíjat 500 Ft-ra akarja emelni, a gyógyszerfogyasztók kiadásai 5-30 százalékkal nőhetnek, a legkisebb költségnövekedésre a daganatos betegek számíthatnak, a generikus gyógyszerek árversenyének növelésével a kormány 30-40 milliárdot akar megspórolni. Változni fognak a gyógyszerbefogadási szabályok, növelni fogják a gyártói befizetéseket és az orvoslátogatói díjat. Ugyanazon a napon a portfolio.hu internetes portál közzéteszi, hogy a gyógyszerkasszából 2012-ben 83, 2013-ban és 2014-ben 120-120 milliárd forintot akar a kormány megtakarítani.

 

Március elsején ismertették a Széll Kálmán-tervet. Ugyanezen a napon Mellár Tamás az MTI-nek úgy nyilatkozott, hogy a gyógyszerkasszában együtt van jelen a hiány és a túlköltés. Békesi László volt pénzügyminiszter a hvg.hu-nak kifejti, hogy „képtelenség 100 milliárdot elvonni a szektorból anélkül, hogy vagy közel ennyivel emeljék a lakosság térítési díjait, vagy tovább sanyargassák az egyébként versenyképes gyógyszergyártó cégeket.”

 

Szócska Miklós államtitkár március 1-i budapesti fórumán egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy már 2011-ben is szükséges a gyógyszerkasszában „egy kis kiigazítás”, melyre mintegy 23-25 milliárd forintos többletforrás előteremtése szükséges. A portfolio.hu beszámolója szerint az államtitkár a gyógyszerkiadások Széll Kálmán-tervben megfogalmazott mértékű csökkentését „igazi bűvészmutatványnak” tartja, főleg úgy, hogy a betegterhek nem növekedhetnek.

 

A Somogyi Hírlapnak Gara István nagyatádi gyógyszerész március 1-jén úgy nyilatkozott, hogy a generikus helyettesítés „kétségkívül választékbővítő, de azt is látni kell, hogy miután a technológia teszi a gyógyszert gyógyszerré, nem egészen ugyanaz a generikus, helyettesítő gyógyszer”. Horváth Tamás MGYK elnök az ATV-ben kifejtette, hogy elsősorban arra figyel majd: a betegterhek ne növekedjenek és az ellátás minősége ne romoljon. Mára a rendszer egy „kifacsart citromra” emlékeztet, ezért a gyógyszeres terápia hatékonyságának növelésére kell fókuszálni.

 

A weborvosnak Zalai Gábor a Boehringer Ingelheim magyarországi igazgatója kifejti, hogy a gyógyszerkassza nettó növekedési üteme elmarad az államadósság növekedésétől. Szóvá teszi, hogy a gyógyszerismertetők után személyenként és évente fizetendő 5 millió forint adófizetési kötelezettség megnehezíti a gazdálkodásukat, miközben „szakmai kötelességünk tájékoztatást adni az orvosoknak”. „Nagyon magasak az adóterhek és nincsenek tartalékok a gyógyszeriparban, hiszen a 300 milliárd forint támogatási kerethez tavaly 51 milliárd forinttal járultak hozzá a gyógyszergyártók”. Szerinte „A gyógyszer-támogatási rendszerben is vannak tartalékok, amelyek feltárásával tényleges megtakarítások érhetőek el”. Javasolja a „magas generikus árszintek európai árszinthez történő csökkentését a referenciaárazás keretein belül, a hatástalan terápiák támogatásának megszüntetését, egyes területeken a hatékonyabb befektetések támogatását, a terápiás protokollok és finanszírozási protokollok összhangjának megteremtését, a protokollok betartásának ellenőrzését”.

 

