Újabb eredmények születhetnek a miniszterelnökkel folytatott konzultáció révén
A gyógyszerészi szakma többéves "exodusa" után tavaly ősszel bekerült az új alapszabályba egy olyan fejezet, amely a kitűzött célokat rögzíti. Ezek között szerepel a gyógyszertárak működési feltételeinek javítása és többségi gyógyszerészi tulajdonlása, a gyógyszerészek szakmai és egzisztenciális függetlenségének megteremtése, a gyógyszerészi kompetenciák fejlesztése és a beosztottakkal való kapcsolattartás is. Nem meglepő tehát, hogy a kamara legmagasabb döntéshozói testülete által elfogadott dokumentum szellemében tárgyalhattak nemrég a kormányfővel a kamara vezetői. Hankó Zoltán köztestületi elnökkel egy hosszabb interjú első részében először a júliusi konzultáció részleteiről beszélgettünk.
- Mikor járt utoljára hivatalban lévő miniszterelnök a kamaránál?
- Ilyesmire eddig még nem került sor. 1991-ben látogatott el hivatalban lévő kormányfő a gyógyszerészekhez. Antall József akkor Nikolics Károly professzornak adott át magas kitüntetést, aki akkor köszönt le a Magyar Gyógyszerészeti Társaság elnöki pozíciójából. Antall József mondott egy szép beszédet a Társaság küldöttközgyűlésén, majd egy szűk körű baráti beszélgetést követően távozott. Ehhez tudni kell, hogy korábban az Orvostörténeti Múzeum főigazgatójaként szoros kapcsolatot ápolt sok gyógyszerésszel, köztük Nikolics professzor úrral, akinek emberi és szakmai helytállását és a gyógyszerészetért végzett munkáját közelről ismerte és nagyon nagyra tartotta. Orbán Viktor ellenzéki vezetőként 2005-ben már járt egyszer a kamarában. Arra a találkozóra a nemzeti konzultáció keretében került sor. Az akkori megbeszélést most is felemlítette.
- A miniszterelnök nem egyedül érkezett, prominens személyek is részt vettek a találkozón. Ezt hogyan értékeli?
- Úgy, hogy komolyan vette a gondjainkat. Lázár János miniszterelnökséget vezető államtitkár, Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter és Szócska Miklós egészségügyi államtitkár is érdemi résztvevői voltak az egyeztetésnek, továbbá a Miniszterelnökség egészségügyi tanácsadója is jelen volt a megbeszélésen. A mi delegációnkban a tiszteletbeli elnök úr, a felügyelő bizottság elnöke és a három alelnök mellett részt vehetett a megbeszélésen a területi szervezetek elnökei képviseletében a Csongrád megyei elnök, továbbá a hivatal igazgatója és a közgazdasági szakértőnk is. Végig konkrét problémákra és azok megoldására tudtunk fókuszálni, és a protokollt leszámítva eredetileg ötven percesre tervezett egyeztetés másfél órásra módosult. Fölkészülten jöttek, előtte néhány nappal kormányülésen is téma volt a gyógyszerészet helyzete és problémái.
- A kamara mit vitt be az egyeztetésre?
