Az MGYK Elnöksége és a Területi Elnökök Értekezlete kezdeményezésére A vidéki kis gyógyszertárak működtetésének szempontjai és lehetőségei címmel miniszimpózumra került sor a budapesti Benczúr Hotelban.
A IX. Vándorgyűlésen elhatározott programnak megfelelően június 15-én a budapesti Benczúr Hotelban miniszimpóziumot tartottak a vidéki gyógyszertárak feltételeinek javításáról. Az összejövetelt dr. Nyíri László, az MGYK B.A.Z. Megyei Szervezetének elnöke vezette, aki vitaindító előadásában hangsúlyozta: politikai/kormányzati, kamarai, stratégiai nemzet- és egészségpolitikai cél a kistelepüléseken élők megfelelő gyógyszerellátása. 
Ennek érdekében a vidéki kispatikák működése nélkülözhetetlen. Magyarországon statisztikai adatok szerint az egy lakosra jutó gyógyszertárak száma európai viszonylatban jónak mondható, és a földrajzi eloszlásuk is megfelelő. Egyetértésben a kormányzattal, ezek megtartása elsődleges cél.
Ezt követően a gyógyszerellátással kapcsolatos főbb adatokat osztotta meg a hallgatósággal. Látható volt a gyógyszertárak számának alakulása 2011-2016 között, típus szerinti bontásban is. Külön ábra szólt a demográfiai mutatókról, de bemutatásra került a nyereséges és veszteséges vállalkozások száma, illetve a gyógyszertári vállalkozások árréstömege is.
A gyógyszertárakat forgalmuk alapján hat csoportra osztotta, majd egyenként, konkrét patikákat bemutatva elemezte működésük anyagi feltételeit. Mindezek alapján arra a megállapításra jutott, hogy a kistelepülések háziorvosi praxis problémájához hasonlóan a gyógyszertárak működtetése is veszélybe kerül a generációváltással, és a működési költségek emelkedését (új adók, növekvő bérköltségek, növekvő informatikai, logisztikai és üzemeltetési költségek stb.) nem kompenzáló bevétel-növekedéssel.
E kérdés megoldása érdekében meg kell határozni a gyógyszertár működtetésének költségét, és ajánlást kéne tenni a legkisebb lakosságszámra, amely a stabil működést biztosíthatja hangzott el. A jelenleg működő kisgyógyszertárak fenntarthatósága érdekében szükséges a további kormányzati és önkormányzati szerepvállalás. A vitaindítóban kitért a fiatalokra is: úgy látja, meg kell vizsgálni, hogy a fiatal gyógyszerészek számára a vidéki munka vállalásához milyen eszközeik lehetnek és milyen központi támogatás (letelepedési támogatás, járműtámogatás, önkormányzati rezsiátvállalás stb.) jöhet számításba.
Összefoglalásként a következő 12 tényezőt emelte ki a vidéki gyógyszertárak működőképességének javítása szempontjából: (1) állami szerepvállalás, (2) fiókpatika működtetés, (3) szociális otthonok és egyéb intézmények beszerzései, (4) humán erőforrás megbecsülése, (5) az egészségügyi intézmény jelleg gyakorlati elismertetése, (6) működési célú támogatás, (7) generikus ösztönző és szolgáltatási díj mértéke, (8) árrés rendszer, (9) marketing szabályozás, (10) pályázati lehetőségek, (11) nagykereskedő szerepe, (12) gyógyszertárak együttműködése.
A vitaindítót fórum követte, ahol számos hozzászólás segítette a közös gondolkodást. Voltak, aki a szociális otthonok gyógyszerellátásához szóltak hozzá, míg mások az ügyelet kérdését feszegették. Voltak, akik a lakosságszám csökkenésének következményeire, a vidék elnéptelenedésére hívták fel a figyelmet. A budapesti és a vidéki gyógyszertárak közti különbség is a felhozott témák között volt, ahogy a gyógyszertári marketing és a különféle akciók is. Voltak, akik a betegek, pontosabban a vásárlóerő szempontjából hiányoltak egy korfát, ugyanakkor többen a gyógyszerhiányra, a fiatalok itthon tartására kerestek megoldást. A kórházi gyógyszerészek béremelése és a mostanában alapított gyógyszerész-helyettesítő cégek is sóba kerültek.
Dr. Hankó Zoltán hozzászólásában a vidék gyógyszerellátásával kapcsolatban említésre került témákat két csoportra osztotta: a már működő gyógyszertárak esetén biztosítani kell a működtetés gazdasági feltételeit és a sikeres generációváltás érdekében jövőképet kell adni a vidéken letelepedő gyógyszerészeknek, mert egy vegetáló kispatika önmagában nem jelent életre szóló perspektívát. Másfelől foglalkozni kell a jelenleg ellátatlan településeken élők problémáival is. Míg a működtetési feltételek jelen idejű biztosítása elsődlegesen gazdasági kérdés, a jövőkép megteremtése egészségpolitikai és vidékfejlesztési jellegű intézkedéseket is igényel. A jelenleg patika nélküli településeken élők száma kb. 1,7 millió fő, akikkel kapcsolatban a döntések messze túlmutatnak az egészség- és vidékpolitika mozgásterén is; itt a társadalompolitikai szempontokat össze kell tudni hangolni a gyógyszerellátó rendszer lehetőségeivel. Ezekben a kérdésekben egyértelmű kamarai álláspontra lesz szükség, ha a kormánnyal megújítandó stratégiai megállapodást komolyan akarjuk venni. Felhívta továbbá figyelmet ezzel kapcsolatban a területi szervezetek tapasztalatainak fontosságára.
Záróbeszédében dr. Nyíri László hasznosnak ítélte az összejövetelt és ígéretet tett arra, hogy folytatni fogják az együttgondolkodást.
mgyk.gyh
