Mindnyájan tapasztaljuk, hogy a betegek igen gyakran az orvoshoz fordulás helyett is a patikában keresnek gyógyulást. A járókelÅ‘k, ha hirtelen rosszul lesznek és nincs a közelben orvosi ellátás, nem egyszer a közeli gyógyszertárba futnak segÃtségért. A gyógyszerész Ãgy gyakran találkozik sürgÅ‘s beavatkozást igénylÅ‘ kórképekkel is – tartja dr. Felkai Péter, akinek az Életveszélyes állapotok ellátása a gyógyszertárakban cÃmű, a Medicina gondozásában megjelent könyve nélkülözhetetlen a patikusok számára.
– Európában ez az első olyan könyv, ami a gyógyszertári elsősegélynyújtással foglalkozik… bátran mondhatjuk, hogy hiánypótló művet olvashat az érdeklődő.
– A gyógyszertárakban elÅ‘forduló gyakori rosszullétek miatt szinte minden országban kötelezÅ‘ a elsÅ‘segélynyújtási minimumismeret elsajátÃtása a patikusok számára – ráadásul ez az ismeretanyag hazánkban meghaladja a minimumkövetelményeket. A könyvvel az volt a célom, hogy ezt a tudásanyagot aktualizáljam, hogy ismétlÅ‘dÅ‘ tanulmányozásra alkalmas formában jusson el a gyógyszerészekhez, a mindennapokban elÅ‘forduló életveszélyes, sürgÅ‘sségi esetekre nyújtsak ellátási útmutatót. Tehát hogy olyan ismereteket adjak a gyógyszerészek számára, amelyek egyrészt felölelik a gyógyszertárakban leggyakrabban elÅ‘forduló rosszulléteket, sürgÅ‘s beavatkozást kÃvánó kórképeket, ugyanakkor olyan leÃrást is kapjon az érdeklÅ‘dÅ‘, amely a tünettanra koncentrálva ad útmutatást az egyes sürgÅ‘sségi kórképeknek – a gyógyszerész által elvárható tennivalóira vonatkozóan.
– E könyv azonban sokkal magasabb szÃnvonalon ad útmutatást, mint az egyszerű elsÅ‘segélynyújtást ismertetÅ‘ könyvek...
– Nyilvánvaló. A gyógyszerész neve elÅ‘tt nemhiába van a doktor megnevezés. Nem laikus tehát, hanem egészségügyi szakember, akinek jóval több ismerete van az egyes betegségekrÅ‘l és azok kezelésérÅ‘l. MegfelelÅ‘ segélynyújtást, jó tanácsot azonban csak megfelelÅ‘ ismeretek birtokában lehet adni. Úgy tapasztalom, hogy a gyógyszerészek segÃtÅ‘készségében nincs hiány, a határokat csak a jogi és kompetenciahatárok, illetve a gyógyszerész tudásszintje szabja meg. Ismerni kell a gyógyszerészi elsÅ‘segélynyújtó tennivalók és tanácsok kompetenciahatárát is: nem csak jogi, de a józan észen alapuló megfontolások is ezt diktálják. A könyv szerkesztése során természetesen szem elÅ‘tt tartottam a gyógyszerész lehetÅ‘ségeit.
– Végeztek-e előzőleg valamilyen felmérést azzal kapcsolatban, hogy van-e igény egy ilyen műre?
– Eleinte féltem, hogy nincs igénye a gyógyszerészeknek erre a fajta tudásanyagra. Aztán megkerestem egy fiatal gyógyszerészcsapatot, akik egy kérdÅ‘Ãvet küldtek körbe az interneten, amelyre kétszáz válasz érkezett. Tudom, ez nem reprezentatÃv felmérés, de jelezte, hogy a gyógyszerészek ( minden korosztályból) találkoztak már a patikában rosszullétekkel és a maguk módján segÃtettek is. LeÃrták a leggyakrabban elÅ‘forduló eseteket és az általuk alkalmazott terápiát. Kiderült: Mindnyájan szeretnének többet tudni a tennivalókról, mert az eddig alkalmazott beavatkozásuknál többre van igényük. Tehát kell egy ilyen könyv, a gyógyszerészek sokkal többet szeretnének tudni például a vérzések elállÃtásáról, vagy a pánikbetegekrÅ‘l, az ájult beteg ellátásáról, a patikában elÅ‘forduló allergiás reakciók, hirtelen rosszullétek alkalmával szükséges tennivalókról. A felmérés eredményét, a gyógyszerészek javaslatait természetesen figyelembe vettem a szerkesztésnél.
– Ön köztudottan a gyógyszerészeket is mindig doktornak szólÃtjaÂ…
– Úgy gondolom, a doktori cÃm kötelez. Egyre inkább arra tart a világ, hogy a patikustól fognak minden olyat kérdezni, ami az orvoslással összefügg, és csak végsÅ‘ esetben fordulnak orvoshoz. ennek elemzése azonban messze vezetne. A könyvben leÃrt ismeretek jól kiegészÃtik a gyógyszerészi gondozási területeketÂ… és gyógyszerésznek tudni kell cselekedni, ha valaki összeesik a gyógyszertárban.
– Milyen volt a szakma reagálása?
– A kamara és az MGYT is messzemenÅ‘en támogatott. Javaslataik, buzdÃtásuk hatalmas motivációt jelentett nekem. A gyógyszerészek igénylik a tudást. Szükségük van az sürgÅ‘s esetekben való tennivalókat ismertetÅ‘ továbbképzésre, az egyetemi és posztgraduális képzések erre csak módjával adnak lehetÅ‘séget – ezért is született a könyv. Egyébként már 2 éve szervezem az egyetemi képzéseket és a posztgraduális képzéseket, hiszen az egyetemet végzett gyógyszerészdoktoroknak is ismerniük kell az életveszélyes állapotokat elhárÃtó, azonnali beavatkozást kÃvánó, a laikus elsÅ‘segélynyújtást jóval meghaladó ismereti szinteket, azok korszerű technikáját és eszközeit. Ezzel a tudással lesz igazán doktor a gyógyszerész.
B. Zs.