A weborvoson március 2-án közzétett összeállítás szerint Rózsa Iván a sanofi-aventis/Chinoin kommunikációs igazgatója szerint a gyártói terhek emelkedése a kutatás+fejlesztés terén is nehéz helyzetbe hozza a magyarországi gyártókat. „Az anyavállalat a stabil, ösztönzőket kínáló országok valamelyikébe viheti el a jövőben a kutatás-fejlesztési projekteket. Elengedhetetlen, hogy a hazánkban több ezer munkahelyet teremtő, a hazai GDP-hez, exporthoz jelentős mértékben hozzájáruló hazai gyógyszeripari vállalatok kutatás-fejlesztési költségei leírhatók legyenek az extra magas adókból”. Beke Zsuzsa a Richter PR-ért és kormányzati kapcsolatokért felelős vezetője szerint cége „mint tőzsdén jegyzett cég, a befektetői érdekeket figyelembe véve nem tud hivatalosan meg nem erősített, sajtóba kiszivárogtatott információkra reagálni”. Mint mondta, „a fix csoportokba tartozó generikus készítménykör további megszorításokat már nemigen visel el, ezen a termékkörön jelentős megtakarítást képtelenség végrehajtani anélkül, hogy a biztonságos gyógyszerellátás szempontjai ne sérüljenek. A gyártói hozzájárulás esetleges növelése pedig még inkább előtérbe helyezné a K + F leírhatóság kérdését és szükségességét”.  Szolyák Tamás AIPM elnök kifejtette, hogy „a jelenlegi makroökonómiai gondok közepette a már meglévő extra adóterhek időleges, kismértékű növelését kész elfogadni”, a befizetéseket azonban „egyértelmű célokra” javasolják fordítani. Megemlítette, hogy a kutatás részeként hazánkban végzett klinikai vizsgálatok „elmaradásának következtében a nagy kórházak munkaerő-megtartó ereje tovább csökken majd”.

 

Szolyák Tamás a Világgazdaságnak elmondta, hogy „átmenetileg 30-40 milliárdos racionalizálási lehetőséget” látnak a rendszerben. Amennyiben a kormány tervei valóra válnak, 2014-re a GDP 0,7%-ára süllyedne a gyógyszerkiadás a visegrádi országok mostani 1,1%-ához képest. A fejlett országokban ez az arány most 0,83%, „de ott a hazai 200 dollárhoz képest 412 dollár jut egy főre a közkiadásokból”. Sinkó Eszter közgazdász a Világgazdaságnak nyilatkozva nem látja tisztán, hogy a cégbevételek növelésével, vagy a gyógyszerkiadások csökkentésével számol-e a kormány, számítása szerint azonban legfeljebb 20-40 milliárdos többletadóval terhelhetik az ágazatban működő vállalkozásokat. Sinkó Eszter az Indexnek nyilatkozva elmondta, hogy „a gyógyszercégeknek tényleg van pénzük, de a mostani 50 milliárdos befizetés mellett eszük ágában sincs többet adni a magyar államnak. Ha a következő években további 40-50 milliárdot akarnak elvenni tőlük, egyszerűen kivonulnak a piacról, elviszik a kutatás-fejlesztési tevékenységet és a gyártói kapacitásokat az országból”. Ugyanakkor a pénz egy részét „szépen és intelligensen” is el lehet kérni ezektől a cégektől, ami „tárgyalástechnikai kérdés”. A generikus és az originális készítmény közötti árkülönbség 50-60%-ra növelhető a jelenlegi 30%-ról. Legalább 5-10 milliárdos tartalék van az orvosok gyógyszerfelírási szokásainak felülvizsgálatában is. „Ha minden szereplő összehúzza magát, ebből legfeljebb 50-60 milliárd jöhet ki”. Rékassy Balázs a Pfizer Hungary Kft. közkapcsolati és kommunikációs igazgatója elmondta, hogy a gyógyító hatás ellenőrzésének állnak elébe. E szerint ha az adott gyártó az adott betegnél nem tudja igazolni szere hatékonyságát, nem jut hozzá annak támogatásához sem. Rékassy szerint azonban annak, hogy hatékony legyen a terápia, „az is feltétele, hogy a beteg akkor és úgy szedje az orvosságot, ahogyan a készítmény leiratában olvasható”.

A TV2 Mokka c. műsorában március 2-án Hankó Zoltán MGYK alelnök a megtakarítás tervezett 120 milliárdos összegét nem tartotta reálisnak. Ellenben fontosnak tartja, hogy a gyógyszerkasszát tehermentesítsék a nem odatartozó tételektől. Ilyen pl. az áfa és a kórházi felhasználású drága gyógyszerek járóbeteg-gyógyszerkassza terhére történő beszerzése. Szüntessék meg a támogatási rendszer belső ellentmondásait és ezt követően hozzanak hatékonyságot növelő intézkedéseket. A betegterheket nem szabad növelni, az ellátás biztonságát térben és időben is garantálni kell, tehát „olyan intézkedés amelyik például a gyógyszertárak működését is ellehetetlenítené, értelemszerűen a mi támogatásunkat nem fogja elnyerni”. Horváth Tamás az MTI-nek elmondta, hogy a gyógyszertárak árréstömege nem csökkenhet, mert az az ellátás romlásához vezetne. Az Indexnek nyilatkozva elmondta: jelentős megtakarítást lehet elérni a helyes és pontos gyógyszerezéssel, amelyben a patikusok a kormányzat segítségére tudnak lenni.