- Már a megbeszélés előkészítése során kiderült, hogy a miniszterelnököt elsősorban a 12 pont megvalósítása és az ágazat megoldandó problémái érdeklik. Bizonyára sokan emlékeznek, hogy 2010 tavaszán fogalmazta meg a köztestület a "Mit kíván a magyar gyógyszerész?" elnevezésű 12 pontos csomagot, amelyet a Fidesz-KDNP szövetség részéről Soltész Miklós vett át 2010. március 16-án és kötelezettséget vállalt annak figyelembe vételére a kormányzati munkában. Most pontonként áttekintettük, hogy mi valósult meg belőle, mely elvárások, javaslatok teljesültek, és mik vannak még feladatként előttünk. Elvégezve az értékelést, tiszta lelkiismerettel állítható, hogy sok minden megvalósult az akkori elvárásokból fogalmazhatnék úgy is, hogy jól állunk , ugyanakkor vannak még jócskán megoldandó feladatok is. Ezt írásban is rögzítettük és a találkozón átadtuk a kormányzati delegáció valamennyi tagjának. Ennek az írásos összefoglalónak része volt egy három pontból álló külön csomag is, amelyeket olyan súlyúnak tartottunk, hogy a megvalósulásukhoz kormányfői jóváhagyásra van szükség. Az egyik pontban a tulajdonosi programhoz kértünk támogatást. Üzletrész vásárlására ugyanis nincsenek hitelek a kereskedelmi bankoknál, ezért egy alkalmas konstrukció kidolgozásában, valamint a hitelgarancia biztosításában kértük a kormányzati segítséget. A másik kérésünk az volt, hogy segítsenek a patikai szolgáltatások fejlesztésének anyagi elismerésében, és kezdődjön ezzel kapcsolatban egyeztetés. Erre egyben a Széll Kálmán-terv miatt kieső bevételeink kompenzáló elemeként is számítunk. A harmadik kérésünk pedig az volt, hogy folytathassuk az egészségügyi államtitkársággal azokat a kiigazító lépéseket, amelyeket részben a 12 ponthoz kapcsolódóan, részben az elmúlt időszak tapasztalatainak figyelembe vételével indokoltnak tartunk. Az írásos előterjesztésben felsoroltuk az idevágó programpontokat is.
- Hogyan reagált a miniszterelnök a felvetésekre?
- A tulajdonosi programhoz kapcsolódóan ígéretet kaptunk egy kedvező kamatozású, hosszú lejáratú állami hitelkonstrukció megteremtésére, amolyan patikaalap létrehozása jöhet szóba. A kormányfő tehát többre kötelezte el magát, mint amit eredetileg kértünk. Már a megbeszélésen is kifejtette és aztán a sajtótájékoztatón is szóba hozta, hogy az ország érdeke a gyógyszertárak többségi gyógyszerészi tulajdonlása. Egyetértett azzal a felvetésünkkel, hogy közös munkabizottságban dolgozzuk ki a hitelkonstrukció részleteit. A jogszabály adott, de el kell kerülni, hogy a program végrehajtását szindikátusi vagy strómanszerződésekkel ki lehessen játszani, ezért valószínűleg fokozott állami kontrollra lesz szükség a forrás felhasználása fölött. Felvetette a tulajdonosi program gyorsításának lehetőségét is, a konkrét javaslatok kidolgozása úgyszintén a közeljövő feladatát képezi.
- A végrehajtást azonban gátolhatja a patikák nem elhanyagolható százalékának eladósodottsága. Ezt hogyan védenék ki?
- Beszéltünk arról is, hogy sok patika veszteséges, és még mindig jelentősen el vagyunk adósodva a nagykereskedőknek. Szembesítettük a liberalizáció idejéből datálódó eladósodottsággal a kormányt, és elmondtuk azt is, hogy a helyzetet a Széll Kálmán-terv is súlyosbította. Elmagyaráztuk az eladósodottság következményeit is. A probléma igen súlyos és nemcsak önmagában gond, hanem a tulajdonosi program végrehajtását is gátolhatja. Az adósságprobléma rendezése nélkül a program nem hajtható végre, ezért a helyzetet muszáj kezelni, méghozzá ésszerűen. Ez nemcsak a források megteremtésének igényét, hanem racionális felhasználását is feltételezi, ami pl. monitorrendszerek kiépítésével segíthető.
- Az augusztus 1-i árréskorrekció olyan döntés volt, amely az eddigieknél jóval nagyobb port vert föl. Úgy tűnik, a patikák időről időre futnak a pénzük után. Nem lenne egyszerűbb új árképzési szisztémát kidolgozni?
