2019. január 1-től a kötelező minimálbér teljes munkaidőben foglalkoztatott esetében 149.000 Ft/hó (2018-ban 138.000 Ft/hó volt). Ez heti bér alkalmazása esetén 34.260 Ft/hét, napibérnél 6860 Ft/nap, órabér alkalmazása esetén 857 Ft/óra [324/2018. (XII. 30.) Kormányrendelet].

A garantált bérminimum (képesítéshez kötött munkakörben) összege teljes munkaidőben 195.000 Ft, heti bér alkalmazása esetén 44.830 Ft/hét, napi bérnél 8.970 Ft/nap, órabér alkalmazása esetén 1.121 Ft/óra.

Munkaviszonyban, teljes munkaidőben foglalkoztatottnál minimálbér esetén a munkavállaló többletterhe 2019-ben 3685 Ft (SZJA, nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási járulék, munkaerő piaci járulék), a munkáltató többlet terhe 2310 Ft, (szociális hozzájárulási adó, szakképzési hozzájárulás). A munkavállaló nettó jövedelme 7.315 Ft-tal emelkedik (a munkavállalóra vonatkozó egyedi adó- és járulékkedvezmény figyelembevétele nélkül).

A garantált bérminimum esetén 2019. január 1-től a fenti számok az alábbiak szerint alakulnak: a munkavállaló 4858 Ft-tal több adót és járulékot fizet az előző évihez képest, a munkáltató terhe 3.045 Ft-tal nő, a munkavállaló nettó jövedelme 9.652 Ft-tal emelkedik.

A garantált bérminimum a legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott részére megállapított személyi alapbér (helytelen kifejezéssel: „diplomás” bérminimum).

Részmunkaidő esetén a munkaidő mértékével arányosan csökkentett a havi, heti, napi minimálbér, illetve garantált bérminimum összege. Ezzel párhuzamosan a fizetett járulékok is arányosan csökkennek.

Minimálbér megállapításakor meg kell vizsgálni, milyen munkakört tölt be a munkavállaló. Amennyiben képzettségre van szükség az adott munkakör betöltéséhez a garantált bérminimum a minimálisan fizetendő bér. Fontos tehát, hogy nem a munkavállaló végzettsége, hanem a munkakör betöltéséhez szükséges végzettség dönti el, hogy minimálbért vagy garantált minimálbért kell-e alkalmazni.

A minimálbér és garantált bérminimum megállapítása munkaviszony esetén irányadó. Ebben az esetben a Munka Törvénykönyvében foglaltak szerint jelenléti ívet, szabadság nyilvántartást kell vezetni, a többletmunkáért és a rendkívüli munkaidőben végzett munkáért járó díjat is meg kell fizetni.

Amennyiben nem munkaviszonyban, hanem társas vállalkozásnál tagi jogviszonyban, tagi megállapodás alapján végez valaki munkát, akkor más a helyzet. A díjazás mértékét a társaság és a tag között létrejött tagi megállapodás határozza meg, figyelembe véve, hogy amennyiben a tagnak más biztosítással járó jogviszonya nincs, akkor a minimálbérhez igazodó járulékot mindenképp meg kell fizetni.

Megint más a helyzet, ha valaki tagi jogviszonyban, kiegészítő tevékenységet végző tagként (nyugdíjas tag) vesz részt a vállalkozás működtetésében. Ekkor a tagi jövedelemben részesülőtől 10 % nyugdíjjárulék, 15 % SZJA kerül levonásra, a vállalkozás pedig 7.500 Ft/hó egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet.

2019. január 1-től a munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjasnak minősülő személy nem fizet nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot, a béréből 15% személyi jövedelemadó kerül levonásra.

Fontos tehát, hogy ez a kedvező adózási forma kizárólag a munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjasra vonatozik. Aki tagi jogviszonyban, megbízási szerződés alapján végez munkát, az SZJA mellett továbbra is nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot is köteles fizetni.

Az itt leírtak csak a minimálbér változásával összefüggő legfontosabb információk, a lehetőségek és kötelezettségek változását minden esetben az adott helyzetnek és az érintett személynek megfelelően egyedileg kell meghatározni.

 

Budapest, 2019. január 9.

Dr. Elmerné Bagi Edina
Könyvelők Fóruma vezetője

 

 

 

vissza