 

Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő március 2-án az mtv1-en kifejtette, hogy „most a gyógyszerkassza támogatási rendszere egy teljesen átláthatatlan rendszer". Úgy kell átalakítani a gyógyszerkasszát, hogy ne nőjenek a gyógyszerárak és ne kelljen ennyi közpénzt elkölteni, magyarul „a valóban gyógyulni vágyó emberek érdekeit kell úgymond finanszírozni, és nem a gyógyszergyárakat”. Mint mondta, olyan megoldási javaslatot fog hozni a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma, amely biztosítja azt, hogy nem fognak emelkedni a gyógyszerek árai.

Mikola Bálint MOSZ elnök március 2-án az MTI-nek úgy nyilatkozik, hogy „elképzelhetetlen, hogy forrást vonjanak ki az ágazatból”. „Reménytelen, hogy a gyógyszertáraktól működési költségeket vonjanak el, mikor a patikák már így is közel 18 milliárddal tartoznak a nagykereskedőknek”. A MOSZ kezdeményezésére egyeztetés volt a MOSZ, az MGYT, a Gyógyszer-nagykereskedők Országos Szövetsége, a MAGYOSZ, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete, a Generikus Gyógyszergyártók Szövetsége és a Hálózati Gyógyszertárak Szövetsége között. Mikola szerint napokon belül „mindannyian külön elnökségi ülést tartanak, majd ezt követően megfogalmazzák egységes, közös álláspontjukat a kormány számára.”

 

Kovácsy Zsombor a megszűnt Egészségbiztosítási Felügyelet volt vezetője az MTV-ben március 3-án elmondta: „Ha alacsonyabb árból akár alacsonyabb támogatással is el tudunk érni kedvezőbb helyzetet a beteg számára, akkor a beteg nem érez ebből semmit, sőt még kedvező is lehet a számára a dolog.” 2007 előtt a magyar gyógyszercégek „több hasznot tudtak húzni a szektorból”, de ennek már vége. A nadrágszíj azonban még meghúzható, de „ez semmiképpen nem lehet 80-100 milliárd forint”. A korrupcióról szólva elmondta: „a gyógyszerpiac korrupciója olyan, mint az ország vagy Kelet-Közép-Európa korrupciós helyzete”. Ezért „a finanszírozási döntésektől a gyógyszerfelírásig a rendszer minden eleme áttekintésre érdemes”.

 

A HVG március 3-i számában Gáti Júlia arról ír, hogy „senki sem veszi komolyan azokat a fenyegetéseket, hogy a multinacionális gyógyszercégek, termékeiket kivonva a forgalomból, kivonulnak a magyar piacról. A hazai gyártók számára pedig végképp nem alternatíva a távozás. Várhatóan csökkenteni fogják a marketingköltségeket és karcsúsítani a foglalkoztatotti létszámot. A beruházások és a kutatás-fejlesztés is kárát láthatja a megszorításoknak, ami a foglalkoztatást és a hazai gyógyszeripar versenyképességét is hátrányosan érinti. „Ha az árakban nincs is jelentős tartalék, a felhasználás, a vényírás ellenőrzésében, a hatékonyság növelésében még biztosan akadhat néhány tízmilliárd. Hogy a további megtakarítást honnan szerzi, az már a Nemzeti Erőforrás Minisztérium gondja. Az elmúlt hetekben a fejlesztési és a gazdasági tárca ötletelt, miképpen vegyen úgy el az orvosságok támogatásából, hogy azt – a nyugdíjmegőrzés példájára – egészségmegőrzésként lehessen eladni. Most az egészségügyért felelős államtitkárságnak lesz rá április elsejétől három hónapja, hogy a stafétabotot átvéve, az ’érdekeltekkel egyeztetve’ július elsejére megalkossa a jogszabálytervezetet. Az elvi téveszme adott: a kormány abból indul ki, hogy míg az OECD országokban az egészségügyi ellátásra fordított kiadásokból a gyógyszer átlagosan 17 százalékkal részesedik, Magyarországon az arány 30%-os. Így tehát – vélhetik a számok mögé nem látók – van miből lefaragni. Ha viszont úgy kalkulálunk – amit a Fidesz a választási kampányaiban nem győzött hangoztatni –, hogy a kórházi, a járóbeteg- és a háziorvosi ellátásból évi sok százmilliárd forint hiányzik, mindjárt más arányok jönnek ki. Például, csak az egészségügyben dolgozók ötvenszázalékos béremelése rögtön 24 százalékosra mérsékelné a gyógyszertámogatás arányát.”