- Gazdasági problémáink tárgyalása során szóba került a gyógyszerek árképzésének rendje is, mert a jelenlegi nem működik jól. Mindannyian ismerjük az árrésrendszer belső ellentmondásait, ami nem garantálja a kereskedelem megfelelő részarányait a rendszerben. Egyik kollégám felvetette, hogy van olyan európai ország, amelyben garantálják, hogy a gyógyszer árának valamekkora hányada a gyógyszer-kereskedelem résztvevőit, köztük a patikákat illesse. Megállapodtunk arról, hogy a gyógyszerek árszabályozásának rendjét is felül kell vizsgálni.
- Többféle kompenzációt kért már a köztestület, és kívülről úgy tűnik, ezeket sorra meg is kapja. Ha úgy tetszik, cserébe pedig fölajánlotta, hogy bővíti a szolgáltatások körét. Ám ezek is pénzbe kerülnek. De kinek?
- Amikor tavaly tavasszal összeállítottuk azt a csomagot, amely szerint a Széll Kálmán-tervből adódó veszteségeink kompenzációját kérjük, olyan intézkedéseket javasoltunk, amelyek eleve meglévő problémák mérséklését és a hatékonyság javítását eredményezik. Ebbe a gyógyszertárak által nyújtott szolgáltatások bele tartoznak. A találkozón megkaptuk a jóváhagyást, hogy a gyógyszertárak által nyújtható szolgáltatások fejlesztéséről és állami forrásból történő finanszírozásáról is tárgyalásokat kezdjünk Szócska Miklós egészségügyi államtitkárral. A miniszterelnök álláspontja szerint kizárólag olyan megoldás jöhet szóba, amelyik nem növeli a betegek terheit. Állami szolgáltatásvásárlásban kell gondolkodni, ezt célozza a majdan kezdődő munka. Elvárás az is, hogy a finanszírozott szolgáltatás minőségbiztosított és korrekt módon dokumentált legyen.
- A mostani beszélgetésben is többször említésre került már a Széll Kálmán-terv, amely szerint jövőre még rosszabb lesz az ágazatnak a helyzete. Erről is volt szó?
- Igen. A tárgyalás végén kezdeményeztem, hogy beszéljünk a Széll Kálmán-tervről is. Elmondtam, hogy a gyógyszerészek mindeddig együttműködőek voltak, viszont azt kértük, hogy az árrés-veszteségeinket teljes körűen kompenzálják. Elmondtam, hogy már az idei terv sem tartható, a jövő évi előirányzat pedig nagyon komoly egészség- és társadalompolitikai kockázatokat hordoz. A miniszterelnök megköszönte a tájékoztatást és részletesen beszélt azokról a nemzetközi és makrogazdasági kényszerekről, amelyek meghatározzák a kormány mozgásterét. Így beszélt pl. a túlzott deficit eljárásról, a pénzpiaci folyamatokról és a költségvetési tervezésről is. Elmondta, hogy a kormány továbbra is elsődleges prioritásként kezeli a betegellátás zavartalanságát és azt, hogy a rászorulók terhei nem növekedhetnek. Ennek figyelembe vételével kell a tárgyalásokat folytatni. Úgy fogalmazott, hogy a számok nincsenek kőbe vésve. Elmondta a tárgyaláson, majd a sajtótájékoztatón is, hogy erről is akar majd a kamarával tárgyalni, mert a gyógyszerészek találkoznak a legtöbbet a betegekkel.
- Miért egy patikában került sor a megbeszélésre?
- Az előkészítés során még a kamara hivatala is eséllyel pályázott, azonban amikor kiderült, hogy egy olyan gyógyszertárban is megtartható a megbeszélés, amely eredetileg egy Nobel-díjas magyar gyógyszerész családjának tulajdona volt, a miniszterelnök stábja számára nem volt kérdéses a döntés. Nekünk pedig az is fontos volt a helyszín kiválasztásakor, hogy ebben a gyógyszertárban szép szakmai munka folyik és a gyógyszertárat a bent dolgozó szakemberek tulajdonolják. Ez úton is köszönetet mondok dr. Gaál Emese személyi jogos gyógyszerésznek és munkatársainak a segítségért és a helyszín biztosításáért.
Niczky Emőke
mgyk.hu