A Táltosképző májusi összejövetelén dr. Bodrogi József egészségügyi közgazdász volt a vendég, aki a gyógyszerpiacon belüli érdekkonfliktusok történetéről, természetéről és kezeléséről tartott előadást. Az adatokkal bőven alátámasztott beszámoló számos összefüggést tárt fel, és ráirányította a figyelmet arra, hogy a piac szereplőinek egyéni önérdeke sokszor felülírhatja az ágazatét.
Dr. Hankó Zoltán köszöntő szavai után röviden bemutatta dr. Bodrogi József egészségügyi közgazdászt, a Corvinus és az ELTE volt oktatóját, volt miniszteri biztost, akivel közel két évtizedes ismeretségük alatt hosszú távú munkakapcsolatuk alakult ki. Dr. Bodrogi a gyógyszerpiacon belüli érdekkonfliktusok történetéről, természetéről és kezeléséről tartott előadást. Az előadó bevezetőjében elmondta, két fő téma köré gyűjtötte mondandóját: az egyik a gyógyszerpiaci trendek kérdésköre, míg a második téma esetében hazai vizekre evez és a magyar gyógyszerpiaci főszereplők helyzetébe próbál betekintést nyújtani már itt felhívta a figyelmet arra, hogy másféle szempontokat érvényesítenek a gyártók, a finanszírozók, a nagykereskedők és az orvosok.
Az előadás gyógyszerpiaci trendekkel foglalkozó részében a piac globális jellegét hangsúlyozta. Kitért arra is, hogy pár hónapos késéssel nálunk is megjelenik minden új termék. A továbbiakban a gyógyszeripar dilemmáját vázolta föl. E szerint vannak a különféle megbetegedések, amelyek kezelésére jelenleg nem ismeretesek áttörést jelentő gyógyszerek. Ez óriási nyomást generál a betegek részéről, a gyógyszergyártásnak pedig kihívást jelent. A gyógyszer kutatás-fejlesztés azonban kockázatos tevékenység, hiszen 10 ezer szabadalmaztatott vegyületből 4 lesz sikeres. Továbbá igen drága is, mert egy terápia kifejlesztése kb. 1,2 milliárd dollárba kerül
Bodrogi egy amerikai példát hozott ennek szemléltetésére: a hepatitis C-terápia 80 ezer dollár egy beteg számára. Jól van így? Ha van ennyi pénzem, meggyógyulok, ha nincs, nem? tette fel a finanszírozónak, a gyógyszeriparnak és a társadalomnak is komoly problémát jelentő kérdést.
A közgazdász mindent a kereslettel és kínálattal magyaráz mondta, és így is tett a továbbiakban. Először a gyógyszerpiac keresleti oldalának néhány jellemzőjét ismertette. A megbetegedések okait 60-70 százalékban az életmóddal magyarázzák, kisebb részben pedig a genetikai és környezeti okokkal; ez utóbbi alatt természeti és társadalmi okokat is értve. Úgy látja, ma az elhízás az egyik legfontosabb népegészségügyi kihívás, annak minden következményével mindezt hazai és külföldi adatokkal támasztotta alá. A keresleti oldal másik fontos tényezője, hogy az átlagéletkor világszerte emelkedik, ott is, ahol egyébként alacsony. Ma hazánkban 13 százalék a 65 éven felüliek aránya, ami egyrészt terhet jelent az egészségpolitika számára, másrészt pedig a kérdés megoldását a politika nem szívesen vállalja föl. A politika számára ugyanis a költséghatékonyság szempontjából az a kérdés vetődik fel, hogy X forint befektetéssel mennyi nyereséget tud elérni, és 65 év fölöttiek kezelése költséghatékonyság szempontjából nehezen értelmezhető. A társadalom elöregedése hatalmas egészségpolitikai kérdés, nálunk a 64 éven felettiekre fordítják például a gyógyszertámogatás 2/3 részét. A fejlett világnak pedig az ezzel kapcsolatos kérdéseket előbb-utóbb fel kell tennie. A döntést gátolja, hogy az egészségügybe ma befektetett összegek csak évtizedek múlva hoznak hasznot
akkor pedig már lehet, hogy nem is az adott politikus, párt lesz hatalmon. Kivételként említette Finnországot, ahol 1975-ben olyan politikai döntés született, amely az egészségügyre kifejtett kedvező hatása akkor jelentkezett, amikor az azt bevezető miniszter már nem is élt. Nem szívesen fektet a politika olyanba, amely nem hoz számára hasznot.
A kínálati oldallal folytatva elmondta, a világ gyógyszeripara tavaly kutatás-fejlesztésre 50 milliárd dollárt költött. Több piaci adatot is megosztott a hallgatósággal: például 2014-ben a világ gyógyszer-értékesítésből befolyt összege 1100-1200 milliárd dollár volt. A Föld lakosságának 4 százaléka fogyasztja a gyógyszerek 30 százalékát. Míg az Egyesült Államokban 9 százalékos volt a növekedés, addig a BRICK országaiban ez 52 százalékot tett ki ez utóbbi ma a húzóerő.