 

A Magyar Hírlapban március 3-án Gaál Péter egészségpolitikai szakértő kifejtette: a megtakarításokat az egészségügyben kell hasznosítani. „Ezt az elvet szegte meg korábban a liberális kormányzat.”

 

Március 4-én a hírszerző-ben Kaló Zoltán az ELTE Egészséggazdaságtani kutatóközpont vezetője úgy fogalmazott: „nem létezik olyan finanszírozási modell Magyarország számára, amely ekkora megtakarítást büntetlenül eredményezne. Nem a kiadáscsökkentés a kérdés, azt bárki meg tudja csinálni. Hanem az a bűvészet a 120 milliárdos megtakarításban, hogy úgy kell csökkenteni a kiadásokat, hogy az egészségi állapot ne romoljon.” A svéd modell bevezetése szerinte kockázatos, mert az a terápiahűség csökkenését eredményezné. „A terápiahűség csökkentése különösen veszélyes egy olyan országban, ahol a cukorbetegek 90%-ának nincs beállítva megfelelően a vércukorszintje, ahol a koleszterinszint-csökkentő gyógyszert szedők többsége egy év után felhagy a terápiával.”

 

A Népszabadság március 4-én arról ír, hogy a kormány a gyógyszerköltségek lefaragására a nemzetközi referenciaárakat, a másolt hatóanyagok árszínvonalának mérséklését, a biotechnológiai terápiák eljárásrendjének felülvizsgálatát, a nagy értékű terápiák hatásainak nyomon követését, a gyártók extraadójának 12 százalékról 18 százalékra, a 300 forintos dobozdíj 500 forintra növelését, valamint a gyógyszerismertetők adójának 50 százalékos emelését tervezi.

 

A Népszabadság „számításai” szerint az orvoslátogatói díj 50%-os emeléséből 5 milliárd, a 12%-os adó 18%-osra emeléséből 18 milliárd, a 100%-ban támogatott gyógyszerek dobozdíjának emelésével 1,5 milliárd forint spórolható meg. A nagy értékű gyógyszerek „nyomon követése” 15 milliárd, a fixesítés szabályainak átalakítása 20 milliárd forint megtakarítást okozhat. További tízmilliárd jöhet össze „a nemzetközi árszabályok átalakítása” (sic!) révén, a  biológiai gyógyszerek támogatása pedig 8 milliárdot hozhat. „Így optimális esetben 77,5 milliárd forint megtakarítást érhet el a kormányzat”.

 

Március 7-én Bogsch Erik a MAGYOSZ elnöke a Kossuth rádiónak úgy nyilatkozott, hogy „a kormánynak tisztában kellene lennie, hogy a gyógyszeripar kiemelt iparág, amely ezeket a terheket nem tudja elviselni és ezáltal a kutatásfejlesztési tevékenységgel, a beruházással és a foglalkoztatással gondok lesznek”. Horváth Tamásrahivatkozva a hirado.hu azt állítja, hogy a tervezett 350 milliárd forint helyett csak annak negyedét lehet megspórolni a támogatásokon.

 

Az index.hu március 7-én a Széll Kálmán-terv angol nyelvű változatára hivatkozva azt írja, hogy „ha a kormány nem lépi meg a strukturális átalakításokat, az veszélyezteti a Széchenyi-terv forrásait. Ha ugyanis az Európai Bizottság megállapítja, hogy hazánk nem tett megfelelő lépéseket, úgy dönthet, hogy felfüggeszti a fejlesztési forrásokat. A csomag nélkül a GDP-arányos költségvetési hiány 2012-ben 4,5%, 2013-ban 5,2% és 2014-ben 4,9% lett volna.

