Dr. Szabó Sándor gyászszertartása
Szeptember 11.-én pénteken du. 14 órakor kezdődő gyászszertartáson helyezték végső nyugalomra dr. Szabó Sándort, a Kamara volt elnökét, örökös tiszteletbeli elnökét a Farkasréti temetőben.
A gyászszertartást dr. Beer Miklós püspök végezte. A Nemzeti Fórum, a Polgári Orvoskör és a barátok nevében dr. Fejér László az MDF egészségpolitikai tanácsának volt elnöke; Ipolydamásd község képviseletében, ahol dr. Szabó Sándor díszpolgár volt, Rományik Ferenc polgármester; a gyógyszerész-társadalom részéről dr. Hankó Zoltán, a Kamara elnöke mondott búcsúztatót.
A gyászszertartáson a rokonok és barátok mellett a Kamara volt és jelenlegi vezetői, valamint a gyógyszerészek nagy részvéttel kísérték utolsó útjára dr. Szabó Sándort.
Dr. Szabó Sándor lelki üdvéért az engesztelő szentmise szeptember 26-án (szombaton) 10 órai kezdettel Budapesten a Kapucinus templomban (I. ker. Fő utca 32.) lesz, melyre a család és a Kamara tisztelettel hívja a gyógyszerészeket.
Budapest, szeptember 12.
Dr. Hankó Zoltán
Dr. Szabó Sándor búcsúztatója
„Forradalom alatt nem a népharag féktelen dühkitörését értem, hanem a materiális és szellemi korlátok ésszerű eltakarítását, a korszerű követelmények megvalósítása érdekében.”
Püspök Úr! Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!
Ezzel a Kassák-idézettel robbant be a gyógyszerészi közéletbe dr. Szabó Sándor 1990 tavaszán, néhány hónappal a Magyar Gyógyszerész Kamara tisztújítását megelőzően. Így jelezte, hogy elfogadja a jelölést az elnöki tisztségre, s egyben az általa kívánatosnak tartott módszert is meghatározta.
Dr. Szabó Sándor Zalaegerszegen született 1941. július 22-én. Iskoláit Budapesten a Krisztina Téri Általános Iskolában kezdte, majd 1959-ben Pannonhalmán érettségizett, kitűnő eredménnyel. Az egyetemi felvételkor az egyházi gimnáziumokban végzettek sorsa őt sem kerülte el, de végül, többszöri próbálkozás után, bekerülhetett a Budapesti Orvostudományi Egyetemre, ahol 1966-ban szerzett gyógyszerészi diplomát. Az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban technológus, majd a kísérleti üzem vezetője. Doktorált, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen 1976-ban szakmérnöki címet szerzett. Az EGYT-ben – a mai EGIS-ben – a Gyógyszerismertető Osztály vezetője, majd az Orvosi Főosztály főosztályvezetője. 1980-ban hívták a MEDIMPEX Gyógyszer kereskedelmi Vállalathoz, ahol a 45 országban működő tudományos és marketing kirendeltségek tevékenységét irányította. Gyógyszeripari szakértőként 1984-ben bekerült az ENSZ Iparfejlesztési Szervezetébe (UNIDO), és tíz országban gyártási projektek vezetőjeként dolgozott. 1989-ben a Biopharm Gyógyszerkutató, Fejlesztő Kft.-hez került ügyvezetőnek, amely cég akkor kutatásokkal, eljárásokkal és forgalomba hozatallal foglalkozott.
Volt tehát tapasztalata, amikor 1990. júniusban megválasztották a Kamara elnökévé. A Kassák-idézetben foglaltak szerint küzdött meg a gyógyszerellátás akkori rendszerét konzerválni akarókkal és a radikálisokkal. A gyógyszerészet szakmai, anyagi és erkölcsi rehabilitációját tűzte ki célul. Fellépése, önbizalma hitet adott a változásban kevésbé bízóknak is. Meggyőző ereje és tárgyalási technikája eredményes volt. Sokszor mondta: „addig megyek, míg falnak nem ütközöm, aztán az ütött résen tovább”.
Két cikluson át, 1998-ig vezette a Kamarát. Ez idő alatt sikerült a gyógyszertárak privatizációját lebonyolítani, de ehhez először a jogszabályokat kellett megalkotni. Ez idő alatt született meg a gyógyszertári törvény és a gyógyszertörvény, és első ciklusának végén, az addig civil szervezetként működő Magyar Gyógyszerész Kamarát köztestületi rangra emelő kamarai törvény.
Elnöksége alatt vásárolta meg a Kamara a Dózsa György úti székházat. Mint mondta: a 750 éves szakma hagyományainak és presztízsének megfelelő székházra van szükség. Kifinomult ízlése, a széphez, régi tárgyakhoz, festményekhez, bútorokhoz való vonzódása meghatározó volt a székház berendezésekor is. A műemléki védelem alatt álló patikabútorzat teszi igazán egyedivé a Kamara székházát, amelynek a mai napig csodájára járnak az emberek.
A második elnöki ciklusa után a küldöttközgyűlés örökös tiszteletbeli elnökké választotta. 1999-ben miniszteri biztos volt. Vezette a Gyógyszerészi Hírlap szerkesztő bizottságát, képviselte a Kamarát az Egészségügyi Technológia-értékelő Bizottságban, elnöke volt a Pharmacia alapítványnak. Részt vett a Patika Egészségpénztár alapításában és mindvégig igazgatósági tagja volt. Évekig volt az Európai Unió Gyógyszerészeti Csoportja és az Europharm Forum magyar delegáltja. Meghatározó szerepe volt a gyógyszerészek foglalkozásdoktori címének megadásában és haláláig ellátta elnöki tanácsadói feladatait is. Sokszor mondta, hogy „inkább elkopni, mint berozsdásodni”.
Dr. Szabó Sándor számtalan szakmai elismerés és kitüntetés jogos birtokosa. Különösen büszke volt a Batthyány-Strattman László-díjra és a Magyar Érdemrend Polgári Tagozat Lovagkeresztjére, amit nemzeti ünnepünkön, 2012. március 15-én vehetett át. Itt nemcsak a kitüntetésnek örült, hanem annak is, hogy a polgári magyar kormánytól kapta az elismerést, amelynek mindvégig elkötelezett híve volt. Szakmai kitüntetései közül a Kamara aranyérmét, a Magyar Gyógyszerészetért-díjat, a Pro Pharmaciae emlékplakettet, a Gyógyszerészetért életműdíjat és a Lengyel Gyógyszerész Kamara Díszoklevelét mindenképpen meg kell említeni.
Sándor más dimenzióban élt, mint a gyógyszerészek döntő többsége. Egyik közös ismerősünk, egy kiváló politikus és nagyszerű közigazgatási szakember részvétlevelében úgy fogalmazott, hogy „szerettem, tiszteltem, becsültem őt, a legjobb harcostárs volt a legnehezebb időkben is. Ügyszeretete, felkészültsége példamutató volt. Ugyanakkor mélyen érző, reneszánsz egyénisége okán bárkinek kész volt segíteni szinte minden körülmény között.”
Kedves Sándor! Isten veled!
(Elhangzott dr. Szabó Sándor temetésén, 2020. szeptember 11.-én)