Nógrádi Tóth Erzsébet és Tinnyei Mária voltak a „Táltosképző” januári vendégei

Egészségügyi szakújságírók voltak a „Táltosképző” e havi meghívottjai, akik az egészségügy és az egészségügyi média kapcsolatáról tartottak előadást. Ha néhány szóval szeretnénk összefoglalni az elhangzottak lényegét, akkor azt egy régebbi magyar film címével tehetnénk meg: Egyedül nem megy.  E szavak arra utalnak, hogy az egészségügyben dolgozók és az egészségügyi szakújságírók közös célja, a betegek minél jobb ellátása, csak összefogással érhető el.

Dr. Hankó Zoltán köszöntőjével vette kezdetét a fiatal gyógyszerészeket a közéleti szerepvállalásra felkészítő rendezvénysorozat januári összejövetele. Az első előadó Nógrádi Tóth Erzsébet, a Figyelő főmunkatársa, egészségügyi rovatának szerkesztője volt, aki hangsúlyozta, az egészségügy és az egészségügyi média közös, alapvető célja a betegek szolgálata.  De nemcsak a cél közös, hanem a feladat, az érdekeltség, a felelősség, a kötelesség – ahogy a sikerek és a kudarcok is. Az egészségügy támogatása csak az egészségügyben dolgozók és a tömegtájékoztatók összefogásával érhető el. Mindezek ismeretében érthető, hogy az egészségügyi újságírók célja, hogy szakmai együttműködést alakítsanak ki az orvoslás minden szereplőjével, így a gyógyszerészekkel is.  De hogyan lehet ezt megvalósítani? – tette fel a kérdést. Úgy látja, számos módja van ennek, a háttérbeszélgetésektől kezdve a konferenciákon való részvételig, mind ezt segítik elő. Hasznosnak tartaná azt is, ha a gyógyszerészeknek vagy más egészségügyi dolgozóknak és az újságíróknak  lehetőségük nyílna fehér asztal melletti kötetlen beszélgetésre is, ugyanis mindenképpen jobban meg kellene ismerni egymást a két oldalnak ahhoz, hogy teljesítsék szakmáik elvárásait. Jónak tartaná, ha közösen szerveznének oktatásokat. Hangsúlyozta, ők nyitottak minden lehetőségre. 

Ez után a média és medicina kapcsolatával folytatta. Úgy látja, sokféle ugyan a magyar média (például 112 szakmának és 24 laikusoknak szóló médium létezik, nem beszélve az elektronikus sajtóról), sokfélék az újságírók, de egységesek a betegjogok tiszteletben tartása, a korrekt szakmai tájékoztatás, a naprakész  ismeretek átadása és a továbbképzés tekintetében. Az egészségügyi média nagyon speciális helyzetben van, hiszen közvetítő szerepet tölt be a betegek, az egészségügy szereplői, a döntéshozók, az OEP, az ipar stb. között. Sok minden van a tarsolyukban, amiről az egészségügy szereplőinek is tudni kell. 

Feladatuk a hiteles tájékoztatás, és hogy szakmailag is felkészültek legyenek. De hogyan érhetik ezt el? Nos, például a gyógyszerészek segítségével is – hangzott a válasz. Ennek érdekében ők is megpróbálnak tanfolyamokat szervezni például a MUOSZ-nál. Az információszerzéssel kapcsolatban felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy a gyógyszerészeknek is tisztában kell lenniük azzal, hogy milyen információkat mondanak el az újságíróknak, mi az, ami nyilvánosságra hozható, és mi az, ami nem… és főleg mikor. „A sztorizásnak itt nincs helye.”

