Dr. Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Gyógyszerészi Kamara vezetőivel 2012. július 21-én folytatott konzultáció után közös sajtótájékoztatót tartott dr. Hankó Zoltán kamarai elnökkel Budapesten, a Róna Patika officinájában. Az alábbiakban dr. Orbán Viktor sajtónyilatkozatát közöljük.
Elnök úrnak én is köszönöm a mai találkozás lehetőségét, Önöket pedig tisztelettel köszöntöm! Elnök úrnak hálás vagyok a helyszín kiválasztásáért is. Egy különleges helyen vagyunk. Ha a táblát megnézik, amely itt a falon található, láthatják, hogy ez egy Őrangyal névre hallgató patika volt valaha, és egy elfeledett, de nagyon híres magyar családnak volt a tulajdona. Kár is, hogy a család nincs gyakrabban említve a közbeszédben. Ez a Harsányi családé volt, akiknek nem a patikus apuka a legismertebb tagja, hanem a fia, aki a II. világháború üldöztetése elől szerencsésen külföldre menekülve világhírű karriert futott be, és az egyik magyar Nobel-díjassá vált. Emlékeim szerint valamikor a kilencvenes évek közepén, '94-ben kapta meg a Nobel-díjat két amerikai tudóssal egyetemben. Ha jól emlékszem, akkor a játékelmélet területén elért eredményére. Ez egy nagy történet, egy igazi nagy magyar történet. Örülök, hogy egy ilyen nagy történelmi helyszínen jöhetett létre a találkozó.
Ami a mi dolgunkat illeti, Önök ugyan mindig csak legyintenek, sosem írják meg, amikor ezt mondom, de ismétlem, hogy van értelme annak a fél mondatnak, hogy egy országot nem a kormány kormányoz, hanem egy országot az emberek közösen tudnak kormányozni. Például olyan szervezetek révén, mint amilyen a kamara. Az elnök úr szerény volt, és nem említette azt a tényt, hogy a kamara nélkül nem tudott volna a mostani kormányzat hozzálátni a megelőző nyolc év egyik legsúlyosabb hibájának kijavításához. Ezt a súlyos hibát úgy hívták, úgy hívják, hogy patikaliberalizáció.
Most mielőtt ennek a lényegéről mondanék valamit, először a visszafordításról, a folyamat visszafordításáról, beszélgettünk itt a kamara elnökségével, és egyikünk sem tudott felidézni olyan nemzetközi példát, amikor egy liberalizációs folyamat megindulása után, amikor a gyeplőt a lovak közé dobták, és ment minden szanaszét amerre látott, sikerült volna egy társadalomnak nem egy kormánynak, egy társadalomnak közös erővel visszafordítani egy liberalizációs folyamatot az egészségügyben. Magyarországon ez megtörtént, illetve reméljük hamarosan sikeresen be is fejeződik, mert olyan szabályokat alkottunk, a kamara támogatásával egyébként az elmúlt másfél-két évben, amelyek ezt a hibát, ezt a liberalizációs hibát orvosolják.
A megbeszélésünk egyik legfontosabb pontja éppen az volt, hogy miképpen tudjuk végigvinni ezt a folyamatot. Ugye a folyamatot azért akarjuk végigvinni, mert egyfelől meggyőződésünk szerint a patika működtetése az nem kereskedés, az alapvetően hivatás. Kétségkívül kereskedni is kell, mert el kell adni, pénzt kell beszedni a gyógyszerért, és így tovább. De alapvetően az emberek gyógyszerrel való ellátása, méghozzá fölkészült, szakmailag kompetens módon történő gyógyszerrel való ellátása, az egy hivatás. És miután persze fizetni kell a gyógyszerért, ezért a kereskedelmi elemet nem lehet kiküszöbölni belőle, de fontos dolog, hogy hova tesszük a hangsúlyt: a kereskedelemre, vagy a hivatásra. És a mi meggyőződésünk az, hogy azért kellett a liberalizációnak nevezett hibát kijavítani, mert a gyógyszerész szakma alapvetően mégiscsak hivatás, és a hangsúlynak a hivatásra kell kerülnie. Ezért fontos számunkra, hogy azok az emberek, akik ezt a hivatást gyakorolják, anyagi biztonságban legyenek, a szakmájuk egzisztenciális biztonságban legyen és ezen keresztül a szolgáltatás, amit az embereknek nyújtanak garantáltan jó minőségű és megbízható legyen. A jó állapotban lévő patika, a jó állapotban lévő gyógyszerész a beteg érdeke elsősorban. Fontos persze a patikusnak is, de mégiscsak elsősorban a beteg, vagyis mindannyiunk érdeke.
