Világgazdaság 2011. június 20.
Lépéshátrányban
Drasztikus kórházi átalakítás
Nógrádi Tóth Erzsébet írása
Húsz év után újra államosítják a Fővárosi Önkormányzat kórházait, s három, 24 órás szolgálatot nyújtó egészségügyi központot alakítanak ki Budapest és a környező megyék betegeinek ellátására. Az integrációtól várt megtakarítás csak később hoz hasznot, a mai pénzhiány pedig a mindennapi gyógyítást veszélyezteti mondta a Világgazdaságnak Velkey György, a Fővárosi Önkormányzat egészségügyi bizottságának elnöke, a Magyar Kórházszövetség jelölt elnöke.
A fővárosi kórházak összevonása csak hosszabb távon hoz hasznot, a pénzhiány a mindennapi gyógyítást sodorja veszélybe vélekedik Velkey György, a Fővárosi Önkormányzat egészségügyi bizottságának elnöke.
Visszafelé forog az idő kereke a fővárosban, hiszen megkezdődik az egészségügy államosítása. Örüljünk vagy búslakodjunk?
Közel húszéves kísérlet után kerülnek ismét állami tulajdonba a budapesti kórházak. Ezt a gondolatot pártállástól függetlenül már sokszor felvetették a kormányok. Amúgy nem dőlt még el, hogy mi lesz az ország többi egészségügyi intézményével.
De ősszel, az önkormányzati törvény módosítása után eldőlhet.
Elképzelhető. Egyébként nem magyar sajátosságról van szó, az Európai Unió több országában is van ilyen szerkezetű intézményrendszer. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy a gyógyítás a legnagyobb költségigényű szolgáltatás, amelyben hatalmas állami pénzek is mozognak. Így van ez nálunk is, csaknem fele-fele a költségvetési pénz és a társadalombiztosítási járulék. Joggal igényelheti az állam, hogy erősebb ráhatása legyen a pénzforrások felhasználására.
Miért éppen a fővárossal indul a kórházak államosítása, és mikor?
A kormány májusi döntése alapján 6-9 hónap alatt kellene ezt megtenni. Feszített tempóval januártól megtörténhet az átállás. Budapest egészségügyi rendszere speciális, hiszen itt koncentrálódik az ország gyógyintézményrendszerének 40 százaléka. Itt gyógyítják Pest, Komárom-Esztergom, Fejér, Nógrád, Heves, Szolnok és Bács-Kiskun megye betegeinek jelentős részét, a speciális beavatkozásokra szakosodott intézetek pedig az egész országból fogadják a pácienseket.
Azért is speciális a helyzet, mert az egészségügyi intézmények sokféle tulajdonban vannak: az aktív ágyak 45 százaléka a tíz fővárosi kórházban koncentrálódik. Emellett itt működnek az állami tulajdonú országos intézetek, a Semmelweis Egyetem és a Honvéd Kórház, valamint négy egyházi és több alapítványi szolgáltató. Ám a legnagyobb fenntartó főváros és állam között alig van együttműködés.
Mi lesz az alap és szakellátási szolgálatokkal?
A fővárosi kórházi szakrendelők állami kézbe kerülnek, de az önálló szakrendelők és az alapellátás egyelőre önkormányzati felügyelet alatt maradnak. Mint ahogy a megyei kórházak is.
Mi lesz a kórházi ingatlanok tulajdonlásával?
Annak ellenére, hogy az intézmények az egyik közösségi tulajdonból egy másikba kerülnek, szükséges az ingatlanok felmérése, ezt jogászok végzik.
Egyébként a második világháború előtt is sokféle jogi és tulajdoni szerkezetű egészségügyi rendszer volt Magyarországon, azután kerültek állami kézbe. Csak az 1990-es évek elején adták át ezek egy részét az önkormányzatoknak. Most ezzel ellentétes irányú folyamat kezdődik.
Mit nyernek a betegek és az egészségügyben dolgozók a tulajdonváltással?
