Zalaegerszegi 7 Nap - 2019.08.09. (1,9. oldal)
"Gyakran halljuk, hogy leginkább az élethosszig tartó tanulással tudjuk megÅ‘rizni szellemi frissességünket. Az elmélet egyik ékes példájaként tekinthetünk Beledi Istvánné Katira, az egyik belvárosi patika vezetÅ‘jére, aki több mint 50 éve lépett a pályára, de a mai napig szÃvja magába a tudást, amelyet aztán igyekszik továbbadni a jövÅ‘Â gyógyszerészeinek. Fél évszázadot nehéz lenne egyetlen oldalba sűrÃteni, Ãgy most csak a tapasztalatokról, a változásokról, munkaszeretetrÅ‘l és barátságokról beszélgettünk...
– Én még emlékszem gyerekkoromból, amikor édesanyámmal mentünk a gyógyszertárba, a patikus hölgyek névrÅ‘l ismertek mindenkit, tudták, kinek mi a baja, milyen gyógyszerért jön. Ön az egyik legforgalmasabb zalaegerszegi patikát vezeti. Megvan itt még a személyes kapcsolat?
– Hogyne, persze. A patikát ma személyi jog alapján működteti a gyógyszertárvezetÅ‘, ez azt is jeleni, hogy ellátási kötelezettségünk van.Tehát ez a rész, ahol most vagyunk, hozzám tartozik. EbbÅ‘l persze az is következik, hogy az elmúlt évtizedek alatt a környéken élÅ‘ket nagyon jól megismertük. FÅ‘leg, akik havi rendszerességgel jönnek a gyógyszereikért. Tudjuk, ki mit szed, mennyit, milyen az élete, a háttere. És ami a legcsodálatosabb, hogy valódi barátságok is szövÅ‘dtek itt. Nagyon sok olyan barátunk van, akik egykor még bejáró betegek voltak, idÅ‘közben aztán úgy elmélyültek a kapcsolatok, hogy azóta is összejárunk, programokat szervezünk.
Tudni kell bánni az emberekkel és én ezt úgy szeretem. Ma sem döntenék másként, csakis gyógyszerésznek mennék. Szeretek emberekkel foglalkozni és valahogy még ma is olyan jó érzéssel tud eltölteni, amikor elkészÃtek egy köptetÅ‘t, hogy tudom, valahol egy kisgyerek az én kezem munkája által lesz jobban. Fantasztikus. Nem is tudok erre mást mondani."
Â