■ Csak akkor lesz pozitív változás az egészségügyben, ha a döntéshozók belátják, hogy az ágazatnak juttatott forrás nem költség, hanem jelentős nemzetgazdasági befektetés. A közel 20 éve tartó forráskivonás krónikus válsággá fajult, a kórházak eladósodtak, erőteljes az orvosmigráció, romlik a betegellátás minősége. Mindezért nem okolható az ágazatért felelős kormányzat, ugyanis megalkotta a jó irányú változások alapjául szolgáló Semmelweis-tervet, megkezdte az intézményrendszer átszervezését. Ám a folyamat csak akkor lesz eredményes, ha az új kormány igényli az ágazat belső folyamatainak megismerését, meghatározza a közpénzért járó gyógyítási csomagot. Ha indulásként legalább 150 milliárd forintot juttat a rendszerbe, és kontrollált módon utat nyit a magánforrásoknak. Ez állíthatja meg a fejlett országoktól való leszakadásunkat, teremt bizalmat, vethet véget a tetten nem érhető korrupciónak, adja vissza az orvosok és szakdolgozók kiszámítható jövőképét, amiből a beteg és az állam is rövid távon profitálhat.
■ A központi költségvetés alrendszere, amelyet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár kezel, az elmúlt két évben egyensúlyban volt. Tetemes megtakarítást ért el a gyógyszercégeknek kiírt vaklicites árversennyel és azzal, hogy évekig alig fogadott be új készítményt a támogatotti körbe. A drága kórházi terápiáknál bevezette a betegre szabott, ellenőrzött gyógyszerfelhasználást. A legtöbbet a gyógyító-megelőző ellátásokra (háziorvoslás, szakrendelők, kórházak), a gyógyszerárak és a gyógyászati segédeszközök támogatására költi.
■ Az állami (OEP-) gyógyszerkassza csökkenése törvényszerűen növeli a lakosság ez irányú kiadását, ennek oka a megbetegedések, az ellátásra szoruló idős populáció arányának növekedése, az új és drága orvosságok piacra kerülése. Ennek ellenére tavaly csak 195 euró volt az egy főre eső átlagos gyógyszerfogyasztás a tíz évvel ezelőtti 250 eurós EU-átlaggal szemben.
■ Csökken a járulékot fizető aktív népesség, közel 17 százalék a 65 évnél idősebbek aránya, jelentős a munkanélküliség. Az OEP-bevétel 63 százaléka járulék, 29 költségvetési forrás, 8 egyéb forrás. (SE MKK)
■ Az egészségkárosító termékek adójából és pályázati forrásokból nőtt ugyan az egészségügyi dolgozók keresete, mégis erőteljes az elvándorlás. A bizonytalan és megalázó hálapénz helyett sokan az itthoni bérek sokszorosáért, a jobb munkakörülményekért hátat fordítanak az országnak. Már nem sikk idehaza az orvosi s a nővéri hivatás.
A 70 évnél idősebb háziorvosok nem tudják eladni a jó tíz éve térítésmentesen kapott praxisukat. Várat magára az életpályamodell. Félő, hogy az elöregedő népesség gyógyítók nélkül marad.
■ Évente 3,2 millió megbetegedést regisztrálnak az Európai Unió tagállamaiban, hazánk még most is dobogós helyen áll a keringési és a daganatos megbetegedésekben, amelyek egyre jobban sújtják az aktív korú populációt. Az alacsony születésszám mellett magas a halálozás, emiatt évtizedekig súlyos társadalmi s gazdasági gondokkal kell számolni.
NÓGRÁDI TÓTH ERZSÉBET
Figyelő