A szervezett betegutakkal, a központosított közbeszerzéssel, az ésszerűbb feladatmegosztással mindenki nyerhet, és pénzforrások takaríthatók meg. A fővárosban három, 24 órás szolgálatot nyújtó, jól felszerelt központ jön létre a területileg hozzájuk igazítható intézményekkel integrálva az itt lakók és a széles értelemben vett agglomerációból idejövő 4-4,5 millió ember ellátására. Az egyik térségi központ a János-kórház, a Kútvölgyi kórház s a Városmajorban lévő Érés Szívsebészeti Intézet hármasa lesz, amely Buda, Pest megye dunántúli oldala, valamint Komárom-Esztergom, Fejér megye betegellátási központja lesz.
A másik központ a Róbert Károly körúti Honvéd Kórház, ahová Észak-Pest, Nógrád és Pest megye északi része tartozik majd. A harmadik a Nagyvárad tér környékén kialakuló együttes, ahol a Heim Pál-kórház, az Országos Kardiológiai Intézet és a Semmelweis Egyetem klinikái helyezkednek el. Itt uniós forrásból új tömb épül a Ludovika tér közelében a Korányi-projekt révén. Ehhez a három központhoz igazodnak a progresszivitás alsóbb szintjén lévő fővárosi és megyei intézmények. A központokban látják el a súlyos vagy a sokféle betegséggel küszködő betegeket, akiket az akut ellátás után visszaadnak az alacsonyabb szintű kórházaknak. A kevésbé komplex betegségek ellátását eleve ezek az intézmények végzik. Ez jó esetben most is hasonlóan történik.
Akkor miért van szükség a betegellátást szervező hivatalokra? A Magyar Orvosi Kamara például emiatt tízmilliárdot meghaladó közpénz elherdálásáról beszél.
A kamara bírál, de sokan egyetértenek. Nem tudom, honnan veszi a tízmilliárdot, ilyen összegről nem volt szó. Azért van szükség független ellátásszervezőkre, mert az egy-másfél millió lakost ellátó egységek hatékony működéséhez szervezett betegutak kellenek, profi módon kell végezni a központosított közbeszerzéseket is. Szóba jött, hogy végezze a betegútszervezést mondjuk egy-egy nagyobb területi kórház. Ám többen és joggal tartanak attól, hogy a teljesítmény után járó bevételek érdekében maguk felé irányítanák az OEP által jól fizetett betegségekkel a pácienseket. Ezek a hivatalok nem lesznek túladminisztráltak, s állami intézetek lévén nem fölözhetnek le semmiféle hasznot a betegútszervezésből.
Hatalmas közpénzek mozognak az egészségügyben, gyakran éri bírálat a közbeszerzések miatt a kórházakat. Állítólag akár 20 százalékot is kaphat a vételárból, aki az adott cég termékét vásárolja meg.
Én ezt nem hiszem. Munkahelyem, a Bethesda Gyermekkórház pár éve közbeszerzési társulást alapított a Semmelweis Egyetemmel és a Budai Irgalmas Rendi Kórházzal. Ennek eredményeként az egyetem milliárdos nagyságrendű havi gyógyszerbeszerzéséhez csatlakozva mi a különféle termékcsoportokban 1025 százalékos árkedvezményt értünk el. És nem mellesleg senki sem bélyegezhet meg bennünket a csúszópénzek miatt. Az új egészségügyi struktúrában az egymásfél milliós térséghez tartozó egészségügyi intézményrendszerben még eredményesebb lehet a beszerzés.
Mit szólnak ehhez a beszállítók?
Gondolom, nekik könnyebb lesz, ha nem elaprózottan és nehezen átlátható érdekviszonyok között kell tárgyalniuk a partnereikkel.
Nem kerülnek veszélybe a kis és közepes vállalkozások?
Nem, hiszen egy-egy gyógyszercsoportot és eszközt különféle cégektől szerzünk be most és a jövőben is.
A közös beszerzésektől várja az ágazatért felelős államtitkár a 20-30 milliárdos megtakarítást.
