„Talán nincs még rajta kívül olyan tagja a magyar nemzetnek, aki nyolc egyetemi oklevéllel rendelkezne.” - így kezdődik a „Gyógyszerész Szemle” c. folyóirat 1937. márciusi számának Atzél Elemérről szóló méltatása, majd így folytatódik: „Bennünket gyógyszerészeket nemcsak azért tölt el végtelen büszkeséggel dr. Atzél Elemér szépen ívelő karrierje, mert sorainkból indult ki, hanem azért, mert ő fényes közéleti pozíciója dacára ma sem szűnt meg gyógyszerésznek vallani magát, és mint a közhatalom egyik részese, fontos állásában becsületesen igyekszik a köz érdekének megvédése mellett a gyógyszerészet igaz ügyét is szolgálni.” A méltató szavak azt az 1882-ben Kemenesmagasiban született férfiút illették, akinek tudományos karrierjét Németh Tibor helytörténeti kutatásaiból ismerjük.