Majd feltette a kérdést: a növekvő egészségügyi kiadásokat vajon honnan lehet finanszírozni? Ha nincs elég pénz, milyen más források állhatnak rendelkezésre? Ez komoly probléma mindenhol, és a kínálati oldalnál maradva a törzskönyvezés költségeiről, a betegtájékoztatókról és a gyógyszerbiztonság szigorodó feltételeiről is szót ejtett, ahogy a gyógyszerhamisításról is.
A következőkben a magyar trendek bemutatásával folytatva. Felhívta a figyelmet arra, hogy egy adott ország gazdasági fejlődéséhez tőkére és munkára van szükség. Mivel hazánkban a tőke nem jut jelentős szerephez, marad munka ez viszont függ az oktatástól és a munkavégző képesség megőrzésétől, így az egészségügytől. Ezekre jobban kéne koncentrálni a politikának Úgy látja, egyre gyakrabban hangzanak el olyan kérdések, hogy mennyit költsön egy ország egészségügyre. Minden országban ugyanaz a helyzet: az egyes szakágak benyújtják kéréseiket, mindenki kér valamilyen összeget. Olyan azonban nyilvánvalóan nincs, hogy minden kérést teljesíteni lehetne. Az első szűrő a pénzügyminiszter, ő látja, van-e a kérés teljesítésére pénz. A legfelső döntéshozó azonban mindenhol a politika ez diszponál a források fölött. Megnézik, az adott befektetésnek mi a kimenetele, a társadalmi hatások mellett a politikait is figyelembe veszik: Mi lesz a politikai hozadéka, ha pl. 100 milliárdot betesznek az egészségügybe? Lesz valamilyen politikai haszna? A válaszok ismeretében dönt a politika.
Az előadó a továbbiakban a gyógyszergyártók szempontjából elemezte a vaklicit hatását. Úgy látja, inkább előnyökkel jár a rendszer. Szó esett továbbá a gyógyszergyártók különadójáról és a sávos befizetésről is. Majd a piac néhány jellemző adatát ismertette: például tavaly 300 millió doboz gyógyszert adtak el, valamint 500 tonnát tett ki a begyűjtött és megsemmisítésre került gyógyszer.
A hazai gyógyszerpiac sokkomponensű vektorrendszerként jellemezhető, ahol a finanszírozó, a gyártók, a kereskedők, az orvosok és a fogyasztók érdekei találkoznak egymással. Hazánkban elmaradtak a GDP növekedéstől az egészségügyi kiadások, de vajon hogyan lehetne bővíteni a forrásokat? A chips-adót említette, valamint azt, hogy először nálunk sikerült egészségügyi bevétellé konvertálni az alkohol és a dohány jövedéki adóját. A forrásbővítés ezen technikájának bővítése 2014 után azonban leállt. Komoly bevételi forrást jelentenek a Fázis-3 klinikai vizsgálatok, mert jelentős összeg áramlik így be a rendszerbe. Jól szerepelünk a klinikai vizsgálatok versenyében.
Az innovatív és a generikus gyógyszergyártók hazai helyzetének ismertetését követően a gyógyszer-nagykereskedők kerültek szóba: a patikai forgalom 80 százalékát 2 cég bonyolítja. Felvetette továbbá, hogy a kórházi gyógyszerek beszerzésének 80 százaléka egy külföldi céghez köthető át kellene gondolni ezt a helyzetet. Szó esett továbbá a közelmúltban történt szervezeti átalakulásokról, a kistelepülések gyógyszerellátásáról és az Uniónál a lakossági gyógyszerellátás átszervezése kapcsán ellenünk elindított eljárásról is. Ez után az orvosokat említette, hangsúlyozva romló helyzetüket, az elvándorlás problematikáját és az utánpótlás kérdését.
A több mint három órás elemzést követően a hagyományokhoz hűen lehetőség nyílt kérdések feltételére. Ezek egyikére válaszként felhívta a figyelmet arra, hogy a Ratkó-korszak szülöttei hamarosan nyugdíjba mennek, és ez komoly problémákat fog okozni a nemcsak a nyugdíjrendszerben, hanem az egészségügyben is.
Az előadáson és az azt követő konzultáción elhangzottak alapján elmondható, hogy a gyógyszerpiac rendkívül bonyolult érdekviszonyokkal és komoly finanszírozási problémákkal működő területe az egészségügyi ellátásoknak, amelynek társadalmi, népegészségügyi és nemzetgazdasági vonatkozásai messze túlmutatnak az ágazati kereteken. A gyógyszerpiac szereplői a közös érdekek érvényesítésén túl egyéni érdekeik érvényesítésére is nagy hangsúlyt helyeznek, és ezt a gyógyszerészeknek a mindennapi munkában és érdekvédelmi tevékenységük során is figyelembe kell venni.
Végül az egri vándorgyűlésen megtartott Táltosképző összejövetelen elhangzottaknak megfelelően, elindult a fiatalok kamarai integrációját és szakmai problémáinak megoldását elősegítő problématérkép összeállítását célzó munka.
B. Zs.
Fotó: Dr. Nagy Vilmos