A Gyógyszerészi Hírlap júliusi számában egyebek mellett új sorozatot indítunk a 2018. évi Patikanapon meghirdetett programmal kapcsolatban, de folytatjuk a korábban kezdetteket is. Ugyanakkor megemlékezünk 1950. július 28-ról, a „gyógyszerészek gyásznapjáról” is.
A XV. Országos Patikanapról
Az egészségpolitika, a közigazgatás és a társszervezetek országos és megyei képviselői jelenlétében került megrendezésre a XV. Országos Patikanap központi rendezvénye június 6-án Tapolcán. A Stark patikában rendezett ünnepélyes megnyitón dr. Stark Boglárka köszöntötte a vendégeket, majd köszöntő beszédre kérte fel sorrendben Fenyvesi Zoltán országgyűlési képviselőt, Dobó Zoltán tapolcai polgármestert, Korózs Lajost, az országgyűlés Népjóléti Bizottsága elnökét, prof. dr. Kovács Gábort, a Magyar Tüdőgyógyász Társaság elnökét, dr. Horváth-Hutás Tamást, dr. Greskovits Dávidot, prof. dr. Szökő Évát és dr. Hankó Zoltánt.
Részlet Dobó Zoltán, Tapolca polgármestere köszöntőjéből: „…Sokszor megjelenik a kérdés, hogy egészségügyi ellátást vagy egészségügyi szolgáltatást szervezünk-e Magyarországon? A kettő között óriási különbség van. Az ellátás jár, a szolgáltatást pedig megvásároljuk. És milyen nehéz a patikusok dolga, mert a kettő között kell egyensúlyt kialakítaniuk nap mint nap! … Fontosnak tartom, hogy a patikustársadalom elismerése legalább olyan legyen, mint amit a tudásukért és a nyújtott szolgáltatásukért érdemelnek.”
COPD – egy alul diagnosztizált népbetegség
A dolgozat a 2018. évi Patikanapon meghirdetett „A gyógyszerészek szerepe a légúti megbetegedések megelőzésében és kezelésében” c. népegészségügyi program részeként jelenik meg.
„…A Magyar Tüdőgyógyász Társaság, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság és a Magyar Gyógyszerészi Kamara együttműködésével szeretnénk elérni az idült légzőszervi betegek, ezen belül a nagyszámú COPD-s beteg jobb ellátását. Megállapodásunk alapján az elkövetkező esztendőben a gyógyszerészeket tájékoztató lapokban rendszeresen megjelenhetnek írások a különböző légzőszervi betegségek, de elsősorban a COPD, az asztma bronchiale megelőzésének, kezelésének, ellátásának az újdonságairól. Célunk az, hogy olyan, a mindennapi gyakorlat során használható információkat adjunk át a gyógyszerész kollegáknak, amelyek révén segíthetik a munkánkat a közös cél elérése, a betegek magasabb színvonalú és eredményesebb ellátása érdekében.”
Népegészségügyi program az allergiás és a légúti betegségek elleni küzdelemben
Fejleszteni kell a gyógyszerészek népegészségügyi programok iránti elkötelezettségét – állapítják meg a szerzők a tavalyi program értékelésével és az idei indításával foglalkozó cikkükben.
„…az ilyen, népegészségügyi indíttatású programokra szükség van. Szükség van azért, mert a gyógyszerészek népegészségügyi aktivitására a társadalom igényt tart, és ennek intézményesített szakmai feltételeit nekünk kell biztosítanunk. Szükség van azért is, mert a népegészségügyi aktivitások „egyenszilárdságúvá” tételéhez az országosan egységes szakmai szempontrendszer kimunkálása és valamennyi gyógyszerész számára elérhetővé tétele elengedhetetlen. És szükség van azért is, hogy a gyorsuló ütemű fejlődés eredményeit az egyes területeken szakmai-tudományos szempontból garantált minőségben, az egyes piaci szereplők marketing-önérdekétől független keretek között tudjuk közzétenni a gyakorló gyógyszerészeknek és betegeinknek egyaránt.”
Hallottam, láttam. Így volt…
1950. június 28-án elkezdődött az ország összes patikájának államosítása. E napra, a gyógyszerész elődökre dr. Hegedűs Endre kisújszállási gyógyszerésszel készített beszélgetéssel emlékezünk.
„Emlékszem, anyám sírva mondta: mindennek vége, a patikát államosították! Meglepetésszerű rablótámadás volt az egész országban ez az egységesen, egy napon végrehajtott államosítás. A patikában megjelent két bőrkabátos egyén, és átadott egy Eü. Minisztériumi körbélyegzővel ellátott, stencilezett „kutyanyelvet” (ma is őrzöm!), valamint közölték, hogy a patikát "állami tulajdonba veszik". Néhol ennek még egy harmadik, fegyveres ÁVÓ-s jelenléte is nyomatékot adott mindennek. Azonnal lepecsételtek mindent, és – miután a vidéki gyógyszertárak általában egy épületben helyezkednek el a tulajdonos lakásával – az átjáró ajtót a patika és a lakás között rögtön bedeszkázták, később pedig befalazták. Mindez mélységesen megalázó volt: a tulajdonost csak mint "piszkos tulaj"-t emlegették, és közölték vele, hogy attól kezdve egy állami patika vezetője.”