 

Szijjártó Péter a Duna televízióban március 7-én elmondta: „Furcsa dolog megszorító csomagról beszélni akkor, amikor 1900 milliárd forintnyi pluszforrást vonunk be azokba az ágazatokba, amelyek átszervezéséről a Széll Kálmán-tervben beszélünk – oktatási, egészségügyi, közigazgatás-átszervezési, közösségi közlekedési beruházásokra, fejlesztésekre, felújításokra ennyi pluszforrást tartalmaz az Új Széchenyi-terv, ami együtt értelmezendő a Széll Kálmán-tervvel”. Már csak azért is értelmetlen megszorításokról beszélni, mert a mostani kormányzat gazdaságpolitikája összeférhetetlen a megszorításokkal – ez a korszak a Gyurcsány-korszakkal lezárult – tette hozzá. Megszorítások tehát nem, de átszervezések vannak a Széll Kálmán-tervben. „Számos esetben azt láthatjuk, hogy a közpénzt úgy használták fel bizonyos területeken, hogy az állam és az emberek számára nem jól hasznosult” – mondta a szóvivő, rossz példaként említve a „diplomás munkanélküliek képzését” az egyetemeken, vagy a gyógyszerkassza közpénzeinek nagyvállalati lobbiérdekek szerinti szétosztását.

 

Március 8-án a Generikus Gyógyszergyártók és Forgalmazók Magyarországi Érdekvédelmi Szervezete közleményben ismertette álláspontját. E szerint „a generikus gyógyszerkészítmények szélesebb körű használata elősegíthetné a gyógyszerkassza finanszírozhatóságát és hosszú távú fenntarthatóságát”. Ehhez „olyan szabályozási környezet megteremtése szükséges, mely átláthatóan és kiszámíthatóan ösztönzi az egészségügyben dolgozókat ezen készítmények használatára. Emellett, a generikus program részeként, a generikus gyógyszerek szélesebb körű használatának érdekében, a gyógyszeripar és a kormányzat összehangolt kommunikációjára van szükség”. A közlemény szerint az orvosok és gyógyszerészek szakmai továbbképzésén túl a betegek felvilágosítása és informálása is elengedhetetlen. Versenyelőnyt kellene biztosítani a generikus gyógyszereknek, azonban az orvoslátogatónként fizetendő 5 millió forintos és a 12%-os különadó is terheli a generikus gyártókat, továbbá a kassza túllépése esetén is fizetniük kell. A közlemény rögzíti, hogy „az árversenyben betöltött szerepének erősítésével, a generikus termékek valós piaci előnyhöz juttatásával további megtakarítások volnának elérhetők mind a betegek, mind a társadalombiztosítás számára”.

 

A Magyar Nemzet március 9-én ír arról, hogy „egyelőre sem a Széll Kálmán-tervben, sem Szócska Miklós egészségügyi államtitkár nyilatkozataiban nem szerepelnek konkrétumok. A gyógyszercégekre hárított teher növekedése szembemegy a kormány „egészségiparra építő gazdaságfejlesztés” koncepciójával. Az érintetteknek ugyanis „költségcsökkentéssel kell reagálniuk”. Ezek a lépések „már akár érzékelhető GDP-visszaesést is eredményezhetnek”. A lap beszámol arról, hogy a tervek között szerepel az ún. „volumenszerződések” felülvizsgálata is. Ha „tíz százalékkal csökkentenék a szerződéseken szereplő összeget” az „néhány milliárd forintnyi megtakarítást hozhat”.  Bogsch Erik szerint „nehezen elképzelhető”, hogy a 120 milliárd forintos megtakarítást kizárólag a cégekre hárítsák. „A kormánynak tisztában kell lennie azzal, hogy gazdasági fejlődés nélkül az államadósságot sem lehet csökkenteni, márpedig a gazdasági növekedésben érdemi szerepet vállalnak a magyarországi gyógyszergyártók … A generikus készítményeken már nem lehet megtakarítani, nem igazak azok az állítások, amelyek szerint ezeket a szereket itthon drágábban adják a gyártók, mint egyes nyugat-európai országokban.”