Majd felcserélve a korábban említett média és medicina szavakat, a medicina és a média kapcsolatával folytatta. A „medicina”, az egészségügyi dolgozók is elsősorban a beteg érdekeit védik. Alázatos szolgálat kell, hogy jellemezze a medicinát és a médiát is, mindkét oldalnak be kell tartani az egészségügy etikai szabályait. És ahogy az újságíróknak ismerniük kell a „másik oldalt”, úgy az egészségügy szereplőinek is tisztában kell lenniük az újságírás bizonyos kérdéseivel. Tisztában kell lenniük azzal, hogy az egészségügy a nyilvánosság segítsége nélkül esetenként aligha juthatnak valamire – de ez fordítva is igaz.  A médiának tehát pozitív hatása van: nem lehet sikeres az egészségpolitika, a finanszírozás, az intézményrendszer átalakítása, ahogy a gyógyszerészek megbecsülése sem nélküle. Az újságíróknak írni kell a gyógyszerészekről, a gyógyszerészeknek meg „ki kell nyitniuk szívüket, lelküket”.  A média képviselői a gyógyszerészeket (is) fókuszba hozzák, számos olyan téma van, amelyek nyilvánosság elé tárásával fokozódhat a gyógyszerészek megbecsülése – ilyen például a gyógyszerészi gondozás. Ám tisztában kell lenni azzal is, hogy a médiának negatív hatásai is lehetnek. 

Az előadás további részében kiemelte, hogy az újságíróknak nagy szükségük van az információra, ezért fontos lenne, hogy a gyógyszerészek keressék őket, ha birtokukban vannak az ágazattal kapcsolatos hírek. Szükségesnek tartja a gyógyszerészekkel való kapcsolattartást, valamint hogy szükség esetén elérhető szakemberek álljanak rendelkezésükre. Erre egy angol példát hozott, a szigetországban ugyanis az újságírók rendelkezésre áll egy olyan adatbázis, ami alapján egy adott téma elismert szaktekintélyét bármikor felkereshetnek, felhívhatnak telefonon egy-egy téma kommentálására, hiszen fontos, hogy pontos és szakszerű információkat közvetítsenek, hogy a tájékoztatás folyamatos és kiegyensúlyozott legyen.

Összefoglalásként elmondta: a média intermedier szerepet tölt be az egészségügyi szakdolgozók, a döntéshozók, a háttéripar és a betegek között, de nem szabad elfogultnak lenniük egyetlen szereplővel sem, ahogy nem élhetnek vissza hatalmukkal sem, tudva, hogy a média a negyedik hatalmi ág. A legfontosabb pedig talán az, hogy a gyógyításnak prioritása kell, hogy legyen az újságírással szemben.

Majd Tinnyei Mária, a MedicalOnline, a PharmaOnline, a Medical Tribune és a Pharma Tribune főszerkesztője vette át a szót – és amíg Nógrádi Tóth Erzsébet a Figyelő című hetilap, azaz a nagyközönségnek szóló lap főmunkatársaként, a lap Medicina rovatának vezetőjeként, a Magyarországon elsőként 2013-ban megjelent Medicina évkönyv alapító főszerkesztőjeként, addig Tinnyei Mária a szakemberek számára kiadott médiumok főszerkesztőjeként, a kiadók oldaláról közelített a témához. 

Rövid bemutatkozás után elmondta, korábban a szaklapok kiadói általában a gyógyszerészek számára is az orvosoknak szánt anyagokat tették közzé. Úgy gondolta, változtatni kell ezen a gyakorlaton, így született meg az említett két gyógyszerészeknek szóló sajtótermék.