Ezért Magyarországnak az az érdeke, hogy a patikák a patikusok tulajdonában legyenek, a patikusok tulajdonában lévő patikák olyan gazdasági közegben és szabályozók mellett tudjanak dolgozni, amelyek garantálják a nyugodt munkavégzés feltételét és a biztos megélhetést. Ennek a lehetőségéről tárgyaltunk.
A jogszabályok megvannak, azonban a patikusok általi patika visszavásárlás pénzt is igényel, pénzügyi alapokra is szükség van, és megállapodtunk egy közös munkacsoport fölállításában, amely a miniszterelnöki vállalást, amit ma itt tettem, miszerint a magyar állam megadja a pénzügyi lehetőséget, megteremti a pénzügyi alapot a patikusok világa számára, hogy visszavásárolhatják méghozzá reményeim szerint gyorsabban, mint terveztük a többségét a patikáknak. Ennek a folyamatnak és szándéknak a pénzügyi alapjait meg fogja teremteni. Lesz ilyen alap, erre ígéretet tettem. A működtetéséről, kereteiről, kondícióiról pedig tárgyalásokat fogunk folytatni a kamarával. Ez talán a mai megbeszélés legfontosabb eleme.
A másik fontos elem, hogy a kormány abban támogatja a patikusokat, hogy azok a bizonyos árrések, amelyek mentén a nagykereskedők és a kiskereskedők működtetik ezt a rendszert, itt olyan módosulások történjenek, amelyek a patikák számára kedvezőek, a kispatikákat biztonságba helyezzék. Erre vonatkozó rendeletet egy-két nappal ezelőtt alá is írtam, talán meg is jelent. Tehát ide már egy három-négy milliárd forintos többletet eredményező szabályozással a tarsolyomban érkeztem a kamarával való megbeszélésre.
Megbeszéltük azt is, hogy a 2013-as évre kidolgozott rendkívül feszített gyógyszerkassza kérdését folyamatosan újra és újratárgyaljuk. Mind a kettőnknek az az érdeke, hogy a gyógyszerkasszát úgy ésszerűsítsük, a gyártók extra profitját úgy szűntessük meg, hogy közben plusz terhek a betegekre ne háruljanak. Ennek a módját kell megtalálnunk. Számokat nagyjából ismerünk, ezek nincsenek kőbe vésve. Ezek fontos számok, ezekről tárgyalni tudunk és elsősorban a Gyógyszerész Kamarával szeretnénk erről tárgyalni és megegyezni, mert ők találkoznak leginkább a betegekkel. Ha jól láttam a számokat, van vagy hatvanmillió évenkénti patikus-beteg találkozás. Tehát ha tudni akarjuk, hogy mi zajlik a valóságban, akkor leginkább a patikusokkal érdemes, illetve az ő szervezetükkel, a kamarával érdemes tárgyalnunk és megegyeznünk.
Még talán annyit hadd mondjak el, hogy a beszélgetés eleje arról szólt, hogy időarányosan, ahogy elnök úr is mondta, tulajdonképpen jól állunk. De senkit sem érdekel, mert a politikusokat nem azért tartják, hogy elmondják, hogy a hibákat jól kijavították, időarányosan is jól haladnak, hanem mindenkit az érdekel, hogy milyen gondok-bajok vannak, és a gondok-bajok megoldásában hogyan tud a kormány segítséget nyújtani, tehát a szakmai szervezeteknek, meg maguknak az embereknek. Én abban a reményben távozok ma erről a tárgyalásról, hogy ahogy időarányosan elvégeztük a vállalt munkát az elmúlt két évben, ugyanolyan időarányosan fogjuk elvégezni a még előttünk álló munkát az következő két évben.
Köszönöm szépen a figyelmet!
mgyk.hu