 

A Népszava március 9-i cikke szerint „arról is hallani”, hogy „csökkenthetik a támogatások mértékét”. „Az államilag támogatott gyógyszerek mintegy harmadát ugyanis 100 százalékos árkedvezménnyel lehet megvásárolni, de a tb-finanszírozott gyógyszerek árának 85, 55 vagy 25 százalékát szintén a gyógyszerkassza állja. Ha tehát csökkentik a támogatás mértékét, a lakosság egyenes arányban többet fizet majd értük. 2006-ban, Molnár Lajos minisztersége idején ezt már meglépték, akkor a támogatások mértékét jelentősen csökkentették.” A cikk szerint Mikola Bálint közölte: a számok nagysága és az ellentmondó nyilatkozatok meglepőek a gyógyszergyártók számára; Szócska ugyan azt kommunikálja, hogy a gyógyszer-kereskedelemben vannak tartalékok, Mikola szerint azonban nincs egy fillér sem. A szektor résztvevői szerint már most nagyon magasak az adóterheik és nincsenek tartalékok az iparban, hiszen a 300 milliárd forint állami kerethez tavaly 51 milliárd forinttal járultak hozzá a gyógyszergyártók.

 

Március 10-én Korozs Lajos MSZP-s politikus sajtótájékoztatón közölte: a gyógyszerek árának emelésével elképzelhető, hogy sokan a szükséges helyzetben sem tudják majd kiváltani orvosságukat. Kiemelte: a kabinet az Európa élmezőnyébe tartozó magyar gyógyszeripart készül „hátba döfni”, tervezett lépései hatására ugyanis gyártók és forgalmazók vonulhatnak ki az országból, a kisebb forgalmú patikák bezárásával egyszerre. Az MSZP szerint az ésszerű gyógyszerfelhasználáshoz valódi szerkezeti reformokra van szükség az egészségügyben.

 

Szolyák Tamás az AIPM elnöke március 10-én a Nemzetgazdasági Minisztérium előtt tartott sajtótájékoztatóján együttműködésükről biztosította a kabinetet. Kijelentette: 2014-ig tudomásul veszik a jelenlegi extra adón felüli extra iparági adó tényét. A szervezet kilenc pontos javaslattal állt elő. A javaslatcsomag lényege az alábbi:

1. Tudomásul veszik, hogy extra szerepvállalásukra, a gyártói hozzájárulás ésszerű növelésére van szükség 2014-ig. Ezt követően azonban a 12 százalékon felüli rész kivezetését kérik a rendszerből.
2. Javasolják a lejárt szabadalmú eredeti termékek 6-9 hónapos „kegyelmi idejének” azonnali megszüntetését.
3. JavasoljĂĄk a generikus tĂĄmogatĂĄs struktĂşrĂĄjĂĄnak ĂĄtalakĂ­tĂĄsĂĄt, amely az ĂĄrszint racionalizĂĄlĂĄsa mellett megĂłvja a patikai ĂĄrrĂŠsek szintjĂŠt ĂŠs megakadĂĄlyozza a felesleges gyĂłgyszerfelĂ­rĂĄsokat. Nem tĂĄmogatjĂĄk a nemzetkĂśzi referencia-ĂĄrazĂĄst, helyette olyan rendszer alkalmazĂĄsĂĄt javasoljĂĄk, amely az ĂĄrszintek kĂźlĂśnĂśsebb befolyĂĄsolĂĄsa nĂŠlkĂźl szabĂĄlyozza a tĂĄmogatĂĄs kiĂĄramlĂĄst.
4. Javasolják a súlyos betegségek kezelésében a terápiás eredményesség alapján történő finanszírozás kiterjesztését, a gyártói érdekeltség megteremtését.
5. JavasoljĂĄk a nĂŠpbetegsĂŠgek esetĂŠn a prevenciĂł, a terĂĄpiĂĄs eredmĂŠnyessĂŠg ĂŠs a finanszĂ­rozĂĄs ĂśsszehangolĂĄsĂĄt, az egyĂŠn egĂŠszsĂŠgĂŠrtĂŠk ĂŠrdekeltsĂŠgĂŠnek megteremtĂŠsĂŠt.
6. JavasoljĂĄk a tĂĄmogatĂĄsi szerkezet felĂźlvizsgĂĄlatĂĄt a terĂĄpiĂĄs haszon / eredmĂŠnyessĂŠg szempontrendszere alapjĂĄn.
7. Javasolják átláthatóbb, következetesebb gyógyszerbefogadási rendszer kialakítását a betegek új készítményekhez való hozzáférésének biztosítása érdekében. A jelenlegi befogadási rendszer nemzetközi összehasonlításban kevésbé transzparens és az új gyógyszerbefogadás hosszadalmas; 2004 és 2010 között az új innovatív termék törzskönyvezésétől a hazai támogatási rendszerbe történő befogadásáig eltelt átlagos idő 677 nap, miközben 15 európai ország átlaga 230 nap.
8. Javasolják a közhasznú orvos-továbbképzés kontrolljának növelését, a szürke promóciós tevékenység szankcionálásának jelentős emelését, a promóciós etikai elvárások szigorítását, erőteljesebb kontrollját.
9. Javasolják a „hamburgeradó” típusú népegészségügyi járulék bevezetését.