Azt nem tudom, mennyi pénz szabadul így föl, de biztos, hogy lesz megtakarítás a hatékony betegútszervezéssel, az integrációval, s az a célunk, hogy a pénzforrások az egészségügyben maradjanak.
Mikor számíthatnak erre az intézmények?
Reálisan a jövő év második felétől, de inkább 2013-tól.
Kibírja addig a forráshiányos ágazat többletpénz nélkül?
Nem. Az elmúlt két évhez hasonlóan most is súlyos pénzhiánnyal megyünk bele a nyárba. Egyhavi működési forrás hiányzik a kórházakból. Ezért részben a beszállítók hitelezésére kényszerülünk, másrészt meggyengült a betegellátás színvonala. A teljesítményvolumen-korlát miatt a tervezhető műtéteket csúsztatják, újra hosszabbodhat a várólista. Súlyos gondokkal küszködnek a gyermekkórházak, a Heim Pál Gyermekkórház a főváros egyik legeladósodottabb intézménye.
Mára a mindennapi ellátás kerülhet veszélybe, sürgősen gondolni kell a megoldásra.
Nem gondolja, hogy a gondolás kevés?
Ennek megválaszolása a gazdaságpolitika, a nagypolitika dolga. Mi is tudjuk, hogy feszített az állami költségvetés, erősödnek a restrikciók, de ezzel együtt látni kell, hogy nagy baj van az ágazatban, erősödik a kórházak eladósodása. Az ágazatért felelős minisztérium és államtitkárság napi kapcsolatban van az egészségügyi szolgáltatókkal, folyamatos a jelentési rendszer. Azt azonban nem tudom, hogy a közös ágazati érvrendszer mennyire lesz elegendő a politika meggyőzésére. De azt igen, hogy korábban nem éreztük, hogy az ágazatvezetés a gyógyintézményrendszer oldalán focizik.
A pénzhiány, a rossz keresetek miatt akarják itthagyni év végén az országot a rezidensek.
Ki fog itthon gyógyítani?
Örülök, hogy élesen felvetették a bérgondokat, de a követelésük módjával nem értek egyet. A fiam is most végez az orvosin, ismerem a szorító helyzetüket. Világos és egyértelmű életpályamodell kellene.
A szakorvosok havi 200 ezer forint nettó keresetének igénye lenne reális (most ennyit kérnek maguknak a rezidensek), a főorvosi karnál pedig a 300-400 ezer. Így minden minőségi ugrásnál lenne motiváció, a rezidensek számára is.
Logikus és ésszerű egészségügyi tervekről beszélt. Nem gondolja, hogy a Széll Kálmán-terv, amely 120 milliárd forintot vonna el a mára súlyosan kivéreztetett ágazatból, keresztülhúzza a számításaikat?
Két különböző logikából kiinduló elgondolásról van szó, ezek bizonyos pontokon ki is olthatják egymást. A Semmelweis-terv egy nagy ívű szakmai építkezési program, a Széll Kálmán-terv pedig az ország jövőjét nagy perspektívában látó adósságcsökkentő terv. Azt gondolom, hogy a Semmelweis-terv jövőjét a Széll Kálmán-terv jelentősen befolyásolhatja. A jövő évi költségvetés elfogadásakor már sok minden kiderül.
Nógrádi Tóth Erzsébet
Világgazdaság
Névjegy - Velkey György (50)
1986-ban szerzett diplomát a Debreceni Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán. Csecsemő és gyermekgyógyász, aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvos. 2008ban védte meg második diplomáját a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában.
198695 között a debreceni egyetemen dolgozott, majd a Magyar Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának osztályvezető főorvosa, orvos-igazgatója, 2003-tól főigazgatója.
Több orvosszakmai társaság vezetője.
2010-ben választották meg a Magyar Kórházszövetség jelölt elnökének.
2011-től önkormányzati képviselő, a Fővárosi Önkormányzat egészségügyi és szociális bizottságának az elnöke.
Felesége orvos, öt gyermeket nevelnek.