Egy generációt az a szociokulturális környezet határoz meg, amiben felnő 1-12 éves koráig. Ez a „szemüveg”, amin keresztül látni fogja a világot, és ez különböző tapasztalatokat és értékrendet hoz létre.
A vándorgyűlés „hivatalos” megnyitására, péntek reggel megtelt az előadóterem. Az összejövetel dr. Hankó Zoltán és dr. Süle András köszöntő szavaival vette kezdetét, majd Meretei Barbara, „Gerenációk együttélése a munkahelyen” címmel tartott előadást. A moderátor dr. Tátrai Tibor volt, aki hangsúlyozta, hagyományteremtőnek szánják, hogy külsős előadók közreműködésével tegyék színesebbé a konferenciát.
Dr. Hankó Zoltán köszöntötte a részvevőket, majd kiemelte, hogy a konferencia célja a kompetencia-fejlesztés kérdéseinek mevitatása. Dr. Süle András elmondta, hogy a kompetencia fejlesztése a KKTSZ számára fontos, noha a FB-kommentek egy része azt javasolja, hogy inkább az alapvető problémákat kéne rendbe tenni, valakinek mégis el kell kezdeni a kompetencia kérdésekkel foglalkozni.
A köszöntők után Meretei Barbara, a Crow Group kutatója, oktató, tanácsadó „Gerenációk együttélése a munkahelyen” címmel tartott előadást. Előre bocsátotta, hogy „nem volt még olyan időszak, amelyben ilyen sok generáció együtt létezett volna a történelemben. Négy generáció van jelen most a munkaerőpiacon – a boomer, az X a Millennial és a Z – tehát a köztük lévő szakadék is nagyobb, és ez több konfliktusforrást is jelent.” Egy generációt az a szociokulturális környezet határoz meg, amiben felnő 1-12 éves koráig. Ez a „szemüveg”, amin keresztül látni fogja a világot, és ez különböző tapasztalatokat és értékrendet hoz létre.
Az előadó elsőként a munkához való hozzáállás különbözőségét mutatta be. A fiatalabbak számára általában fontosabb a pénz, mint a hivatás. Ez a generáció gyakran hónapról hónapra él, tart a munkanélküliségtől, és a megélhetés bizonytalansága miatt kitolja a családalapítás idejét is – vagyis ők sokkal inkább a mában élnek. A felmérésekből az is kiderül, hogy – míg az idősebbek döntő többsége egyetért –, a fiataloknak csak egy kisebb része vallja, hogy „a pénz és materiális értékek eszközök az élethez, és annak járnak, aki megfelelően megdolgozott érte”. Ellentétben felmenőikkel, ők viszont a fontosabb pénzügyi döntéseiket már ifjú korukban meghozzák.
Az idősebbek, a boomerek és az X generáció, velük szembeállítva pedig az évezredváltást megelőző két évtizedben és a később született fiatalok különböznek a stresszel való megküzdés stratégiáiban is. A kutató szerint „egyik sem jobb mód, mint a másik: az idősebbek megküzdenek a stresszel, a fiatalabbak inkább ’kitolják’ az érzelmeiket”, de az biztos, hogy „sok stresszfaktor van a fiatalok életében.” Az idősebbek számára ez jóval kisebb megterhelést jelent, hiszen ez „természetes” volt a munkahelyükön. Az „érzelmi inkontinencia” különbségei ezen a téren is megjelennek.
Munkaetikai kérdés a felelősségvállalás. A pozíciót és a vele járó kompetenciákat, felelősséget nagyon szeretnék a fiatalok, de alapjában véve kerülik. Árnyalja a képet, hogy a fiatalok énképe alapjában véve pozitív; fontosnak tartják magukat, értékrendjük individualista. Ezért nehezen mérik be, hogy ha hiba van, mi abban az ő felelősségük. Tapasztalati tény, hogy a főnökeikkel és a munkatársaikkal szembeni elvárásaik viszont nagyok.
Az Y-ok és a Z-k több időt töltenek munkával, de kevésbé hatékonyak. Meretei Barbara szerint ez azért van, mert másképp dolgozik az agyuk, kevésbé tudnak fókuszálni, 6-8 perc után már kimerül a figyelmük. Különben is: a munka kevésbé az identitásuk része. 
Azt szeretik, ha a munkatevékenység „fluid,” nincs határozott kezdete és vége, közben pedig lehet mást csinálni, ezért tökéletes megoldás számukra a home office. A boomer viszont nem egy munkahelyváltó típus. Sokáig kibírja a nem megfelelő viszonyokat is, hiszen élete nagy részét ilyenek között töltötte. A fiatalok munkahelyválasztását megkönnyíti, hogy sok cég versenyez értük.
A munkahelyi légkör és a kapcsolatok szempontjából kritikus a tisztelethez való viszony. Az idősebbeknek saját teljesítményükkel szemben is nagyon magasak az elvárásaik – ezt a fiatalokkal szemben is gyakorolják. Megkívánják a tiszteletet teljesítményük, az addigi szakmai tapasztalataik alapján. Úgy érzik, hogy ők már „letettek az asztalra valamit”, kiérdemlik az elismerést, a fiatal viszont azt gondolja, hogy „én azt tisztelem, aki ezt elérte nálam”.
Az eltérő elvárások mellett különbözik a generációk motivációs bázisa is. A fiatal önmaga szeretne maradni a munkában is, és fontos neki, hogy a munka egyensúlyban legyen az élete más területeivel. Motiváló tényező számára az új inger, az izgalom; ezért pörgeti a tik-tokot és más közösségi oldalakat. A sok inger idővel függőséget alakít ki bennük.
A Millennial és a Z generáció motivációjában olyan újnak mondható elemek is megjelentek, mint az üzleti élettel és általában a kapitalizmussal szembeni kritika. Megfogalmazzák, hogy nem akarnak részt venni a versenyben, nem akarnak többet dolgozni. De ilyen új elem a környezetvédelem, társadalmi ügyek felkarolása is.
Miért nehéz egymás megértése? – tette fel végül a kérdést az előadó. A realitások azt mutatják, hogy nem érdemes elvárni, hogy a fiatal gondolkozzon azon, miért fontos megérteni az idősebbeket. Az idősebbek tapasztalata viszont hasznos lehet ahhoz, hogy ők nyissanak. Végül is az idősebbek és a fiatalabbak is ugyanazokra a dologra vágynak, ámbár nem ugyanazok jelentik számukra a biztonságot, az elfogadást, a megbecsülést, Sok kérdésre és kommunikációra van szükség. Beszélgetni, kérdezni kell. Mindannyiunknak szüksége van a kapcsolódásra.
(koncz)
Fotó: Mogyoróssy Márton