| Dr. Sohajda Attilával az MGYK Gazdasági munkabizottságának elnökével beszélgettünk az új Munka Törvénykönyve kapcsán - interjú a XIV. Magyar Gyógyszerész Napokra készülve |
- Mi az, ami szemléletbeli változást igényel a gyógyszerészektől – az új munka törvénykönyve kapcsán?
- A korábbi Munka Törvénykönyve fÅ‘leg a nagyvállalati – szakszervezeti kapcsolatokra épÃtett, Ãgy a gyógyszertári területen csak az általános szabályokat lehetett alkalmazni. Az új Munka Törvénykönyve széles körben lehetÅ‘vé teszi az egyedi megállapodásokat, amelyekkel a gyógyszertári specialitásokhoz is jobban lehet alkalmazkodni, ez azonban mind a munkáltató, mind a munkavállaló részérÅ‘l nagyobb felelÅ‘sséget, körültekintést igényel.
- Hogyan érinti a személyi jogos gyógyszerészeket az új szabályozás?
- Nem annyira az új szabályozás, hanem a személyi jogosok kettÅ‘s helyzete miatt érdekes a kérdés. A személyi jogosok menedzsment kötelezettségeik alapján egyrészt felelÅ‘sek a gyógyszertár szakmai és gazdasági munkájáért, mint ilyen például az optimális humánerÅ‘forrás gazdálkodásért, hogy megfelelÅ‘ számú szakszemélyzet legyen a gyógyszertár üzemideje alatt, ugyanakkor ne legyenek kitöltetlen, ölelkezÅ‘ munkaidÅ‘k. Ez egy nagyon fontos munkaszervezési feladat. Másrészt, a személyi jogosok többnyire munkavállalók is, és Ãgy fontos számukra az alapvetÅ‘ munkavállalói jogok érvényesÃtése is.
- Mire számÃt, személyes beszélgetésekre, esetleges egyéni megoldásokra - a XIV. Gyógyszerész Napok „folyosói szekcióján”?
- A gyógyszertárak nagy része 10 fő alatti kisvállalkozás, amely ráadásul családias, vagy korábbi munkakapcsolatok alapján szerveződött a 90-es évek elején, közepén. Azóta gyökeresen megváltozott a gyógyszertárak struktúrája, jövedelmezőségi, munkaadói helyzete, ezt azonban számos esetben nem követte a tudatos humánerő gazdálkodás. Ma már egyetlen gyógyszertár sem engedheti meg magának a költségekkel, ezen belül is a legnagyobb részt kitevő személyi költségekkel történő „nagyvonalúságot”. Ezekről a kényes kérdésekről szólhat leginkább a „folyosói szekció”.
- Az alapvető munkajogi kérdésekben nem csak a munkáltatóknak kell naprakésznek lenni, milyen lehetőségeket, és milyen kötelezettségeket jelent a munkavállalóknak - talán csak felsorolásszerűen, hiszen részletesen a gyógyszerész napokon is sor kerül majd erre…
- Ahhoz, hogy egy alkalmazott gyógyszerész a saját számára is elÅ‘nyös munkaszerzÅ‘dést kössön az adott terület gyógyszerész kereslet-kÃnálat helyzetén túl elengedhetetlen, hogy tisztában legyen alapvetÅ‘ munkajogi kérdésekkel. A munkáltatók egy része ehhez speciális szakembereket vesz igénybe, a munkavállalókat pedig a Munka Törvénykönyve egyes rendelkezésein kÃvül nemigen védi semmi. Ilyen például a munka dÃjazása tekintetében az alapbér, esetleges forgalmi jutalék, az ügyeleti dÃj, vagy a munkaidÅ‘ esetében a munkaidÅ‘keret bevezetése, munkabeosztás közlése, módosÃtása, a szabadságok kiadása, vagy a kártérÃtési felelÅ‘sség kérdése. Ezen kérdések ismerete alapvetÅ‘ érdeke mindenkinek, mindegyik húsba vágó kérdés, és különösen érdekes ezek összefüggése.
- Humánerőforrás, bizalom, eszköz – Ön szerint érvényesül a kölcsönösség elve?
- Az új törvény a felek közös megállapodásává teszi a munkaszerzÅ‘dést, a gyakorlat azonban az, hogy a munkáltató szabja a feltételeket, amit a munkavállaló vagy megért, vagy nem, és vagy tudja, hogy az milyen kötelezettségeket jelent, vagy nem, végül pedig vagy elfogadja, vagy nem. Egy rosszul megkötött szerzÅ‘désnek a következményeit pedig a szerzÅ‘dés fennállása alatt viselni kell. Ugyanakkor meggyÅ‘zÅ‘désem, hogy bizalom és kölcsönösség nélkül nincs megfelelÅ‘ munkakapcsolat. Az a munkáltató, amelyik nem erre épÃt, nem gondolkodik hosszú távon, ideig-óráig szerezhet gazdasági elÅ‘nyt, de társadalmi megbecsülést aligha. A mai gazdasági helyzetünkben viszont nagyon fontos az optimális humán erÅ‘forrás gazdálkodás. Sok gyógyszertárban a dolgozók mintha ernyÅ‘ alatt élnének, nincsenek tisztában a valós helyzettel, a kölcsönösség pedig rájuk is vonatkozik.
Â
- Köszönöm a beszélgetést!
Â
Â
Â
Â
(szente)