Reformátusok Lapja - 2019.03.31. (30. oldal)

A Reformátusok Lapja Kassai Hajnalkát, a dunaújvárosi református gyülekezet presbiterét kérdezte.

– Gyógyszerész a szakmája, pedig családi hátterét tekintve lelkész is lehetett volna. Miért a fehér köpenyt választotta a palást helyett?

– Édesapám, Kassai Sándor ötven évig volt lelkész Dunaújvárosban, nevéhez kötődik a templom építése is. Sosem buzdított arra, hogy lelkipásztor legyek. Mindig azt mondta, hogy ez elhívás, és ha érzem ezt magamban, akkor ő szívesen támogat, de ezt nekem kell eldöntenem. Engem viszont a természettudomány vonzott, szerettem a kémiát, biológiát, matematikát. A helybeli gyógyszerész akkoriban a szomszédunkban lakott a családjával, én pedig a feleségéhez jártam zongorázni, aki zongoratanárnő volt. Amikor órára mentem, mindig át kellett haladnom a patikán, és nagyon megszerettem a patikaszagot. A gyógyítás, a segítő feladat mindig vonzott engem, ezért először orvos szerettem volna lenni. Végül édesanyám javaslatára választottam a gyógyszerészi pályát, mert szerinte ez sokkal nőiesebb szakma, és kevésbé megterhelő, mint az orvosoké...

...Közel húsz éve szolgálok presbiterként. Már fiatalon megismertem Isten bűnbocsátó szeretetét, ezért hálából örömmel dicsőítem szolgálataimmal, és igyekszem mások javára használni talentumaimat. Minden dologban az ő akaratát kerestem. Öröm az általa kijelölt úton járni...