Az alábbiakban a Gyógyszerészi HÃrlap szeptemberi számának néhány cikkébÅ‘l közlünk részleteket.
A Formulae Normales Veterinariae története
Most induló sorozatunkban az állatgyógyászati normatÃvák kialakulására tekintünk vissza. Ebben a részben a Norma Pauperum I–III. – mint a Formulae Normales Veterinariae elÅ‘futára – idÅ‘szakát (1850–1898) tekintjük átÂ…
A Norma Pauperum I-et – amely 1850. július 1. és 1872. december 1. között volt érvényben – a 8.973/1850. BM sz. rendelet léptette életbe. Érdekessége, hogy szegény sorúaknak beteg állataik járványos megbetegedése (marhavész) esetén engedélyezték a Norma Pauperum vénymintáinak „közalapok terhére” történő rendelését…
Â
BizonyÃtékon alapuló étrend-kiegészÃtés: utópia vagy valóság?
A bizonyÃtékokon alapuló orvoslás jól ismert fogalom, amelynek alapelvei a gyógyszerek fejlesztése és azok alkalmazása során is iránymutatónak tekinthetÅ‘ek. Sajnos, a jól ismert, hagyományos gyógynövények nagy része – meglehetÅ‘sen összetett okokból – nincs forgalomban a fenti elveknek megfelelÅ‘ gyógyszerkéntÂ…
Bár az étrend-kiegészÃtÅ‘k és a gyógyszerek kategóriái esetén a jogi garanciák eltérÅ‘ek, nincs akadálya annak, hogy a gyártók a gyógyszeriparban alkalmazott szigorúbb szabványok elveinek megfelelÅ‘en járjanak el. Az étrend-kiegészÃtÅ‘ nem gyógyszer: gyógyhatás elérése céljából nem alkalmazható, ugyanakkor joggal elvárható, hogy a szakmai szempontból optimális, megfelelÅ‘, ellenÅ‘rzött minÅ‘ségű termék kerüljön a fogyasztóhoz.
Â
„…amire felhatalmazást kapott”
Az alábbiakban dr. Fodor András olvasói levelét – imázsról, sárdobálásról,  tüskéről és egy parlamenti levélről – tesszük közzé.
A kamara a századforduló idején kiállta a demokrácia próbáját is, hisz tökéletesen működött egyrészt a választás, másrészt a visszahÃvás és a bizalmi szavazás intézménye is. A tenni akarás és az útkeresés viszontagságai, a többségi akarat keresztülvitele jól nyomon követhetÅ‘ az ezen idÅ‘szakhoz tartozó Gyógyszerészi HÃrlap és Gyógyszerészi ÉrtesÃtÅ‘ hasábjainÂ…
Ne torzsalkodjunk, ne ködösÃtsünk! Tiszteljük egymás meggyÅ‘zÅ‘dését, munkamódszerét! Fogalmazzunk kritikusan, de tüskementesen! Hamarabb meglesz Ãgy az elvesztett közös nevezÅ‘! Erre hivatkozva igyekszünk az egészségügyi politikára hatni céljaink elérése érdekében. Ennek fényében, hogyan lehet olyat sugallni, hogy az egykor MOSZ „Gyógyszerészetért” életműdÃjjal kitüntetett kolléga által vezetett köztestület veszélyezteti a „gyógyszerészi hivatás jövÅ‘jét”? E kijelentéssel stigmát kap 25 év közös munkája! Sárdobálás ez a javábólÂ…
Volt egy tanÃtómesterem, akivel nyugdÃjas korában sokat beszélgettem. IdÅ‘s, tapasztalt gyógyszerész volt, aki végigélte a politikum változásait – Ãgy a gyógyszerészetét is – az elsÅ‘ világháborús évektÅ‘l az államosÃtás elsÅ‘ évtizedének a végéig. NyugdÃjasként tudta meg, hogy gyógyszerészi pályára készülök. Különösebb átmenet nélkül egyszer a következÅ‘ket mondta. „Tudod, fiam, két értelmiségi csoport létezik, aki bántja egymást. Az egyik a jogászok, a másik a gyógyszerészek. A jogászok ezt sokkal jobban csinálják, merthogy megélnek belÅ‘le.” Â…