 

Az Echo tv-ben március 10-én Szócska Miklós úgy fogalmazott, hogy a támogatási rendszer megújításán dolgoznak és azon, hogy a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyan kerüljenek felhasználásra a rendszeren belül. „A feltételeket, kereteket most értelmezzük. Ez egy folyamatban lévő munka”. Ugyanebben a műsorbanKovács József az Országgyűlés egészségügyi bizottsága elnöke kifejtette, hogy a megtakarított forrásokat az egészségügyi ellátás különböző területein kell felhasználni. Hankó Zoltán elmondta: a kamarában dolgoznak azon, „hogy amikor a tárgyalások elkezdődnek valamikor áprilisban, a Magyar Gyógyszerészi Kamara az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan egy koherens és minden szempontot figyelembe vevő javaslattal tudjon előállni.” Megismételte azt néhány nappal korábban már megfogalmazott javaslatát, mely szerint először azokat a tételeket kell kiszűrni, amelyek nem a járóbeteg-gyógyszerkasszába valók. Ezt követően lehet feltárni és felszámolni a korábbi hibás intézkedésekkel kialakult érdekkonfliktusokat. A „legnagyobb hatékonysági tartalék” a betegek együttműködésének a biztosítása lehet. „Ehhez az orvosi gyógyszerrendelésnek és a gyógyszertári gyógyszerkiadásnak a gyakorlatát felül kell vizsgálni és a betegeket ösztönöznünk kell arra, hogy a gyógyszeres terápiában megfelelő együttműködéssel éljenek”.

 

3.

Összegzés helyett

Egy ilyen ĂśsszeĂĄllĂ­tĂĄs termĂŠszetesen nem lehet teljes ĂŠs az objektivitĂĄsra tĂśrekvĂŠs ellenĂŠre is nyilvĂĄnvalĂłan hordozhat szubjektĂ­v elemeket. MĂŠgis alkalmas arra, hogy bepillantĂĄst nyerjĂźnk az elmĂşlt hetek gyĂłgyszerellĂĄtĂĄssal kapcsolatos legnagyobb horderejĹą tĂŠmĂĄjĂĄnak vitĂĄjĂĄba.

 

Feltűnő a NEFMI képviselőinek óvatossága. Jól látható, hogy a Semmelweis-terv hatékonyságnövelésre koncentráló javaslataival szemben a Széll Kálmán-terv – az elmúlt évtizedek gyakorlatához hasonlóan – a költségvetési elvárásokhoz akarja igazítani a támogatási rendszert. Érdemes figyelni arra, hogy a beavatkozás közvetlen költségvetési hatásán kívül számos járulékos következményre is utalnak a nyilatkozók. Szembeötlő, hogy szinte valamennyien igyekeztek úgy megfogalmazni a véleményüket, hogy az egyben „üzenetté váljék”. Úgyszintén érdemes felfigyelni arra, hogy a gyógyszerpiaci szereplők és szakértők jelentős többsége az együttműködés szándékával fogalmazta meg véleményét, és az egymással is ütköző álláspontok ellenére sok olyan javaslat is elhangzott, amelyek értelmes tárgyalási alapot képezhetnek. Ugyanakkor egységesnek tűnik a szakemberek és szakértők véleménye abban, hogy a Széll Kálmán-tervben megfogalmazott célkitűzés túlzott és a végrehajtása súlyos egészségügyi és politikai kockázatokat hordozhat. A tárgyalások április elején kezdődnek.

 

A tĂŠmĂĄt az mgyk.hu-n a tovĂĄbbiakban is figyelemmel kĂ­sĂŠrjĂźk.

 

Budapest, 2011. mĂĄrcius 19.

(hz)

A nyomtatóbarát verzió pdf formátumban itt letőlthető: Tamogatspolitika_2011_1resz.pdf