De vajon hogyan kerülhetnek be a gyógyszerészek az általuk javasolt tartalmakkal a különféle lapokba? A válaszhoz először is tisztázta a hirdetés és szakmai tartalom közti különbséget. Hangsúlyozta, egy lap „nem a természet ajándéka”, ezért határozott különbséget kell tenni a kettő között. Tinnyei szerint a szerkesztőségek nyitott és segítőkész emberekből állnak, nyugodtan meg lehet őket keresni ez irányú igényekkel, már csak azért is, mert az újságírónak érdeke, hogy információhoz jusson. Hangsúlyozta a személyes kapcsolat fontosságát az újságírók és a gyógyszerészek között. Jónak tartaná, ha a gyógyszerészek megismernék a szakújságírókat. Az egyes médiumokba való bekerüléssel kapcsolatban javasolta továbbá, hogy a patikusok küldjenek a szerkesztőségekbe olyan közleményeket, amelyek az egészségügyi ágazat szakmai nyilvánosságát érdekelheti. A szerkesztők örömmel veszik, ha kommentálják a híreket, mert az újságírók se nem orvosok, se nem gyógyszerészek, minden szakmai segítségért hálásak. Másik lehetőségként azt javasolta, hogy írjanak véleményt, jegyzetet. Nem baj, ha nem teljesen kész formában adják le, a szerkesztők segítenek ebben is. Kiemelte, az online médiumok gyakran nem tudnak folyamatosan tartalmat szolgáltatni, így minden szerkesztő örül az egyedi tartalomnak. 

És vajon hogyan tudják eldönteni a gyógyszerészek, hogy mi a hír? A válasz egyszerű: fel kell tenni a kérdést, hogy kinek fontosabb, hogy az adott információ megjelenjen? A tartalomközlőnek vagy az egészségügyi ágazat nyilvánosságának?  Ha a szakmai nyilvánosságnak fontosabb, akkor az hír, ha nem, akkor az hirdetés – hirdetési felületet viszont nem adnak ajándékba.

A hír értéket ugyanakkor számos tényező befolyásolja, például az aktualitás, milyen környezetbe illik, milyen más témák mellett kerül megjelenésre – hogy csak néhányat említsünk.

Tinnyei Mária hangsúlyozta az újságírók továbbképzésének fontosságát. Személyes példájára hivatkozva elmondta, milyen fontos volt az egyik orvosi társaság által szervezett továbbképzésen részt venni az újságíróknak, mert a továbbiakban sokkal hozzáértőbben tudtak a témáról írni, segítve ezzel a közös cél elérését. 

Az előadás végeztével lehetőség nyílt kérdéseket intézni az előadókhoz. A hallgatókban több is felmerült, számos témát megvitattak közülük. Pro és kontra érvek hangzottak el azzal kapcsolatban, hogy a Kamarának ki kell-e lépnie az egyik legnagyobb közösségi oldalra. Mások felvetették, hogy a laikusoknak szóló sajtóban egyre több olyan cikk jelenik meg manapság, amelyek állításai nem bizonyítottak, és hosszú távon gyengítik az emberek egészségügybe vetített bizalmát. Hogyan lehet ezen javítani? – hangzott a kérdés. A válaszokból kiderült, hogy mit tehet az újságírószakma és mit a patikusok ez ellen. 

A meghívottak a kötetlen beszélgetés során is hangoztatták, hogy a gyógyszerészeknek aktívabbnak kell lenniük az eddigieknél, ki kell lépniük a nyilvánosság elé a közös cél elérése érdekében. De az újságíróknak is voltak kérdéseik: kíváncsiak voltak arra, hogy a szaksajtóból leginkább mi érdekli a gyógyszerészeket. Megjegyezték továbbá, hogy sajnálatos módon kevés visszajelzést kapnak a patikusoktól – tudva persze, hogy időhiányban szenvednek a gyógyszerek, és gyakorlatilag ma már alig lehet követni a nagyszámú kiadványban megjelenteket. Ezen mindenképpen változtatni kéne. 

Összefoglalásként mindkét meghívott vendég a kapcsolattartás fontosságát hangsúlyozta, és újfent felhívták a patikusok figyelmét arra, hogy bátran jelentkezzenek anyagaikkal a szakújságíróknál, akik nyitottak elképzeléseikre. Az összejövetel dr. Hankó Zoltán köszönő szavaival zárult, majd a vendégek távozását követően a „Táltosképző” fiataljai – a már kialakult gyakorlatnak megfelelően – hosszasan beszélgettek a hallottakról.

B. Zs.